Klímaváltozás – Mit ér a banán, ha magyar?

Ha valakinek egy cseppnyi kétsége is van afelől, hogy az éghajlatváltozás valóban létezik, elég, ha autóba ül vagy vonatra száll, és felkeresi Siófokon Magyar Bálint Pálma- és banánkertjét. Mert ami évtizedekkel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, ma nagyon is valóság: a Balaton partján a tuják helyett megjelentek a pálmák és az olajfák, a málna helyét pedig egyre inkább a füge, sőt, Magyar Bálintnál már a banán veszi át. Ez utóbbiból van is neki vagy harmincféle a díszbanántól a feketén át egészen a vaníliaízű kék banánig.

Banánszerelem

Persze Magyar Bálint sem rögtön a banánnal kezdte, hiszen amikor dísznövénykertésznek tanult, a mediterrán növényeket az iskolában csak futólag, kizárólag szobanövényekként említették. Ennek ellenére vagy éppen ezért már akkor is a pálmák és az itthon még kuriózumnak számító orchideák keltették fel az érdeklődését. A pálmák iránti rajongása azóta is megmaradt, ám az orchideák helyét az utóbbi tíz-tizenöt évben a banán vette át. Leginkább a látványos és intenzív növekedését csodálja, azt, ahogyan a tavasszal még alig félméteres tő szeptember végére hatalmas, akár öt-öt és fél méteres növénnyé változik. Merthogy a banán, ami a közhiedelemmel ellentétben nem fa, még csak nem is pálma, hanem a gyömbérvirágú lágyszárúak közé tartozik, hetente akár két-három óriási levelet is képes kinevelni; ahogy Magyar Bálint mondja, a csendben szinte hallani fejlődését.

– Hol van már az az idő, amikor kizárólag karácsony környékén, akkor is csak hosszas sorban állás után jutottunk banánhoz! Bár legtöbben itthon sajnos ma is csupán egyféle banánt ismernek, azt a sárga, prémiumnak nem nevezhető változatot, amelyet élőhelyén takarmánybanánnak tartanak. Ráadásul ez is gyorsérleléssel érkezik meg hozzánk, vagyis a még éretlenül leszedett gyümölcs körül felforrósítják a levegőt, hogy utazás közben sárguljon meg. Ha azonban késve bontják ki a fóliát, a benne lévő banán egyszerűen megfő, és mehet is a szemétbe – ecseteli a termesztő, miközben körbevezet minket a nyár végére már trópusi esőerdővé burjánzó kertjében, ahol közel harmincféle banánnal ismerkedhetünk meg közelebből. Köztük azzal a vaníliaízű kék banánnal, amelynek termését hamarosan szüretelheti is.

– Eddig körülbelül ezer-ezeregyszáz banánféléről lehetett tudni, de számuk ma már szinte követhetetlen, hiszen rengeteg variációt nemesítettek, a díszbanánokat ötvözik a termőkkel, hogy ne csak finomak, hanem látványosak is legyenek. Létezik például többféle csíkos levelű, köztük „nono pink” banán, amelynek nemcsak a levele bíborszínű, de a termése is, a közelmúltban pedig beszereztem feketét is, de még kicsi, így a termését egyelőre nem kóstoltam.

Vaníliaízű banán

A vaníliaízű kék banánét viszont igen, amelynek pudingszerű, krémes állaga valójában sokkal inkább emlékeztet a vaníliafagylaltra, mint egy banánra. Amikor Magyar Bálint először Thaiföldről, majd Indonéziából behozta Magyarországra a törzseket, a fajtát nemhogy itthon, de még Európában sem igen ismerték.

– Kifejlett növényt nem, csupán húszcentis, föld nélküli törzseket kapok külföldről, amelyeket előbb kihajtatok, majd ezt követően általában tíz hónap alatt válnak termőképessé. A banánok föld alatti rizómája jól bírja a fagyot, ha nincs melegházunk, a fagyok beálltával csak vágjuk le a leveleit és másfél méter körülire a törzsét, ezt takarjunk körbe száraz falevéllel vagy szalmával, és tavasszal újra ki fog hajtani – mondja, majd óvatosan azt is hozzáteszi, hogy hamarosan talán már erre a takarásra sem lesz szükség. Merthogy az időjárás folyamatosan melegszik, amit jól érzékelnek a Balaton környékén is, hiszen míg egy-két évtizeddel ezelőtt még hónapokra befagyott a tó, keresztül-kasul lehetett rajta korcsolyázni, addig immár évek óta egyáltalán nem volt rajta jég, a korcsolya teljesen feleslegessé vált.

