Aki a reményt sütőformába önti

A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Hernádnémetiben élő Galamb Alex rendkívüli példát mutat közösségének. Négy éve dolgozik azon, hogy kiutat mutasson a szegénységből a cigánygyerekek számára, bevezetve őket a pék- és cukrászszakma rejtelmeibe. A Sütni jó! Alapítvány keretében nemcsak a sütés-főzés alapjait tanítja meg nekik, hanem életre szóló leckéket is ad arról, hogyan lehet kitörni a nehéz körülmények közül. Otthonában berendezett sütőműhelyében a fiatalok nemcsak egy mesterséget tanulnak meg, hanem egy jobb jövő felépítésének lehetőségét is.

Haragban a világgal

A huszonhat éves Galamb Alex élettörténete jól bizonyítja, hogy a kitartás, a szorgalom és a hivatástudat képesek egy életet megváltoztatni. Hatévesen vesztette el édesapját, amely sorsfordító hatást gyakorolt életére. Amikor édesapja még élt, a család biztos anyagi háttérrel rendelkezett, a családfő halála után azonban egyre gyakrabban jelentkeztek anyagi gondok. Jelentősebb bevásárlásokat csak akkor tudtak megejteni, amikor megérkezett a családi pótlék vagy az árvaellátás.

– Apám elvesztése után a többségi társadalom iránti irigységem hajtott. Láttam, hogy a magyaroknak mindenük megvolt: iskolatáskák, tanszerek, tudták fizetni az osztálypénzt, amiből kirándulhattak. Haragudtam a sorsomra, hogy ilyen családba születtem, és már gyermekkoromban is vágytam arra, hogy eltávolodjak a cigány identitásomtól. Addig tanulni jártam az iskolába, de apám halála után már csak a harag és a feldolgozatlan érzelmek miatt mentem, és gyakran keveredtem verekedésbe – kezdi Alex az emlékezést, miután helyet foglalunk házának teraszán.

Az élete akkor kezdett egyre lejjebb csúszni, amikor éjszakákat töltött az utcán, és az iskolába járás csupán választás kérdése volt. Ennek ellenére gyakran döntött az iskola mellett, mert ott legalább kapott enni. Az öt gyermekkel özvegyen maradt édesanya az alkohol átmeneti feledést ígérő poharához nyúlt. Nővére és bátyja elhagyták a viharos otthont, amikor mindketten tizennégy éves korukban házasságot kötöttek. Felnőttként visszatekintve most úgy érzi, tanárai nem tettek jót vele, hogy év végén mindig átengedték a következő osztályba, hiszen negyedik osztályos korában még nem tudott olvasni, és a számolás is csak húszig ment. Azonban a miskolci Számozott utcák környékéről történő elköltözés pozitív irányba változtatta életét. Beiratkozott egy közeli könyvtárba, ahol megnyíltak előtte a digitális világ kapui, komolyabban vette a tanulást, és új barátokat szerzett.

Utcáról az egyetemre

Később Hernádnémetibe, a cigánysor szívébe költöztek, amiért haragot érzett édesanyja iránt. Hajnali fél hatkor kelt, hogy időben odaérjen az iskolába, és tanítás után gyakran visszatért a könyvtár csendjébe, ahonnan csak késő este ért haza.

– Tizenötödik születésnapomon heves vitába keveredtem anyámmal. Majdnem minden tantárgyból bukásra álltam, és dühömben azt kiabáltam, elegem van ebből a cigány életmódból. Anyámat okoltam a helyzetért. A veszekedésünk annyira elmérgesedett, hogy összecsomagoltam és gyalog elindultam az innen húsz kilométerre lévő Miskolcra. Három napig az utcán éjszakáztam, majd bementem az iskolába és az igazgatónőnek elmeséltem mindent – emlékszik vissza Alex, aki a Károly utcai befogadó otthonba került, ahol végre saját ágy és szoba várt rá, ami nagy változás volt, hiszen addig édesanyjával aludt egy szobában.

