Tisztességtelen előny

Az algériai Iman Helif és a tajvani Lin Jü-ting biológiai értelemben férfi. Ezt minden kétséget kizáróan igazolják azok a nemi tesztek, amelyeket a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség (IBA) többször is elvégzett a két sportolón. Először a 2022-es isztambuli ökölvívó-világbajnokságon mutatták ki róluk, hogy férfi kariotípusúak, azaz XY-kromoszómájuk van, de mivel ez a vizsgálat a verseny vége előtti napon történt, nem zárták ki őket a küzdelemből. A 2023-as, Újdelhiben rendezett világbajnokságon lefolytatott tesztelések célja már az volt, hogy megerősítsék vagy megcáfolják az előző tesztek eredményeit. A második tesztelés is ugyanolyan eredménnyel zárult, mint az első, miszerint biológiailag férfiak, így a két sportolót azonnal kizárták a világbajnokságról. „Szeretettel ajánljuk fel támogatásunkat és együttműködésünket ebben az ügyben, ugyanis közvetlenül befolyásolja bokszolóink biztonságát és versenyeink eredményét” – áll az ökölvívó-szövetség Nemzetközi Olinpiai Bizottságnak (NOB) küldött levelében, amelyhez csatolták a tesztelés dokumentumait is. Ha az IBA rendezte volna Párizsban az ökölvívóversenyeket, akkor azon a két sportoló nem indulhatott volna el. Azonban a NOB 2019-ben – működési és pénzügyi aggályok miatt – felfüggesztette az IBA jogát olimpiai ökölvívóversenyek rendezésére, így a NOB hozta meg a döntést arról, hogy a két sportoló indulhat a női mezőnyben. A NOB augusztus elsején kiadott közleménye leszögezi, a két sportoló tavaly az IBA önkényes döntésének áldozata lett, amelyet megfelelő eljárás nélkül hoztak meg. Ez azért is érthetetlen, mert az IBA a döntést egyértelmű többséggel hozta meg, egy tartózkodás és egy ellenszavazat mellett, a tajvani sportoló nem fellebbezett ellene, az algériai pedig visszavonta fellebbezését. A NOB álláspontja szerint a korábbi olimpiai ökölvívóversenyekhez hasonlóan a sportolók nemét és korát az útlevelük alapján határozzák meg, vagyis nem végeztek rajtuk nemi tesztet, továbbá figyelembe veszik azt is, hogy valakit nőként vagy férfiként neveltek-e.

Nemi tesztek korszaka

Mark Adams, a NOB szóvivője elismerte, hogy van jogosultsága a női sport védelméről szóló vitának, ugyanakkor hozzátette, hogy „senki sem akar visszatérni a nemi tesztek korába”. A gyanú, hogy egy férfi sportoló magát nőnek álcázva tisztességtelen előnyhöz juthat, a sporttörténelemben először Dora (születési nevén Heinrich) Ratjen kapcsán merült fel. A német atléta női magasugrásban az 1936-os berlini olimpián a negyedik helyen végzett, majd két évvel később világcsúccsal Európa-bajnok lett. Egy vonatútja során azonban a kalauznak feltűnt egy női ruhában utazó férfi, és jelentette a hatóságoknak. A vizsgálatok során kiderült, hogy Ratjen valójában férfi.

A NOB 1968-ban, a grenoble-i téli játékokon vezette be a női sportolók számára kötelező nemi tesztet, hogy megakadályozza a férfiak versenyzését a női számokban. Kezdetben a női sportolókat arra kérték, vetkőzzenek le fehérneműig, hogy ellenőrizhessék a nemüket, majd kromoszómateszteket, később pedig hormonvizsgálatokat alkalmaztak. A lengyel Ewa Kłobukowska volt az első sportoló, aki megbukott a nemi teszten. Róla eltiltása után pár évvel később kiderült, hogy egy ritka genetikai betegségben, az úgynevezett XX/XXY mozaikosságban szenvedett, ami azt jelenti, hogy a sejtjei egy része XX, míg más része XY-kromoszómapárokat tartalmaz, így a nemi tesztek megbízhatóságát alaposan kikezdte az ügy. Amikor pedig az 1996-os atlantai olimpián nyolc sportoló bukott meg a nemi teszten, akik viszont a későbbi fizikális vizsgálatokon átmentek, így mégis versenyezhettek, már egyre többen kritizálták az eljárást, diszkriminatívnak és megalázónak tartva, így 1999-ben a NOB megszüntette a kötelező nemi teszteket. Ismeretes még Maria José Martínez-Patiño esete. A spanyol gátfutó 1985-ben, az Egyetemi Világjátékokon szembesült azzal, hogy nemi tesztje XY-kromoszómapárt mutat, ám pár évvel később bebizonyította, hogy az anomália egy igen ritka rendellenesség, az úgynevezett androgén-inszenzitivitási szindróma (AIS) következménye. Ilyenkor az eredetileg hímnemű (XY nemi koromoszómájú) magzat testszövetei érzéketlenek a hím nemi hormonokra, így hiába termelődik tesztoszteron, női külső nemi szervek fejlődnek ki, tehát ez nem transzneműség, hanem egy biológiailag interszexuális állapot.

