Nehezített pályán

– Szeptember 1-én beköszöntött a digitális állampolgárság korszaka Magyarországon. Mindenkinek fel kell vennie majd ezt az „új állampolgárságot”?

– Nem lesz kötelező. Továbbra is úgy intézhetjük a hivatalos ügyeinket, ahogy tetszik. Személyesen a kormányablakban vagy a megfelelő telefonszámon, illetve az internetes ügyfélkapun. És természetesen megmaradnak a különlegesnek mondható szolgáltatások is. Például az ügysegédi rendszer, ami azt jelenti, hogy munkatársaink hetente kétszer-háromszor megjelennek a tanyavilágban, felveszik a rendeléseket, például az olyanokat, mint amikor valaki új jogosítványt szeretne, és intézkednek. Ezenkívül kerekek kerültek egy komplett kormányablak alá, ez a kormányablakbusz, ami főleg nagyobb rendezvények alkalmával gördül be egy-egy faluba, és ebben a guruló hivatalban mindent el lehet intézni.

– Technikai értelemben mi kényszerítette ki a digitális állampolgárság bevezetését?

– A huszonévesek generációja, így például az én gyerekeim is már a mobiltelefonjukat használják mindenhez. A kormány érezte, hogy tartani kell a lépést a korral, és az eddigi ügyintézési lehetőségek mellé felkínálja az új formát is, mert ez minden korábbinál egyszerűbb és gyorsabb. A hivatalokat és a hatóságokat is segíti, például elég egy kód, és a közúti ellenőrzést végző rendőr másodpercek alatt le tudja hívni minden szükséges adatunkat. Magam is csak pár napja vagyok digitális állampolgár, de viccen kívül várom, hogy megállítson a rendőr, mert akkor látni fogom, miként működik a gyakorlatban a rendszer.

– Ez így jól hangzik. De van egy korosztály, illetve vannak olyanok, akik tartanak a digitális állampolgárságtól. Ugyanis a totális ellenőrzés módszerét látják benne…

– Szó sincs ilyesmiről! A digitális állampolgárság csupán egy eszköz, nem több annál. Összegyűjti azokat az adatainkat, amelyeket eddig is ismert az állam. Az adóbevallásunktól kezdve a gépkocsink műszaki vizsgáján át egészen az egészségügyi lapunkig. Nem új adatbázis jött létre, ahol valósággal kiveséznének bennünket, feltérképeznék a szokásainkat, a magánéletünk részleteit, és így tovább. Csak a forma, a sebesség az új az eddigiekhez képest, nem a tartalom.

– Sokan úgy vélik, a digitális állampolgárságot a digitális pénz bevezetése követi… Van erre esély?

– A digitális pénz már valóban érintené, méghozzá vastagon, a szabadságjogok kérdését. Emlékezzünk a kanadai kamionosok esetére, akiknek befagyasztották a bankszámláit, amiért tüntettek a kormány ellen! A magyar kormány viszont azt mondja, hogy fizessenek úgy az emberek, ahogy akarnak, ezért az ország megtartja a készpénzes formát. Megjegyzem, akik aggódnak a digitális állampolgárság bevezetése miatt, azok közül sokan minden fenntartás nélkül megadják az adataikat egy reklámcégnek, csak hogy kapjanak valamiből pár forintnyi kedvezményt.

– A másik újdonság a palackvisszaváltás. Ahogy mindenütt az országban, úgy Pest vármegyében is láthatók az utak mentén illegálisan lerakott szemétkupacok. Tele műanyag palackokkal. Változott valamit a helyzet a visszaválthatósággal?

– Érezhetően. Egy évvel ezelőtt például egy focimeccs után rengeteg eldobott műanyag palackot és sörösdobozt lehetett látni a stadion környékén. Ma legfeljebb a tíz százaléka marad ott. És akkor még sokat is mondok. A többit elviszik. De más változások is történtek a környezet védelme terén. Szigorodott a jogszabály, ma már többféle módon és többféle fórumon is lehet illegális szeméttel kapcsolatos bejelentést tenni. A Hulladékradartól kezdve telefonon, illetve mobilos applikáción át egészen a kormányablakig. Korábban ott feneklett meg az intézkedések jelentős része, hogy minden kérdőre vont személy vagy szerv szabadkozott, mondván, az ott nem az ő szemeteszsákja, nem ő tette oda, és így tovább. A jogszabály módosításával viszont a terület tulajdonosa is felel azért, hogy figyelje, ellenőrizze az adott terep rendjét. Akár kamerával is, mert ha nem derül ki, hogy ki hagyta ott nála a szemetet, akkor őt veszi elő a hatóság, neki kell mindent elszállíttatnia, saját költségén. Egyre kevésbé megy már az, hogy évekig rothadnak az út szélén rozsdás mosógépek és foszló rongykupacok.

