Öntözés nélkül nem fog menni
Klímaváltozás – Szenved a tengeri
Vészhelyzet van kukoricafronton. Az elmúlt évek, de az idei esztendő tapasztalatai és statisztikai adatai is azt mutatják, hogy egyik legfontosabb szántóföldi haszonnövényünk termesztését mindinkább ellehetetleníti a klímaváltozás és a vele járó folyamatos melegedés, ezért azonnali cselekvésre van szükség.
A kukoricatermés mennyisége a súlyos aszály miatt 2022-ben történelmi mélypontra zuhant, mindössze 2,7 millió tonna volt. Összehasonlításként érdemes tudni, hogy ez a szám a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a rendszerváltozás óta soha nem volt kisebb négymilliónál, de 2014-ben meghaladta a 9,3 milliót is. 2020 óta viszont az Agrárminisztérium tájékoztatása szerint a forró és aszályos időszakok gyakoriságának és hosszának növekedése, valamint ezzel összefüggésben a vetésterület csökkenése miatt 2020 óta egyetlen évben sem érte el a termésmennyiség a hét tonnát, 2021-ben 6,4 millió, 2023-ban pedig csak 6,2 millió tonna volt.
A cégeket, jogi személyeket tömörítő, a szakmai ismeretek átadását zászlajára tűző Kukorica Kör Egyesület tagja, az Erste Agrárközpont vezető agrárszakértője, Fórián Zoltán tájékoztatása szerint a feldolgozóipar évente mintegy 2,5 millió, a takarmányozás nagyjából 1,5 millió tonna takarmánykukoricát igényel, vagyis elméletileg még önellátó az ország, de a változó mennyiségű kivitel és a minőségi problémák miatt mindig érkezik import is.
A kedvezőtlen folyamatokat a tengeri vetésterületének összmennyisége is követi. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara adatai szerint idén 874 ezer hektáron termett kukorica, ez emelkedés a tavalyi mindössze 771 ezer hektárhoz képest; a mélypont az említett 2022-es aszály következménye volt.
Ugyanakkor hosszabb időtávon egyértelmű csökkenés tapasztalható. Az Agrárminisztérium tájékoztatása szerint 1990-től 2016-ig egy- és 1,2 millió hektár között mozgott a kukorica összes vetésterülete hazánkban, 2017-ben viszont egymillió hektár alá esett. Jelentősége így is nagy, az összes szántóföldi kultúra 27 százalékát teszi ki. Pénzben kifejezve ez 2019 és 2023 között 340 és 504 milliárd forint közötti érték volt, a szántóföldi növénytermesztés 19 és 34 százalékát adta.
Idén szeptember 1-jéig több mint 390 ezer hektárról jelentettek be aszálykárt a gazdák, ez a tavalyi mintegy húszezer hektárhoz képest jelentős többlet, de a negatív csúcsot jelentő 2022-es 1,3 millió hektárnyi aszálykár-bejelentéstől elmarad. Ugyanakkor az összes bejelentett terület 55 százalékán, 215 ezer hektáron kukoricát vetettek, vagyis egyértelműen ez a növény sínylette meg legjobban a katasztrofális időjárást, ha nem is annyira, mint két évvel ezelőtt, amikor az összes kiégett terület 97 százalékát adta.
Különösen az Alföld és Dél-Dunántúl szenvedett a perzselő hőségtől és a csapadékhiánytól. Ha így megy tovább, az évszázad végére akár 80 százalékkal is csökkenhet a hazai kukoricatermés, ami az élelmezésben, az állattartásban és a vegyiparban is súlyos gondokat, hiányokat és áremelkedéseket fog okozni. A Kukorica Kör Egyesület szerint a klímaváltozás negatív hatásai miatt egyre nagyobb térségekben válik gazdaságtalanná a kukoricatermesztés, noha korábban több évben is rekordméretű területen, 2001-ben és 2013-ban egyaránt 1,2 millió hektár fölött vetették a gabonafélét.
Az Agrárminisztérium szerint kiemelkedő fontosságú az öntözésfejlesztés és a szárazságtűrő fajták nemesítése. A gazdák is érzik a bajt, ma már sok esetben érzékelhető igény van részükről is más kultúrákra való áttérésre. Ami az öntözést illeti, ennek előmozdítását a közös agrárpolitika kifejezetten a vidékfejlesztési beruházásokat célzó második pillérének támogatásai kiemelten segítik. A magyar szaktárca az érintett szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel közösen aktív részese kíván lenni az alternatív növényfajok feltérképezésének és adott esetben termelésbe vonásának. Mindemellett a talaj állapotának javítását, vízmegtartó képességének növelését segítő agrotechnika alkalmazása és a vetésváltás is enyhítheti az egyre hosszabb, egyre forróbb, egyre aszályosabb időszakok kártételeit.