Mintha doppingolt volna

Krauth Barbara szülész-nőgyógyász szerint az algériai ökölvívó is ebben a szindrómában szenved, és annak ellenére, hogy XY nemi kromoszómával rendelkezik, biológiailag nő. Bánki M. Csaba pszichiáterprofesszor viszont azt állítja, Iman Helif a nőkkel szemben bármilyen küzdősportban előnyt élvez akkor is, ha AIS-szindrómája van. A Mandiner hetilapnak kifejtette, az AIS-nek három formája ismert: komplett (CAIS), részleges (PAIS) és enyhe (MAIS). CAIS esetén a tesztoszteron egyáltalán nem hat, a PAIS és MAIS szindrómánál azonban kisebb-nagyobb mértékben igen. Ezért CAIS esetén az illető külsőre nőnek látszik, testalkata, izomzata is nőies, míg a másik két kategóriához tartozók férfias arcúak és izomzatúak. A professzor kizártnak tartja, hogy Helifnél CAIS-ről beszélhetnénk, hiszen a sportoló vállai szélesebbek, mint a csípője, és az izomzata is egyértelműen férfias. Hozzátette, a PAIS/MAIS-ban szenvedők testét ha csak részlegesen is, de formálja a tesztoszteron, ezért vannak férfias csontjaik és izmaik, ebből kifolyólag bármilyen küzdősportban vitathatatlan, puszta szemmel látható, tehát tisztességtelen előnyt élveznek vannak az igazi nőkkel szemben.

Ugyanezen az állásponton van Hal Melinda klinikai szakpszichológus, aki a Demokratának elmondta, interszexualitásnál a nemi kromoszómák az XX- és XY-tól eltérő kombinációban jelennek meg. Ettől függően lehet nagyon nőies (szupernő) vagy nagyon férfias megjelenése valakinek. Az interszexualitás persze nem kizárólag a kromoszómáktól függ, egyéb biológiai tényezők is szerepet játszanak a különböző kapcsolódó szindrómáknál. Ilyen a hormonrendszer kérdése, például a tesztoszteron és ösztrogén mennyisége. Nem kizárólag női vagy férfi nemi szervekkel rendelkeznek az interszexuális személyek, így a nemi szervei alapján nem is állapítható meg az egyén neme.

– Kardinális kérdés, hogy vannak-e heréik, mert ha igen, akkor Y-kromoszómájuk is, így egyértelműen megállapítható, hogy férfias szerkezetet vesznek fel kromoszomálisan. Mivel a here a legfőbb tesztoszteront termelő szerv, ezért az ilyen interszexuális személyek tesztoszteronszintje a többszöröse is lehet a női átlag tesztoszteronszintnél – mondta Hal Melinda. A pszichológus eddigi praxisában több interszexuális pácienst is kezelt, körülbelül a populáció 0,08 százaléka interszexuális. A két kliens teljes mértékben eltérő biológiai és lelki fejlődéstörténeti utat járt be. Egyikük lánynak született, egészséges petefészekkel és méhhel, de a genetikai alapbetegsége annyira megemelte a tesztoszteronszintjét, hogy megjelentek a férfiakra jellemző külső nemi jellegek.

– Interszexualitás esetén a külső nemi jellegből nem lehet megállapítani a nemet, de a belső nemi jelleg alapján már egyértelműbben meghatározható, a kromoszómavizsgálat pedig még inkább egyértelmű – hívta fel rá a figyelmet. Hal Melinda azonban azt állítja, Iman Helif, amennyiben hihetünk az IBA állításának, kromoszomálisan XY, vagyis ilyen szempontból egyértelműen nem nő. Nemi identitása lehet ettől eltérő, akár transzgender és számos egyéb, valamint lehet olyan rendellenessége, amely miatt nőies, alkatilag női jegyeket hordoz. Azaz nemi identitása eltér attól, amit születésekor hozzárendeltek, biológiai neme azonban XY-ként meghatározható, vagyis férfi.

– A nemi identitást egyharmad részben a biológiai háttér, azaz a hormonok, kétharmad részben pedig a szocializáció és a környezeti tényezők határozzák meg. Az algériai bokszoló nőnek érzi magát, hiszen a szocializációja is ezt erősítette. Az egyén kromoszómaállományán azonban nem változtat az, hogy minek érzi magát. Érthetetlen, hogy a NOB miért engedte versenyezni a nők között, ha megbukott a nemi vizsgálaton. Ilyen szempontból nem különbözik azoktól a sportolóktól, akik doppingvétséget követnek el. Nemcsak az esélyegyenlőség sérül, hanem veszélyezteti a többiek testi épségét is, hiszen ő akár ötven kilogrammal nagyobb izomerőt tud kifejteni, mint egy nő. További genetikai kérdésekkel érdemes genetikust, biológust megkérdezni, hiszen számos, az átlagostól eltérő eset lehetséges, amelyekre a pszichológia már nem képes elégségesen reflektálni – fejtette ki Hal Melinda.