Innen a miskolci gyermekvárosba sodorta a sors, ahol családias közegben nevelkedhetett. Nyolcadik tanév végén azonban megbukott, ezért a nyári szünetet nem a Balatonnál töltötte a többiekkel, hanem felkészítő vizsgákra járt. A pótvizsgán kiválóan teljesített, ami még a tanárait is meglepte. Az általános iskola után a Debreczeni Márton Szakképző Iskolába jelentkezett, ahol elkezdte tanulni a pékszakmát. A kézműves munka, a liszt finom tapintása a tészta bódító aromája annyira lenyűgözte, hogy sokáig a kezeit sem mosta meg munka után, hogy gyönyörködhessen bennük. 2017-ben a Szakma Kiváló Mestere versenyen országos negyedik helyezést ért el. Minden évben részt vett a nyári szakmai gyakorlatokon, ekkor sajátította el azokat a hagyományos süteményrecepteket, amelyeket manapság már ritkán készítenek, és megismerkedett a külföldön termő gabonafélékkel is. Idővel az iskolai órák már nem kötötték le a figyelmét, mivel a tanárok nem tudtak neki új dolgokat tanítani.

Egy multinacionális vállalatnál töltött gyakorlat során a sors újra próbára tette. A mesterség iránti szenvedélye túlcsordult, és végül a saját maximalizmusa miatt kellett távoznia, amikor még a mestert is kioktatta a szakma fortélyairól. Akkor nagyon szégyellte magát a történtek miatt, de ma már úgy gondolja, jót tett neki, hogy elküldték, mert különben nem tartana ott, ahol jelenleg. Ezután próbálkozott különféle munkákkal, gyárakban is megfordult, de nem találta a helyét.

– A Kisgergely Cukrászdában takarítottam egyedüli cigányként, ötven munkatárs között. Eltitkoltam a végzettségem, mert féltem az újabb kudarctól. Amikor panaszkodtak, hogy nem a takarításra koncentrálok, hanem a mesterek munkáját figyelem, a főnök behívott és megkérdezte, miért figyelem a cukrászokat. Ekkor elmeséltem, ki is vagyok valójában, mire felajánlotta, hogy legyek cukrászsegéd. Vajkrémeket készítettem, habokat vertem fel, fél évig a cukrászok keze alá dolgoztam. Mivel a főnök elégedett volt velem, felajánlotta, hogy beírat egy fővárosi cukrásziskolába. Elkezdtem ott a tanulmányokat, és jeleztem, hogy az érettségi megszerzése is szükséges lenne. Hétvégenként Budapestre jártam a cukrász iskolába, hétköznapokon pedig levelező képzés keretében készültem az érettségi vizsgára.

Amikor 2022-ben befejezte a cukrásziskolát és az érettségit, felkereste a szakképző iskolát, indítanak-e pék-cukrász szakoktatói képzést. A minisztérium nem ad engedélyt, mert nincs elég jelentkező, jött a válasz. Megkérdezte az igazgatót, ha összegyűjt több mint húsz jelentkezőt, akkor engedélyezik-e a képzést. Miután az igazgató rábólintott, a Facebook segítségével sikerült huszonöt embert toboroznia. A képzés nem jöhetett volna létre nélküle, ezért az iskola a mai napig hálás neki. A tudás iránti éhsége azonban még mindig nem csitult, úgy érezte, ennél is többre hivatott, ezért úgy döntött, egyetemre megy, hogy a tanítás mesterségében is jártasságot szerezzen.

– A Tokaj-Hegyalja Egyetem tanító szakának másodéves hallgatójaként büszkén mondhatom, hogy a sütőiparban rejlő lehetőségeket maximálisan kiaknázva, már csak egy lépés választ el a csúcstól: a mestervizsga megszerzése, amely a szakmai tudásom koronájának ékköve lesz. Hiszem, hogy nemcsak a cukrászat fortélyait tudnám átadni a fiataloknak, hanem az írás, olvasás és számolás alapjait is, így formálva őket teljes értékű személyiségekké. Amikor a gyerekek sütni jönnek hozzám, olvasni is szoktunk. Az iskolába járás és az olvasás elengedhetetlen – hívja fel figyelmünket egyik alapelvére.

