Fotó: ShutterStock/Drazen Zigic
Hirdetés

Nem először és várhatóan nem is utoljára keltettek vihart egy kanál vízben liberális barátaink. Most éppen az okoseszközök iskolai korlátozásával kapcsolatban, vagyis egy széles körű társadalmi egyetértéssel övezett kérdésben tették, megpróbálva ismét másra, a lényegről elterelni a szót. Az ugyanis mára teljesen egyértelmű – és ezt minden józan pedagógus és szülő látja –, hogy az okostelefon teljesen felbolygatta azon kiskamaszok életét, akik hosszú órákat töltenek a képernyő előtt. A személyes képernyők és a zsebben megbúvó internetkapcsolat ráadásul az iskolák életébe is beszüremkedett, sokszor a tanulást is ellehetetlenítve a pad alatti csetelésekkel, videózásokkal, online zaklatásokkal.

Nyíltan szembe

A kormány ezért cselekedett – tegyük hozzá: már nagyon időszerű volt! –, és a tanévkezdéstől az okoseszközök „használatukban korlátozott tárgyaknak” minősülnek az iskolában, ahol a tanítás idejére le kell adni ezeket az eszközöket tárolás céljára a házirendben meghatározott elzárt helyen, és a diákok a tanítás után kaphatják vissza őket. A mobil – illetve más telekommunikációs eszközök, így a tablet vagy laptop – használatának lehetősége megmarad az iskolaidő előtt vagy után, szükség szerint ezen keresztül is tarthatják a kapcsolatot a diákok a szüleikkel. És természetesen ha a tananyag elsajátításához a mobil is szükséges, akkor a tanár engedélyével bevihetik az órára. Az intézkedés nem előzmény nélküli: a Belügyminisztérium másfél évvel ezelőtt a tanároknak és az iskolaigazgatóknak kiküldött kérdésére az volt a szinte egyöntetű válasz, hogy a mobiltelefonok korlátok nélküli használata nehezíti a pedagógusok munkáját és eltereli a diákok figyelmét. A Szent István Intézet megrendelésére nyár végén készült felmérés szerint pedig a megkérdezett magyarok 85 százaléka egyetért a mobiltelefon-használatot korlátozó kormányrendelettel.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Résztvevők a budapesti Madách Imre Gimnázium elbocsátott igazgatója, Mészáros Csaba melletti tüntetésen

Az új rendelet augusztus elején jelent meg a Magyar Közlönyben, de az előbbiekben is vázolt ritka széles körű konszenzus ellenére várható volt, hogy a nagy nyári szabadságolások után megjelennek az első károgók és kibújók. Nos, a Madách Imre Gimnázium vette magára e kétes szerepet. „Szeretnénk mindenkit megnyugtatni, hogy a digitális eszközöket – (iskolai) laptop, mobiltelefonok – a tanítás előtt (a rendelet 5. §-át alkalmazva) nem vesszük el. Iskolánk pedagógiai célja a digitális kultúra helyes használatára való nevelés, nem pedig a tiltás” – tette közzé a rendelettel kapcsolatban a nevelőtestület nevében az iskola augusztus 19-én. Akárhogy nézzük is, ez nem egy alternatív felfogás vagy a kereteken belüli egyedi megoldás, hanem nyilvános felhívás egy jogszabály figyelmen kívül hagyására, hiszen a szöveg külön hangsúlyozza egyrészt azt, hogy nem fogják elvenni az eszközöket a tanítás előtt (holott ez az új rendelkezés lényege), másrészt azt is, hogy a jogszabály által „használatukban korlátozás” alá eső okoseszközökkel kapcsolatban az ő céljuk „nem a tiltás”.

Korábban írtuk

Az intézményi fenntartói jogokat gyakorló Belügyminisztérium így kénytelen volt lépni, végül augusztus 28-án azonnali hatállyal felmentette a gimnázium igazgatóját. „Egy jogszabályt be nem tartó, azzal nyíltan szembehelyezkedő vezető nem irányíthat állami intézményt” – szögezte le egyértelműen a tárca.

A jobboldali kormány minden intézkedését kritizáló, de az okostelefonok korlátozásán nem sok fogást találó balliberális média pedig egyből megérezte a vérszagot, és hosszú beszámolókban kezdte ecsetelni, hogy a lépés milyen diktatórikus, és hogy maga a korlátozásról szóló döntés mennyire maradi a „mai világban”, amikor minden a digitalizációról szól. A Madách tantestületének, illetve szülői és diákközösségének egy részét sikerült ugyan tiltakozó akciókba, tüntetésekbe hajszolni (hétfői lapzártánk idején éppen a Belügyminisztérium épülete előtt tartottak demonstrációt), a fontos témát (ti. az okoseszközök kiskorúakra gyakorolt káros hatásai) viszont jó liberális módra majdnem sikerült vakvágányra vinni.

