Hirdetés

„– Változott valami azóta, hogy elhangzott a kérés: tíz év múlva ne ez a dal legyen?

– A rendszerváltás után úgy tűnt, hogy bizonyos funkciójukat elvesztik a dalok. Bereményi Gézával beszélgettünk erről, hogy az ellenzéki attitűd majd lassan eltűnik… Sajnos nem jól láttuk. Az élet talán még keserűbb, mint régen, és éppúgy nem látszik megoldás.

(…)

– És most merre?

– Bele a fagyos-ködös ’96-ba. Talán eloszlik a szürkeség, mert fárasztó ez a lökdösődés, durvaság, kegyetlenség. Abban a szép, boldog, megoldott világban majd kocsmai sanzonokat írunk szerelemről, aranyvégű cigarettáról, amiket kedves, pityókás öregurak dudorásznak az asztalok körül. Várom ezt az időt…”

(Talán oszlik a szürkeség – Csizmadia Gertrúd interjúja Cseh Tamással, Demokrata 1996/1., január 1.)

„Idő van, idő van, mesebeli álom, Télapó zúzmarát fújdogál az ágon, a kis Göncz ideges, megbújik a földön, nem baj, ha hideg van, csak tavasz ne jöjjön… Ilyeneket dúdolgat a nép egyszerű gyermeke, mert még mindig nem ocsúdott fel abból a megrázó élményből, amiben Göncz Árpád, a hazánkban ideiglenesen tartózkodó köztársasági elnök részesítette január elsején, de mindjárt a legelső percekben.”

(Idő van, idő – Bencsik András vezércikke, Demokrata 1996/2., január 11.)

„– Az ön verseinek többségére nagyfokú történelmi érdeklődés jellemző. Politizáló költőnek tartja magát?

– Nem kifejezetten, hiszek abban, hogy a művészetek a politika fölött állnak. Ennek ellenére a Kárpát-medencében születtem, azt a sorsot mérte rám az élet, amit mindnyájan élünk. Ez a nemzet szörnyű történelmi tévedések és tragédiák áldozata, s többnyire olyan politikai rendszerek uralkodtak itt, amelyek a népből ki akarták ölni az identitástudatot. Ezért az íróknak, művészeknek az a feladatuk, hogy az embereknek visszaadják a hitét, és így ha akarok, ha nem, politizálnom kell.”

(Evezőpadhoz láncolva – Bodnár Dániel interjúja Döbrentei Kornéllal, Demokrata 1996/3., január 18.)

„Csókos fiúk és lánybarát lányok, daloló cigányok, masírozó nácik, lefejezett rab (szingaléz?), csíkos ruhás rabok (zsidók?) s végül egy neonáci ifjú (skinhead??) jobb hónalját szellőzteti — igen, kitalálták, ez Magyar Bálint kultuszminiszter úr névjegye. Buzerancia, leszboszizmus, szadizmus és mocsok: ez az új miniszter lelkivilága.”

(Csókos fiúk – Bencsik András vezércikke, Demokrata 1996/9., február 29.)

„Azt mondja egy felmérés, hogy Európában a magyar a legborúlátóbb nemzet. Milyennek kéne lennünk? (…) Jogunk semmi, egyetlen kötelességünk annak a kleptokráciának diktatúráját tűrni, amely már ült a nyakunkon negyven évig. Akkor nem szocialista uraknak, hanem kommunista elvtársaknak hívatták magukat. Néha azt érzem, mindannyian nyulak vagyunk egy tébolyult körvadászaton, amelyben sorban kilőnek bennünket; idő kérdése, mikor.”

(A pesszimizmus európaicsúcstartói – Seszták Ágnes, Demokrata 1996/9., február 29.)

„Az én történetem a Fidesz története, a Fidesz története kicsit az én történetem is. (…) Itt érzem magam otthon szellemi és lelki értelemben is politikus- és munkatársaim között. (…) A mi sorsunk együtt hozott bennünket idáig, s remélem, útjaink a jövőben is együtt futnak majd.”

(Magyarország nem telephely, hanem haza – Varga Domokos György interjúja Orbán Viktorral, Demokrata, 1996/18., május 2.)

„– Mit jelent önnek, magyarnak lenni?

– Magyarnak lenni a szülőhazámat jelenti, az anyanyelvemet jelenti, és az életformámat. És mindent, amit csináltam. Ezt itt csináltam és sehol máshol nem tudtam volna megcsinálni.”

(A fehér bohóc – Varga András interjúja Bereményi Gézával, Demokrata 1996/23., június 6.)

„Hogy mi a magyar sors, nehéz kifejezni anélkül, hogy el ne szegényítenénk a dolgot. De erről szól például a Himnusz, a Szózat. (…) Ittmaradásunkkal determináltuk a helyzetünket. Két világ határán élünk, az egyikhez, Kelethez, nem akarunk tartozni, a másik, a Nyugat, nem fogad be minket.”

(Szeretetben gondolkodva – B. Varga Mária interjúja Müller Péterrel, Demokrata 1996/24., június 13.)

„Hideg agy és forró szív, ez kell ahhoz, hogy ezt az országot talpra tudjuk állítani.”

(Arckép – Farkas Adrienne interjúja Jankovics Marcell-lel, Demokrata 1996/30., július 25.)

„Amikor színésznek mentem, az egészet játéknak fogtam fel, aztán rádöbbentem, hogy a szavaknak ereje van, amivel befolyásolni lehet közönséget a jóra. És itt jutott eszembe az, hogy az egész magyar színészet egyfajta hazafias érzésből született. (…) Nekem ezt kell folytatnom. Ez a dolgom ezen a pályán.”

(Arckép – Farkas Adrienne interjúja Sinkovits Imrével, Demokrata 1996/52., december 24.)

Korábban írtuk