Álomtól a valóságig

A karantén csendjében született meg a Sütni Jó! Alapítvány, mint egy váratlan szikra a semmiből. A bezártság a sütés iránti szenvedélyét csak felerősítette, így bátyja gyermekével péksüteményeket készített, amelynek híre hamarosan elterjedt a településen. A kíváncsiság lángra lobbantotta a közösséget és amint a ház falai között tíz-tizenöt lelkes kis pék gyűlt össze, megszületett a „sütni jó” kezdeményezés ötlete.

Ekkor fogalmazódott meg benne az elhatározás: csak azokat a gyerekeket avatja be a műhely titkaiba, akik már teljesítették napi tanulmányi kötelességeiket. Nem sokkal később egy kereskedelmi csatorna is felfigyelt rá, és az interjú során szóba került a ház hátsó helyiségének felújítása, hogy valódi pékműhely születhessen a falak között. Bár úgy vélte, egy cigány férfi álmai nem keltik fel a világ figyelmét, a nézők szívét mégis megérintette a történet: négyszázezer forintnyi adomány gyűlt össze, amelynek segítségével megkezdődhetett a műhely újjászületése.

– Az alapítvány egyik célja a pék- és cukrászszakma utánpótlásának szórakoztató oktatása. A másik célom, hogy felébresszem a cigánygyerekeket abból az álomból, amely a rendszerváltás óta tartja őket fogva; ha a szüleid nem dolgoznak, attól te még dolgozhatsz és lehet belőled valaki. Szeretném ha ez a pékség olyan vállalkozás lenne, amely csak azoknak nyújt segítséget, akik valóban akarják a változást. Hiszem, hogy nem halat kell adnom, hanem meg kell tanítanom őket horgászni. Ha valaki kimarad az iskolából, az igazgató azonnal értesít engem, az osztályfőnökökkel és tanárokkal is jó kapcsolatot ápolok. A szülőkkel is megértetem, azért küzdök, hogy a gyereküknek jobb életük legyen, mint nekik.

Tavaly azonban váratlanul bejelentette, hogy az alapítvány megszűnik, mert a pékség akkor már három éve nem látott felújítást, és az alapítvány kasszája is kiürült.

– Három éven át úgy sütöttünk, hogy csak egy gázégőnk és egy villanysütőnk volt, semmilyen sütőipari berendezés nem állt rendelkezésre. A Facebookon közzétettem, hogy ha támogatnak minket, akkor a pékségünk megújulhat, ha nem, akkor befejezem. Ezt követően számos médium megkeresett, és az emberek több mint ötmillió forintot adományoztak, amiből új gépeket is vásároltunk. A fejlődést a gyerekek is értékelik, mindig elmondom nekik, hogy a jó szándékú emberek pénzéből tudunk sütni és különböző programokra, moziba, fodrászhoz menni.

Beinvitál a ház hátsó lakrészében kialakított pékműhelybe, ahol a sütéshez nélkülözhetetlen eszközök sorakoznak: a keverő-habverő egy önzetlen adományozó ajándéka, az egymillió forint értékű dagasztógép pedig Olaszországból érkezett a Soltvadkerti Vadkert Pékség és a Bakeline sütőipari beszerző vállalatnak köszönhetően. Az osztógép biztosítja, hogy minden sütemény pontosan hatvan gramm súlyú legyen, a kiflisodrógép segítségével pedig nagy mennyiségű kiflit lehet gyorsan előállítani.