Magyar Bálint azonban addig is biztosra megy: a kert déli végében, széltől védett helyen, házának takarásában olyan mini-bemutatókertet épített, amelyeknek banánjait télen – szükség esetén fűtött – fóliasátorral tudja óvni a fagyoktól. Ezek a hatalmas növények már most roskadoznak a terméstől, még néhány hét türelem, és megkóstolhatjuk érett gyümölcseiket.

Egy csipetnyi Ausztrália

A kertben a banán mellett természetesen számos más, különleges növénnyel is találkozhatunk. Ilyen például a Buddha kezeként is ismert alokázia, az elefántfülpálmák egyik fajtája, melyet hazájában, Délkelet-Ázsiában buddhista templomokban is termesztenek, mert szerencsehozónak tartják. Levelei vadon akár hét méteresre is megnőhetnek, ám Magyar Bálint sem panaszkodhat: elefántfüleinek takarásában egy kisgyermek bátran elbújhat! Éppen nyílnak a Karib-térség illatos plumériái, azaz templomfái, melynek egyes fajait Hawaii rózsáinak is nevezik, hiszen ezekből fonják a Hawaii-szigetek virágfüzéreit, de burjánoznak citrusai is, amelyek közül mostanság a legkeresettebb a kumkvat: amellett, hogy tucatszám neveli a jóízű gyümölcsöket, jól bírja a fagyokat is. Csakúgy, mint a leanderek, amelyeket Magyar Bálint már évekkel ezelőtt kiültetett a szabad földbe, télre már nem is takarja töveiket, csupán tavasszal vágja vissza őket felükre-harmadukra, hogy minél bokrosabbá váljanak. És akkor még nem beszéltünk olajfáiról, amelyek némelyike öt-hatszáz éves vagy a pálmákról, amelyeket tavaly bérbe is vettek egy filmforgatáshoz. Egy szlovák televíziónak érthetően olcsóbb volt ugyanis a Balaton partján felépíteni a melbourne-i tengerpartot, mint a stábot Ausztráliáig utaztatni.

– A pálmák közül méltatlanul kevesen ismerik a Butia Capitatát, vagyis a kocsonyapálmát, pedig termése mind közül az egyik legfinomabb, íze a maracujáéra emlékeztet. A többi pálmafajhoz hasonlóan nagyon jól tűri a fagyokat, télen takarni sem kell. Ráadásul még véletlenül sem fenyegeti az a veszély, ami a kajszibarackot, amelynek márciussal rendszeresen elfagynak a virágai, hiszen június–júliusban virágzik, őszre tele van gyümölcsökkel, amelyek legkésőbb szeptember végére beérnek – sorolja a kocsonyapálma előnyeit a kert tulajdonosa hozzátéve, hogy talán a kajszinál is, miként a banánnál, a nemesítés lenne a megoldás. Vagyis olyan fajtákat kellene létrehozni, amelyek nem a tavasz legelején, hanem áprilisban virágoznak. Merthogy februárban mindig meleg van, így megkezdődik a rügyfakadás, de olyan március még nem volt, hogy ne legyen néhány nap fagy, amely elviszi a baracktermés jó részét.

Magyar Bálint egész nap tudna mesélni kertjének növényeiről. Mert mindegyiknek saját élete, így saját története van, amelyet nagyon jól ismer. Mint ahogyan azt is tudja, ha törődik velük, gondoskodik róluk, meghálálják. A siófoki Pálma- és banánkert növényein pedig egyértelműen látszik, hogy őshazájuktól távol is jól érzik magukat, Magyar Bálint földi paradicsomában otthonra találtak.

Változó magyar növényzet című összeállításunk további cikkei itt olvashatók.