Halász Bence: Ez emberes munka volt!
Kettős ünnep egy kis „házival”. Halász Bence a születésnapján lett olimpiai ezüstérmes. A kalapácsvetés magyar világklasszisa azt mondta, akkora kő esett le a szívéről, hogy a Stade de France 80 ezres közönsége is hallhatta.
A hőn áhított 80 métert nem sikerült elérnie, de az olimpiai ezüstérem mindent felülír. A tavalyi budapesti világbajnok kanadai Ethan Katzberg már az első dobásánál eldöntötte az aranyérem sorsát, 84,12 méterrel. A 27. születésnapját ünneplő Halász Bence az első kör után ötödik, majd negyedik helyen állt. A harmadikra hajszál híján eltalálta a 80-at, a 79,97 méterrel második pozícióba lépett előre, amit a többiek már nem tudtak túldobni, így a szombathelyi atléta olimpiai ezüstérmes lett.
– Két napja mondtam, hogy ez egy teljesen más dobókör, mint amihez az utóbbi években és edzéseken hozzászoktunk. Ennél fogva muszáj volt már a bemelegítéstől felépíteni ezt a versenyzést, azt hiszem, nagyon stabil olimpiai döntőt tudtam bemutatni, bár a hőn áhított 80 méter és az edzőm csúcsa nem lett meg, de az olimpiák meg a bajnokságok mégis helyezésre meg címre mennek… Remélem, mindenki büszke rám otthon, ez egy emberes munka volt, rendkívül szoros és erős döntő. Ha Katzberg első dobását leszámítjuk, látszott mindenkinek az eredményén, hogy ez nem az a verseny, amiből egy világraszóló eredmény lehet, de mindenki nagyon küzdött. Számomra az ezüstérem mindent felülír.
A kanadai első dobása nem hatott rá sokkolóan, tudták, mire képes, a magyar atléta a saját célját szerette volna elérni. Az első dobásánál magát hozta nehéz helyzetbe, de gyorsan javított.
– A 77,5 az elején kicsit megrémisztett, mert láttam, a többiek brutál formában vannak, azt gondoltam, az nem biztos, hogy elég, hogy nyolcba kerüljek, ezért még egy dobást úgy kellett megcsinálnom, hogy javítsak, legyen érvényes. Felépített verseny volt, büszke vagyok rá, hogy ennyi jó dobást tudtam bemutatni. Azt utólag elmondhatom, én is nagyobb dobásra, 82 méterre készültem, de olyan volt nekem ez az egész verseny, mint amikor az embernek nem jut eszébe egy szó, nem tudja kimondani, de ott van a nyelve hegyén. Azt éreztem, hogy ha egy kicsit ide, kicsit oda tudnék változtatni dobás közben a technikán, akkor meglenne a 82 méter, de nem sajnálom egyáltalán.
Halász Bence elárulta, mi játszódott le benne a feszült döntőben az utolsó dobása előtt és miben fejlődött az elmúlt időszakban. Az olimpiai ezüst után alig egy órával már a jövőbe tekintett.
– Hatalmas kő esett le a szívemről, szerintem hallani lehetett, ahogy koppant, pedig itt volt 80 ezer ember. Többször előfordult már velem korábban, hogy elöl lévő pozícióban az utolsó sorozatokban hátrébb csúsztam, most az élet ezt felém billentette, ez annak is a visszajelzése, hogy idén milyen mennyiségű és minőségű munkát végeztem. Amennyire büszke vagyok erre az ezüstéremre, holnap ez már történelem kell legyen, hiszen kezdődik a felkészülés a jövő évi világbajnokságra, nagyon fogok dolgozni, hogy még fényesebb éremmel térhessek haza.
Magyar zászlóval a hátán tiszteletkört is futott a Stade de France pályáján, bár az időt nem mérték, lehet egyéni csúcsút döntött.
– Serdülő koromban, U16-os korosztályban országos bajnokságot is nyertem távolugrásban és többször hívták tízpróbázónak is. De most azt mondom, egy kalapács elég! Ilyen adrenalinnal fűtve még én is tudtam gyorsan futni.
Arra a kérdésre, hogyan ünnepel, a következő választ adta:
– Szeretném kiélvezni ezt a kettős ünnepet, az ezüstérmet és a szülinapot. Hoztunk egy kis „házit”, remélem, elővesszük, talán nem nagyképűség, ha azt mondom: most én is megérdemlem.
Gratulálunk, Bence, és egészségedre!