A pék hatalma

Alex nemcsak a sütési technikákat tanítja, hanem az alapanyagokat és azok kezelését is, mint például a különböző liszttípusokat, a liszt jelöléseit, a nyersanyagok tárolását valamint a technológiai folyamatokat, mint amilyen a tészta pihentetésének okai. A gyerekek egy hónap után már maguktól dagasztanak, mérnek, csípnek, kelesztenek, formáznak és sütnek.

– A pékszakma nem csupán egy mesterség, hanem egyfajta hatalom is. Aki képes kenyeret sütni, az sosem marad éhen, hiszen nem szükséges bonyolult ételeket készíteni. Az élesztő, a liszt és a só alapvető hozzávalók, amelyeket szinte mindenki megengedhet magának, és ha nincs víz, azt a közkútról is beszerezhetjük. A gáztűzhely mára már szinte minden háztartásban megtalálható, így a kenyérsütés mindenki számára elérhető. Ha egy kilencévest meg tudok tanítani, akkor bármelyik felnőtt is megtanulhatja, csupán annyi a különbség, hogy egy gyerek számára ez még játék, míg egy felnőttnek a megélhetést kellene biztosítania. A legnagyobb örömömre szolgálna, ha sokan választanák a pékszakmát a hatásomra, de örülnék annak is, ha hegesztőként vagy fodrászként találnának megélhetést. A lényeg, hogy szakmát tanuljanak és képesek legyenek eltartani a családjukat. Hiszen akkor már az ő gyerekeik előtt is ott a jó példa, így a következő generációt is megmenthetjük.

A ház mögötti füves részre mutat. Ott létesül hamarosan egy kisebb játszótér, hogy még vonzóbb legyen a műhelymunka. Alex országszerte már több mint hetven településen, közel ötezer lélekbe csempészett tudást és reményt, motivációs szavak formájában. Úgy látja, útmutatása fényében minden ifjú felismerheti: származása nem határolja be a lehetőségeit, és kitartással példaképpé válhatnak. Ez a kezdeményezés számára nem csupán a sütésről szól, hanem elsősorban a példamutatásról. Ha csak néhány fiatalt képes új útra terelni, már megérte. Jelenleg főállásban cukrász szakoktató egykori iskolájában, a Debreceni Márton Szakképző Iskolában, ahol az egykori osztályfőnöke most a munkatársa. És szeptembertől itt fogja oktatni feleségét is.

Az alapítvány önzetlenül segít egyéb szervezeteknek is. Kakaós csigával, brióssal, friss kenyérrel lepi meg a szociális intézmények lakóit, vagy akár a miskolci kocsonya fesztivál résztvevőit. Idén először 200 ezer forint ösztöndíjat nyújtottak át egy ifjú diáknak, aki kitűnő tanulmányi jegyekkel és csupán három igazolt hiányzással büszkélkedik. Mindkettő hatalmas eredménynek számít a cigány közösségekben.

Alex a megbocsátás útját választotta, kibékült édesanyjával, aki már két éve nem nyúlt italhoz. Édesanyja, aki velük él, mindenben segíti a családot és büszke a fiára, mert a testvérei közül egyedül neki sikerült szakmát szerezni.

– Ez csak egy hobbi, amit a munkám, az iskolai tanulmányaim és a családom mellett végzek. Elképzelhető, hogy a jövőben ez a vállalkozás annyira kibontakozik, hogy csak ebből éljek, és így sokkal több diákot tudnék tanítani. De most még nem szeretném, hogy az emberek azt higgyék, az anyagi haszonszerzés a célom. Az emberek számára sokkal pozitívabb, ha látják, hogy munka mellett, hobbiként foglalkozom ezzel. Az álmaim között szerepel még egy pékség alapítása is – szövi tovább gondolatait Alex.

Hozzáteszi, micsoda sikertörténet lenne, ha azok, akikkel megszerettette ezt a szakmát, elvégeznék a képzést és visszatérnének hozzá dolgozni, a vállalkozásba. Egyáltalán nem lenne meglepő, ha ezt az álmát is valósággá formálná.