Az extra teljesítmény ellenére nem jutott elődöntőbe női pólócsapatunk
Női és férfi válogatottunknak is a nehezebb út jutott a döntő felé vezető úton. A lányok az olimpiai címvédővel találkoztak a négy közé jutásért.
A két együttes idén a világbajnoki döntőben játszott szoros meccset egymással, de akkor a sportágban az elmúlt évtizedben kimagasló Egyesült Államok győzött. Az olimpia előtt amerikai edzőtáborban készülhettünk ellenük.
Jól kezdődött a mérkőzés abból a szempontból, hogy kiváló védekezéssel nem hagytuk gólt lőni az amerikai együttest. A negyed felénél Garda Kriszta a vezetést is megszerezte, majd másfél perccel később érkezett az egyenlítés. Szép játék végén Leimeter Dóra került közel a kapuhoz, és Johnson hóna alatt a hálóba küldte a labdát. Hátul Magyari Alda védett bravúrral, 2-1-re hozta az első nyolc percet nemzeti csapatunk.
A második negyed fele a két kapus teljesítményéről szólt, a magyarok hálóőre remek formában érkezett meg a meccsebe, kissé el is bizonytalanította az amerikai lövőket. Négy és fél perc is eltelt, mire előnyből egyenlítettek. Sajnos a túloldalon Johnson is hozta a formáját.
Mindkét csapat keményen védekezett egyébként, és az amerikai szövetségi kapitány reakcióiból látszott, nem feltétlen úgy alakul a találkozó, ahogy gondolta. Elöl egy kis pontosság hiányzott nálunk. A játékrész utolsó percében sikerült fordítania az olimpiai címvédőnek, a félidőben 3-2-re vezettek.
A fordulás után megúsztunk, Keszthelyi Rita ilyen szituációban nem hibázik, visszahozta egálra a negyeddöntőt. Kettős emberelőnyt használt ki Steffens és megtalálta a rést a védekező kezek mellett. A magyar csapat is jól játszotta meg a fórt és Faragó Kamilla szép találatával 4-4 lett az állás.
Mindent bevetettek a lányok, látványos küzdelem zajlott a vízben, Magyari Alda és a blokkok gondoskodtak róla, hogy ne találjanak célt az amerikai lövők. A lelátóról jött a „Magyarok, magyarok!”-buzdítás, erőt adva a negyed utolsó percére. Meg kell jegyezni: a másik oldalon Johnson is mindent megtett, hogy maradjon az utolsó felvonásra a 4-4-es döntetlen.
Következett a legjobb négy közé jutásról döntő utolsó nyolc perc. Szilágyi Dorottya halászta le a passzt, jól indultunk neki a negyednek. Amikor egy perccel később előnybe került az amerikai csapat, egyből időt kért a kapitány, de Magyari Alda káprázatos védéseket bemutatva két lövést is kivédett.
Kezdett idegesebben játszani a címvédő, mert a következő fóruknál Fattal kezéről lecsúszott a labda. Mihók Attila időt is kért, a közönség is érezte, hogy újabb támogatás kell a csapatnak, szólt is a „Ria, ria, Hungária”! A védekezés hatalmas energiákat emészthetett fel, mert elöl nem találták az utat a kapuba a lányok. Három perccel a vége előtt két játékosunkat kiszórták a játékvezetők, ismét kettős előnyben támadott az amerikai csapat és éltek is a lehetőséggel, egygólos előnyt kiharcolva.
Nálunk is jött az emberelőny, de Garda lövése a vízről fölé pattant. A következő támadásunknál a síp nem nekünk szólt. A pattanásig feszült helyzetben a kispadról Cseh Sándor társkapitány piros lapot kapott.
Egy támadás maradt még, Mihók Attila kikérte idejét, a döntetlenért támadott a magyar együttes, Faragó lövése azonban elszállt a kapu mellett. A címvédő már támadni sem akart, 5-4-re megnyerte a mérkőzést és bejutott az elődöntőbe.
A mérkőzés után a lányok a medence szélén maradtak. Együtt. Közösen. Csapatként. A könnyeket nem lehetett megállítani.
A mieinkkel hamarosan interjút olvashatnak.