– Kezd sajátos üzletté válni a palackvisszaváltás. A Tesco pénztárosai mesélik, hogy vannak olyan hajléktalanok, akik fél nap alatt 6-8 ezer forintot is megkeresnek vele…

– Nagyon is jól teszik! Talán ez a forma, ez a lehetőség is segít egyeseknek, hogy a tétlenség helyett kezükbe vegyék a sorsukat. Sokan eddig a szelektív gyűjtőkre jártak rá, ami sok lakossági panaszt okozott, hiszen a konténerek körül mindig rendetlenséget hagytak maguk után. Ezután a hulladékudvarok veszik át a konténerek szerepét. Olyan siker született ebből az egészből, amit mi sem gondoltunk volna.

– A gödi akkumulátorgyár idén is sokszor szerepelt a hírekben, sokan támadják a gyárat és a kormányhivatalt is. Mi most a helyzet?

– Számos ellenzéki politikus áll ki hangos szóval az elektromos autók mellett, mondván, azok nem szennyezik a környezetet. Viszont tiltakoznak az akkugyárak és a villanyautógyárak ellen, ha Magyarországra települnek. A zöldenergia a magyar gazdaság jövője, nem maradhatunk ki belőle. A környezetvédelmi szabályokat természetesen minden beruházásnál be kell tartani és mi ezt ellenőrizzük, érvényesítjük is.

– Miért nem zárult le még mindig a gödi akkugyár ügye?

– Két bírósági eljárás is zajlik Göddel kapcsolatosan. Azzal kezdődött minden, hogy a Samsung gyár környezetvédelmi engedélyért folyamodott a Pest Vármegyei Kormányhivatalhoz. Mi egy nagyon szigorú engedélyt adtunk ki, jóval szigorúbbat, mint amilyenek a nyugati országokban vannak hatályban. Csakhogy néhány, ellenzéki pártokhoz kötődő személy megtámadta ezt a határozatot a bíróságon. Zajlik az eljárás, vizsgálják az engedélyünket. A feljelentők azonnali jogvédelmet kértek, ami azt jelentette, hogy amíg nem zárul le az eljárás, addig a bíróság felfüggeszti az általunk kiadott szigorú engedélyt.

– Érdekes volt látni, hány család költözik ki Budapest agglomerációs övezetébe. Aztán jelentkezett a folyamat árnyoldala is. Például az adott falvak infrastrukturális túlterheltsége, azaz a kevés iskolai férőhely, a szűkös orvosi rendelő, a rácsatlakozó utak alacsony kapacitása. A kormányhivatal bátorítja vagy ellenezi a kiköltözést?

– Az elmúlt tíz évben nagyjából tíz százalékkal nőtt az agglomerációs övezet lélekszáma. Minden önkormányzatnak magának kell eldöntenie, hogy mikor rakja ki a megtelt táblát, ebbe a kormányhivatal nem tud, és nem is akar beleavatkozni.

– Megteheti-e azt egy önkormányzat, hogy ha úgy látja jónak, akkor elutasít családokat, akik nála szeretnének letelepedni?! Hol marad a szabad költözés joga?

– Az érintett önkormányzat a HÉSZ, vagyis a helyi építési szabályzat alapján teheti ki a megtelt táblát. Mert nem akarja, hogy újabb területeit építsék be a beköltözők, és nincs szándékában az infrastruktúra bővítése sem. Az, hogy milyen szabályokat rögzít az adott település építési szabályzata, az önkormányzat dolga. Van, ahol nagyobb szigorral jár el a település, van, ahol azt mondják, adjunk ki még pár házhelyet.

– Mi az agglomerációs övezet legfőbb gondja?

– A közlekedés. Ezért lenne fontos az adott önkormányzat és a főváros közötti együttműködés. Erőszakkal, állami parancsra nem lehet jót tenni. Ahhoz, hogy összeköthessük a HÉV vonalát a metróéval, a felek közös akaratára van szükség. Szerencsére rendkívül népszerű lett a vármegyebérlet és az országbérlet is, egyre többen választják a tömegközlekedési rendszert az autózás helyett. Jó dolog, hogy sikerült megállapodni a fővárossal arról, hogy a BKK elfogadja ezeket a bérleteket a saját járatain. Akárcsak a palackvisszaváltás, ez is az elmúlt idők fontos környezetvédelmi lépése volt. Siker lesz a vasúti körgyűrű projektje is. Ennek az a célja, hogy a világ bármely részéből érkező tehervonatok ne jöjjenek be a budapesti fejpályaudvarokra, hanem kerüljék el a várost. Országbérlet, vármegyebérlet, vasúti körgyűrű. Azt hiszem, ez az igazi környezetvédelem! A kormány nemcsak beszél róla, hanem tesz is a környezet megóvásáért.

– Mit lehet elmondani Budapest és Pest vármegye politikai, gazdasági, társadalmi viszonyáról?