A Kukorica Kör Egyesület szakértője korszakváltásról beszél. Fórián Zoltán szerint a gazdálkodási körülmények egyidejű megváltozása soha nem látott kihívásokat támaszt. Elsősorban a klímaváltozás jelent gondot. A globális felmelegedés erősödik, ráadásul éppen nálunk a leggyorsabban. Tőlünk északabbra számos előnyt jelent ez, Magyarország viszont szerkezetváltásra kényszerül, és csökkennek a hozamok. Nagy probléma az időjárás változása és az arra adott reakciók sebessége közötti különbség is, a szakértő szerint a magyar gazdatársadalom inkább patópálosan reagál.
Pedig az idő sürget, hiszen a klímagond mellett változik a piac, fejtörést okoz a fogyatkozó munkaerő, az alacsony terményár, mindez pedig növeli a termelési költségeket. Mindezek vezetnek oda, hogy egy új mezőgazdaság szülési fájdalmait látjuk és éljük át – mondja a szakértő. Fórián Zoltán néhány éven belül, nagyjából a jelenlegi EU-s kifizetési ciklus végéig kevesebb, de szélesebb együttműködésekben dolgozó termelőt és versenyképesebb agráriumot prognosztizál.
Összességében a Kukorica Kör Egyesület szerint újra kell tervezni a kukoricatermesztést: minél rövidebb tenyészidő, korai vetés, új fajták és főleg öntözés szükséges. Ma például a takarmánykukorica-termőterületek alig 3 százalékát öntözik, van tehát hová fejlődni. Mindemellett Fórián Zoltán egy júliusi elemzésében további szempontokat is felhoz a kukoricatermesztés és úgy általában a szántóföldi kultúrák jövőjét illetően: ismerni kell a piaci folyamatokat és az értékesítési lehetőségeket, szervezettebbé kell tenni a termelést a szakmai ismeretek alkalmazásától a finanszírozásig, az alkalmazkodásban fel kell venni a tempót, gondos számításokkal kell megalapozni a termelést, együttműködéseket kell létesíteni, a legújabb kutatási eredményeket pedig gyorsan alkalmazni.
Magyar olíva
Az olajbogyó az európai olajfa (Olea europaea) termése. Hétezer évvel ezelőtt vált termesztett kultúrnövénnyé a mediterráneumban, a ma ismert legidősebb példány évgyűrűelemzések szerint kétezer éves, Kréta szigetén, Vuvesz településen terem.
Az olajbogyóból préselt olaj mindig keresett termék volt, kozmetikumok alapanyagaként éppúgy használatos, mint a gasztronómiában. A mediterrán konyhák egyik legfontosabb alapanyaga. Magyarországon nem termesztették, egyedül egy Keszthely környékén feltárt egykori római gazdaság maradványaiban találták meg a nyomát a régészek.
A Szent György-hegy szubmediterrán hatásokat is mutató déli oldalán a szőlő mellett olajfákat is nevel Török Csaba, a 2HA Borászat tulajdonosa, az első kereskedelmi forgalomba került magyar olívaolaj termelője. Ötféle, francia, toszkán, spanyol fajtával dolgozik, bioműveléssel gondozza a 15 éve létrehozott ültetvényt. 2020-ban két és fél liter extraszűz olívaolajat tudott préselni, 2021-ben, 2022-ben és 2023-ban viszont már nagyjából 15 litert. A produktum kis kiszerelésben kereskedelmi forgalomban is kapható a pincészetnél és olívával foglalkozó szaküzletekben is.
– Tavaly több is lett volna, de a termés jelentős részét elvitte a jég – mondja Török Csaba. Nem akarja elkiabálni, de jelen állás szerint idén minden idők legjobb termését szüretelhetik, várhatóan szeptember végén, ami igen korai az általában október közepén esedékes betakarításhoz képest, de ebben az évben minden majd egy hónappal korábban érett, a szőlőszüret például már véget is ért a birtokon, ami példátlan.
– Ha nem üt be valami katasztrófa, idén akár 30 liter olajunk is lehet – bizakodik Török Csaba, aki egy ismerős szlovéniai olajmalomban préselteti ki az olajbogyót, Magyarországon ugyanis nincsenek ilyen műhelyek, hiszen nincs még rá értelmezhető piaci igény. Saját berendezést vásárolni pedig igencsak költséges mulatság ahhoz, hogy egy évben nagyjából másfél órán át használják. De ha többen is belevágnának az olívatermesztésbe, akár itthon is munkába állhatna egy olajmalom. A változó klíma mindenesetre egyre inkább lehetővé teszi az olajbogyó-termesztést.
Változó magyar növényzet című összeállításunk további cikkei itt olvashatók.
