Elmaradt a csoda, nem jutott negyeddöntőbe Magyarország

Ha a hangulatot akarjuk leírni, azt mondhatjuk, a gondolatainkat sem lehetett hallani, olyan atmoszférát teremtettek a hazai szurkolók a kézilabda-arénában. Korábban a norvégok elleni mérkőzésüket a helyszínen tekintettük meg, akkor 105 decibelt mutatott a kijelző a szurkolói hangerő mérésénél. Nincs kétség, hogy ezt túlteljesítik. A számítógépek rázkódtak az asztalon, annyira dübörögött a közönség. Mindkét csapat számára sorsdöntő a találkozó, de ahogy Rosta Miklós mondta korábban, a teher inkább a franciák vállát nyomja a hazai pálya miatt.

Akkor játszanak jól, amikor igazán kell, rosszul kezdtek az olimpián, Dánia és Norvégia ellen kikaptak, Egyiptommal csak döntetlent játszottak, így az utolsó két csoportmeccsükre maradt a továbbjutás. Előzetesen tudták, ha az argentinok és a magyarok ellen behúzzák, mennek a negyeddöntőbe. Ezt a tervet próbálta keresztülhúzni nemzeti csapatunk.

A kapuban Palasics Kristóf kezdett egyből egy védéssel. Három perc után esett az első francia gól. Majd itt is, ott is büntető jött, nálunk Imre Bence értékesítette. Ezt követően Prandi találata 107 km/h-s sebességgel vágódott a magyar kapuba, a tizedik percre pedig már tíz találatnál tartott a francia játékos (2-6). A 13. percben Bánhidi szerezte válogatottunk harmadik gólját, de utána hét percig nem találtunk a hazai kapuba, szerencsére a franciák is csak egyszer. Szita duplájával próbáltunk zárkózni, de az idei Európa-bajnok uralta a játékrészt, 3-4 gólos különbségen tartva együttesünket.

A félidő előtt hét perccel kapust cseréltünk, érkezett a pályára – 247., mint utóbb kiderült, sajnos utolsó válogatott mérkőzésén – Mikler Roland. A mérkőzés ezen periódusában kicsit elhalkultak a hazai drukkerek, mert felzárkóztunk két találatra. Mikler ismét zseniálisan szállt be a meccsbe, ötből négy lövést is védett, a szünetre 11-8 volt az állás a franciáknak.

A fordulás után Bodó góljával kezdte a magyar csapat a második játékrészt, de válaszul két perc alatt hármat vágtak be a hazaiak. Mégis olyan érzése volt az embernek, hogy nagyon is lőtávolban vagyunk, és csak egy kis pontosság hiányzik a zárkózáshoz. Aztán olyan két percet produkált a magyar válogatott, amivel megfogták a hazaiakat, Ancsin duplával sikerült közelebb kerülni, Imre Bence pedig egyenlített is! (16-16)

A 43. percre pedig megfordította az állást nemzeti együttesünk Lékainak köszönhetően. Mikler 56 százalékon védett a kapuban. Viszont ekkor is az járhatott a fejünkben, hogy Prandit nem ártana megállítani, aki egyedül viszi a hátán a franciákat és a játékrész felénél hat gólnál tartott.

Időt kértek a franciák. Végletekig kiélezett küzdelem, idegek harca kezdődött az utolsó tíz percre döntetlen állásánál. A hazaiak egygólos vezetésénél időt kért Chema Rodrigez. Talpon volt az egész aréna, megérezték a franciák az esélyt a győzelemre, a játékosaik ki is intettek a közönségnek, hogy még hangosabb buzdításba kezdjenek. A helyzeteiket ők belőtték, míg nálunk kimaradtak a lehetőségek, hat perccel vége előtt ismét kialakult a háromgólos különbség.

A magyar válogatott szövetségi kapitánya kikérte az idejét, össze kellett szedni a csapatot a finisre. A lelátón tomboltak, táncoltak, énekeltek a franciák, a pályán nőtt az előnyük, és végül 24-20-ra megnyerték az utolsó csoportmérkőzést, ezzel a magyar válogatott nem jutott tovább a negyeddöntőbe.