– Budapest Főváros Kormányhivatalával rendkívül jó a kapcsolatunk. Itt van például a már említett Liget Projekt, amire a környezetvédelmi hatóságunk adta ki az engedélyeket. A főpolgármester akkor még ellenzéki szerepben politizált, bátorított mindenféle akciót, az odaláncolós tiltakozásokat, terepfoglalásokat, táborozásokat, demonstrációkat. Értelmetlen, politikai küzdelemmé váló harc zajlott. Vajon a mai liget mutat emberibb és civilizáltabb arcot, vagy az a koszos, rendezetlen park, ami tele volt lepusztult részekkel, drogtanyákkal?

– Jellemző ez a képmutató magatartás a balliberális oldalra. Meg akarták akadályozni például az atlétikai stadion megépítését. Aztán amikor látták, hogy mennyire sikeres ez a vb, kimentek a versenyekre, és mosolyogva szelfiztek a sztársportolókkal…

– Az a terület egy lepusztult, barnamezős övezet volt. Most a főváros egyik legmenőbb helye. Ugyanez történt a Puskás Aréna esetében is. Ellenezték, aztán mentek szelfizni. A hitelesség kellene hogy legyen a politikusok legfontosabb tulajdonsága, de esetükben nem lehet erről beszélni. Elhiszem, hogy van, aki csak biciklivel szeretne mindenhová menni. És ezt fennhangon hirdeti is, sőt ennek megfelelően alakítja át a főváros közlekedését. De akkor tényleg biciklivel menjen mindenhová, és tegye le a szolgálati autóját!

– Rafał Trzaskowski, Varsó főpolgármestere tavasszal minden közintézményben betiltotta a keresztet. Az ön titkárságán viszont ott a kereszt, fönn a falon. Nem akarja levetetni?

– Dehogy, számomra így természetes. Mint ahogy az is természetes, hogy a vallási jelképek betiltása vagy a szakralitás rendszerszintű gúnyolása, meggyalázása nem vezet szolidáris társadalomhoz. Éppen ezért sokkolt az olimpia nyitóünnepsége, valamint rögtön az is az eszembe jutott, hogy ez akár a mi olimpiánk is lehetett volna, és alighanem sok más részlettel együtt ezt nagyon másképpen rendeztük volna meg, mint a franciák. Soha be nem gyógyuló sebet ejtett a nemzeten a Momentum az olimpia elgáncsolásával. Talán nem lehet véletlen, hogy teljesen jelentéktelenné vált ez a párt. Előjátéka volt ennek az, amikor a baloldal lefújta az 1996-os expót, noha az is nagyon sikeresnek ígérkezett. Ebben jók, a lefújásban.

– Orbán Viktor arról beszélt, hogy 2036-ban újra nekifuthatnánk az olimpia megrendezésének. Mit jelentene ez a vármegyének?

– Tudni kell, hogy az 1920-as olimpiát erővel elvették tőlünk, a nekünk ítélt 1944-es játékokat pedig elsodorta a háború. A harmadik lehetőség 2024 lett volna, de színre lépett a Momentum. Sajnálom a sportolóinkat is, akikre egyébként nagyon büszke vagyok. Mindenekelőtt Hámori Lucára, aki a magyar virtust testesítette meg a szememben. Kiállt mindenki ellen, és esélyes volt az olimpiai aranyra is. Ám ringbe lépett az algériai. Ez a sorsunk. Mióta létezünk, mi, magyarok mindig nehezített pályán mozgunk.

– Ha megrendeznénk a 2036-os játékokat, milyen nevezetességekkel fogadná a vármegye a külföldi szurkolókat, turistákat?

– Ez nem az én kompetenciám. Ezt csak a Magyar Olimpiai Bizottság és a főváros kezdeményezheti. Most nagyon sok tennivaló van az országban, például a háború elleni védekezés, a migráció elleni védekezés, a gazdaság és a családok erősítése. Az én személyes véleményem az, hogy persze békeidőben és jó gazdasági körülmények között nagyon kedvező lenne a vármegyének az olimpia, egyrészt a szállásadók, a vendéglátók, éttermek szempontjából, másrészt azért is, mert a szurkolók messzire vinnék a hírünket a világban.

– Nem lesz meg a vármegyei közgyűlésben a kormánypárti többség. Ez mit jelent a kormányhivatal számára?

– A közgyűlés a fejlesztésekért felel, ő pályázik, ő jelöli ki a fejlesztési célokat, és így tovább. A mi feladatunk az engedélyek kiadása vagy elutasítása, a törvényesség felügyelete. Nincs meg a kormánypárti többség, ez igaz, de a mi dolgunk az, hogy együttműködjünk a mindenkori vármegyei közgyűléssel, őrizzük a vármegye működőképességét. Ebben nem játszhat szerepet a pártpolitika.