Liberális tiltások

Hogy ez mégsem történt meg, az számos kiváló, a témában korábban lapunkban is megszólaló szakembernek (Demokrata, 2024. március 20. és 2024. augusztus 22.) köszönhető, illetve annak, hogy a józan többség a hecckampány ellenére pontosan érzi, hogy milyen égetően szükséges kezdeni azzal valamit, hogy a gyerekeinket elnyelte az online világ. Erről írt Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója is a közösségi oldalán: „Mára világossá vált, hogy a kezdeti optimista várakozásokkal ellentétben nem az okoseszközök tanórai használatától javulnak a diákok digitális képességei. Mára ott tartunk, hogy az okostelefonok gyermekekre, valamint az iskolai teljesítményükre gyakorolt hatása kapcsán jóval többet tudunk, mint korábban, s tisztában vagyunk a hátrányokkal is. Kutatások és tanulmányok bizonyítják, hogy a készülékek használata növeli a szorongást, fokozza a depresszió kialakulásának kockázatát és rontja az iskolai teljesítményt. Az órákon való telefonhasználatot tiltó magyar szabályozás nem tesz mást, mint levonja a kutatásokból származó következtetéseket, és tesz egy lépést a helyes irányba. Eközben a kritikusok sokszor maradi módon ragaszkodnak a tiltással kapcsolatos liberális dogmához.”

Fotó: ShutterStock/Rido

Azt is látni kell, hogy Magyarország korántsem számít első fecskének az ügyben, hiszen hasonló tiltó-korlátozó jogszabályok már évek óta élnek más országokban, vagy éppen mostanában vezetik be őket. A folyamat főként azután erősödött fel, hogy az UNESCO tavaly azt javasolta, hogy az egyes országok tiltsák ki a telefonokat az iskolákból, mivel elvonják a diákok figyelmét, és igen rossz hatással vannak a fejlődésükre. Mind ez idáig csak az Európai Unióban hazánkon kívül már Belgium, Bulgária, Franciaország, Görögország, Hollandia, Olaszország, Spanyolország és Svédország, illetve Bajorország vezetett be valamilyen szintű korlátozást, és a téma napirenden van Írországban, Lettországban, Portugáliában és Szlovákiában is – vagyis igazi fekete öves liberális demokráciák is léptek már. Az unión kívül Nagy-Britanniában van hasonló szabályozás, de érdemes megemlíteni az Egyesült Államokat is, ahol több tagállamban él a tiltás, ráadásul demokrata vezetésű államok is terveznek efféle lépéseket.

Bár az órai használat korlátozása mindenhol egyértelmű cél, a teljes szabályozásban vannak különbségek. Pöltl Ákos családbiztonsági szakember a Magyar Nemzetnek azt mondta, a legtöbb országban, ahol él ilyen szabályozás, csak általános iskolában vezették be, a magyar jogalkotók viszont már a legújabb tudományos eredményeket figyelembe véve úgy döntöttek, a középiskolás diákokra is kiterjesztik az okostelefonok használatára vonatkozó korlátozást. Franciaországban már 2018-ban reagált a jogalkotó, de az akkori törvény még nem kötelezte a gyerekeket arra, hogy le is adják iskolakezdéskor a készüléküket. Ősztől viszont kísérleti jelleggel kétszáz középiskolában már le is kell adniuk készüléküket a 15 év alatti diákoknak az intézmény bejáratánál. Ha a tiltás beválik, az összes iskolára kiterjeszthetik a tiltást. Görögországban drákói szigor van érvényben annak a mottónak a jegyében, hogy „a mobil maradjon az iskolatáskában”: aki nem tartja be a szabályt, egy napra kitiltják az iskolából, többszöri kihágás esetén pedig több napra is kizárhatják az érintett gyereket az oktatásból. Ha egy tanuló engedély nélkül videófelvételt készít a társairól vagy a tanáráról, még szigorúbb büntetésre számíthat, végső esetben ki is csaphatják, és kereshet másik iskolát.

Szövetség a szülőkkel

A most esetlegesen lázongók és a jogszabályt az elmúlt évek küzdelmei folytán fellélegzéssel, megkönnyebbülve örömmel fogadók mellett érdemes arra is kitérni, hogy Magyarországon vannak olyan iskolák is, amelyek már régen felismerték az okoseszközökben a gyerekekre leselkedő veszélyeket. Több iskolában már az országos rendelet megjelenése előtt is életbe léptek bizonyos korlátozások. Mindebben a szülők szerepe is megkerülhetetlen, hiszen hiába várunk el valamit az oktatási intézménytől, ha otthon egyébként homlokegyenest mást lát a gyerek.

„Hat évvel ezelőtt kötöttünk szövetséget a szülőkkel arra, hogy nemcsak az iskolában nincs okostelefon, tablet, személyes képernyő, digitális játék, közösségi oldal a gyerekek életében nyolcadik osztály első félév végéig, hanem otthon sem. Hat év. Most hetedik osztályba jönnek azok a gyerekek, akiknek szüleivel a megállapodást először megkötöttük” – írta a tanévkezdés előtt közösségi oldalán a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Művészetoktatási Iskola. „A képernyőre nincs szüksége a gyermeknek, s az a gyermek, akinek hagyományos készségeit a hagyományos módon fejlesztik, még a digitális világban is jobb lesz, mint azok, akikre túl hamar engedték rá a személyes képernyőket. Ma már Dunát lehet rekeszteni a személyes képernyők hátrányairól szóló tanulmányokkal. Vagyis maradinak lenni ebben az esetben azt jelenti, hogy nem figyelünk a XXI. századi tudomány szavára, s gyerekeink kezébe adjuk a személyes képernyőket” – érvelt a magát „fertőzésmentes iskolának” tituláló intézmény. Az új jogszabály körül kialakuló disputa révén bízzunk benne, hogy a most egyeseknek tiltásnak tűnő szabály inkább a szülők és tanárok egyetértő megoldásává válik a közeljövőben, és akár a gödieknek és hasonlóan gondolkozó társaiknak is számos követőjük lesz.