A férfiak és nők tesztoszteronszintje közötti különbség jelentős, a férfiak szervezete akár hússzor több tesztoszteront termel. A tesztoszteron izomtömeg-növelő hatását a harmincas években kezdték el tanulmányozni, és a negyvenes, ötvenes években lefolytatott kutatások során vált egyértelművé, hogy serkenti az izmok fehérjeszintézisét, ami az izomtömeg növekedéséhez vezet. Ezt azóta számos tanulmány megerősítette, így kijelenthető, hogy előnyt jelenthet a versenysportokban. Ne felejtsük el azt se, hogy sok kiemelkedő női sportteljesítmény olyan időszakban született, amikor a sportolók gyakran használtak tesztoszteront és más teljesítményfokozó szereket a Nyugat és a Kelet ideológiai harcának részeként. Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) vezetője az ügy kapcsán élesen kritizálta a NOB-ot, mert szerinte a szervezetnek nincs világos politikája és szabályrendszere a genderkérdésben. Felhívta a figyelmet arra, hogy olyan szabályrendszert lehetetlen alkotni, amely mindenkinek tetszeni fog, de fontos, hogy a NOB-nak legyen határozott elképzelése, különben áldatlan állapotok alakulnak ki. Meglátása azért is hiteles, mert az atlétikában ezen a téren rend uralkodik. A WA 2018-tól előírja, hogy azoknak a női atlétáknak, akiknek a tesztoszteronszintje meghalad egy bizonyos mértéket, mesterségesen csökkenteniük kell a hormonszintjüket, ha négyszáz méter és egy mérföld közötti távokon szeretnének a nők között versenyezni. Ezek a szabályok különösen a hiperandrogenizmusban szenvedő női sportolókra vonatkoznak, akiknek az átlagnál magasabb a tesztoszteronszintjük. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) álláspontja szerint a női esélyegyenlőség nem csupán az egyenlő részvételi arányokban nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a női versenyekben csak olyan sportolók indulhassanak, akik biológiailag nők, másként sérül a versenyzők esélyegyenlőséghez és tisztességes versenyhez való joga. A szervezet szerint ha ezt nem biztosítja az olimpiai részvételi szabályzat, akkor felül kell vizsgálni.

Genderolimpia

Ha már a teljesen egyenlő versenyfeltételeket lehetetlen megteremteni, akkor legalább a minél egyenlőbbekre kellene törekedni. Ezt azonban súlyosan sérti, hogy egy bizonyítottan férfigéneket hordozó sportoló a nők között versenyezhet. Tény, hogy XY kromoszómákkal biológiai értelemben lehetetlen nőnek lenni, még akkor is, ha nőhöz hasonló biológiai fejlődésen megy keresztül az illető szervezete. És attól sem válik egy genetikailag férfi nővé, ha gyermekkora óta nőnek nevelték. De ha elfogadjuk, hogy Iman Helif és Lin Jü-Ting minden tekintetben nő, a fő kérdés akkor is az, hogy indulhatnak-e a női versenyzők között. A válasz egyértelműen az, hogy nem, hiszen előnyt élveznek a biológiai nőkkel szemben. Ha egy XX-kromoszómájú, biológiailag nő sportoló tesztoszteront szedne a teljesítmény fokozására, akkor biztosan eltiltanák doppingolás miatt, ezért érthetetlen, hogy egy XY-kromoszómás, biológiailag férfi bokszolhat a női sportolók között úgy, hogy a magasabb tesztoszteron szintjét irrelevánsnak tekintik. Történik mindez egy olyan sportágban, ahol fokozottan figyelnek arra, hogy egy súlycsoportban legyenek a versenyzők, és még tíz dekagramm felesleg miatt is azonnali kizárással büntetnek, mint ahogy ez meg is történt Párizsban egy indiai női birkózóval. Meglátásunk szerint két megoldás lehetséges. Az egyik, amit a WA elnöke is javasolt, hogy a NOB-nak szabályrendszert kell alkotnia arról, kik indulhatnak a női mezőnyben. Ez lehet az XX kromoszóma megléte, egy meghatározott tesztoszteronszint, vagy a sportolónak rendelkeznie kell méhhel, petefészkekkel és vaginával. Amennyiben nem lehet egyértelműen megállapítani a nemét, vagy azzal kapcsolatban bármilyen kétség merül fel, akkor az ilyen versenyzőt legalább a küzdősportokban nem lenne szabad indítani. A másik megoldás, hogy a hagyományos olimpiai játékok és a paralimpia mellett létrehoznak egy LMBTQ-olimpiát, ahol nincs bináris nemi megkülönböztetés, mindenki szabadon versenyezhet mindenkivel. Ha vannak gendervécék, miért ne lehetne genderolimpia is?