Dupla búcsú – Mikler Rolanddal beszélgettünk
Mikler Roland utolsó mérkőzésén lépett pályára a magyar kézilabda-válogatottban. A búcsút a karrierjében és az olimpián sem mostanra tervezte. Húsz éve a franciák ellen mutatkozott be és most ellenük is fejezte be válogatott karrierjét.
– Szomorú vagyok, mert nem sikerült továbbjutni. De a csapat ma is megmutatta, hogy megvan benne az a teljesítmény, ami elegendő lehetett volna a francia válogatott ellen, és azért mondom ezt, mert ma sem éreztem a franciákon az átütőerőt. A csoport többi csapata talán meg tudta ragadni az adódó lehetőségeket. A végén szerencsésebbek voltak, mi akkor hibáztunk többet, amikor rezgett a léc. Tiszta szívemből mondom, nagyon büszke vagyok a csapatunkra és arra is, hogy kicsit kivehettem a részemet ebből az olimpiából.
Mikler Roland a második játékrész közepe felé védések tekintetében 56 százalékon állt, végül 9 lövést hárított. A nemzeti meztől Párizsban búcsúzik. Az interjú közben el is érzékenyül, amikor realizálódott benne a pályafutása vége.
– Sajnos ma eszembe jutott az a 2004-es debütálásom pont a francia válogatott ellen, és 2024-ben is fennállt a lehetőség, hogy ellenük fogok elbúcsúzni a válogatottságtól… (elérzékenyül) Sajnos ez a mondat vége… A köszönetet viszem magammal, hogy részese lehettem ennek a csapatnak. Nagyon szép és nagyon hosszú út áll még előttük… Örülök, hogy egy picit kivehettem a részem ebből.
A meccs közben nem hagyott teret az érzelmeknek, azok csak később törhetnek felszínre.
– Abban a 60 percben ha kicsit is elmegy a fókusz, akkor gond van, ilyesmi nem történhet, főleg egy ilyen téttel bíró mérkőzésen, ilyen ellenféllel szemben. Csak azon lehet gondolkodni, hogy abban a századmásodpercben hova jön a lövés, hova megy a passz, hogyan tudunk túljárni az eszükön. Most, hogy beszélgetünk és jönnek a kérdések, most már kavarognak bennem a gondolatok….
Mikler Roland két olimpián is védte a magyar kaput, a londoni negyedik helyezés után 12 évvel Párizsban a csoportkörben két mérkőzésen kapott lehetőséget.
