Kitörni a jobbsarokból

Az AfD a német szavazók nagy része szerint pragmatikusan konzervatív centrumpárt, amely betölti azt a jobboldalon tátongó vákuumot, amit az egyre inkább balra tolódó CDU hagyott maga után. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha elolvassuk a párt alapprogramját, amelyet 2016-ban Stuttgartban fogadtak el az országos kongresszuson, illetve a 2023-as EU választási programját.

Öndefiníció

Az AfD a következő módon határozza meg magát: „Liberálisok vagyunk és konzervatívak. Országunk szabad polgárai. És meggyőződéses demokraták” – írják, majd bővebben is kifejtik: „Szabad polgárokként kiállunk a közvetlen demokrácia, a hatáskörök szétválasztása, a jogállamiság, a szociális piacgazdaság, a szubszidiaritás, a föderalizmus, a család, valamint a német kultúra élő hagyományainak megvédése mellett. A demokrácia és a szabadság ugyanis ugyanazon kulturális értékeken és történelmi emlékezeten nyugszik. Az 1848-as és az 1989-es forradalmak hagyományára építve fogalmazzuk meg azon polgári tiltakozásunkat és szándékunkat, hogy nemzeti egységünket szabadságban teljesítsük ki és olyan Európát teremtsünk, ahol a szuverén, demokratikus államok egymással békében, önrendelkezést gyakorolva és jószomszédi viszonyban élhetnek. Nyitottak vagyunk a világra, de németek vagyunk, és azok is akarunk maradni. A német nép békés, demokratikus és szuverén nemzetállami keretein belül az emberi méltóság, a gyermekes családok, nyugati keresztény kultúránk, nyelvünk és hagyományunk hosszú távú megőrzésére törekszünk.”

Szemben a fősodorral

Tény ugyanakkor, hogy a 69 oldalas alapprogram számos eleme szembemegy az elitpártok irányvonalával. Mindamellett egyetlen szélsőséges mondatot vagy szót sem tartalmaz. Érdemes tisztázni, hogy mit is jelent a szélsőjobboldali jelző. A magyar nyelv értelmező szótára meghatározása szerint: „A polgári politikai rendszerekben az uralkodó kizsákmányoló osztályok érdekeit legszélsőségesebben kiszolgáló, a legjobboldalibb, illetve egyenesen fasiszta nézeteket valló személy, csoport.”

Könnyű belátni, hogy a meghatározás egyetlen eleme sem illik rá az AfD-re. Nem szolgálja ki az uralkodó kizsákmányoló osztályok érdekeit, hanem épp ellenkezőleg, szembefordul az elitpártokkal. Nem a „legjobboldalibb”, hanem egyszerűen az egyetlen németországi jobbközép néppárt, amely szemben az összes többi párttal a nép érdekeit képviseli, a fasiszta nézetek pedig távol állnak tőle.

A párt minden megnyilvánulásában demokratikus, és ennek jegyében számos területen változást sürget. Például a közvetlen demokrácia bevezetését és a választási rendszer ilyen szellemű átalakítását. E törekvése hátterében épp az elitpártok által felhalmozott demokráciadeficit áll, amire az egyik legismertebb példa a migránsok 2015-ös ellenőrizetlen beengedése volt.

Az AfD kiáll amellett, hogy a svájci példára alapozva Németország is bevezesse a népszavazást, illetve hogy az elnökválasztás átláthatóbbá és pártfüggetlenebbé tétele érdekében közvetlenül a nép válassza az államelnököt. Egy képviselői mandátum megszerzését meghatározott számú választói szavazathoz kötné, gátat vetne a mértéktelen berlini és brüsszeli lobbizásnak, és büntetné az adóból befolyó pénzek pazarlását.

Az AfD Európa-politikája és az EU-ról alkotott elképzelései is szöges ellentétben állnak az elitpártok vízióival. Ellenzik az Európai Unió centralizált államszövetséggé alakítását, amellett szállnak síkra, hogy az unió államai az eredeti elképzelésnek megfelelőn szuverén, laza kapcsolatok révén ismét gazdasági és érdekszövetséget alkossanak. Az Európai Egyesült Államok gondolatát éppúgy elutasítják, mint egy szövetségi államként felfogott Európai Uniót, amelyből nem lehet kilépni. Célként olyan szuverén Németország lebeg a szemük előtt, amely biztosítja polgárainak a szabadságot és a biztonságot, előmozdítja jólétüket és hozzájárul egy békés, virágzó Európa fejlődéséhez.

Ami a párt sokat hangoztatott EU-ellenességét illeti, az egy opció. „Amennyiben alapvető reformkezdeményezéseink nem lennének megvalósíthatók az Európai Unió jelenlegi keretein belül, akkor szorgalmazzuk Németország kilépését vagy az Európai Unió demokratikus feloszlatását és Európai Gazdasági Közösségként való újraalapítását” – írják.

Ami a határvédelmet illeti, „az Alternatíva Németországnak nem tartja elegendőnek pusztán Európa külső határainak a védelmét, ezért a szövetségi rendőrségen belül Németország egész területére kiterjedő határvédelem kiépítését követeli. Németország külső határain ismét használatra kész határátkelőhelyeknek kell készenlétben állniuk, amelyek a fenyegetettségtől függően bármikor üzembe helyezhetők. A zöldhatár védelmét, osztrák mintára, a katonaságnak kell ellátnia, illetve szükség esetén védőkerítéseket vagy más hasonló akadályokat kell felállítani.”

E programpontját, úgy tűnik, épp a napokban fogadta el a baloldali Scholz-kormány is, amely fél évre helyreállította a határellenőrzést Németország belső határain, vélhetően a közelgő brandenburgi választás következményeitől tartva.

A gyermek az első

Felismerve Németország demográfiai hanyatlását, az AfD gyökeresen változtatna az eddigi családpolitikán. A születési ráta a szövetségi köztársaságban több mit 40 éve 1,4 körül áll, ami messze elmarad a népességmegőrzéshez szükséges szinttől. Ma minden ötödik nő gyermektelen, az egyetemi végzettségűek között pedig 2012-ben minden harmadik az volt. A több mint két gyermeket nevelő családok többnyire az alsóbb társadalmi rétegekhez tartoznak, miközben a gyermeket vállaló középosztálybeli nők életkora fokozatosan nő, a nagycsaládosok aránya pedig csökken.

Egy alternatív családpolitikának tehát anyagilag és eszmeileg egyaránt a család mint értékadó alapegység támogatására kell törekednie. Korrigálva a jelenlegi hátrányos anyagi megkülönböztetést, amely a gyermekes családokat érinti a gyermektelenekkel szemben. Ennek egyik alkalmas eszköze lehetne például, hogy a szülők kapjanak kamatmentes hitelt lakástulajdon megszerzésére, a visszafizetendő hitel összege pedig csökkenjen minden újabb gyerek születésével. A diplomás nők előtt tornyosuló sokszoros akadályokat szeretnék elhárítani, hogy már tanulmányaik alatt vagy a munkában töltött első éveikben a gyerekvállalás mellett dönthessenek. Azoknak a diákoknak, akik tanulmányaik alatt vagy röviddel azok befejezése előtt válnak szülővé, el kell engedni a diákkölcsön visszafizetését. Az AfD a többgyermekes családok speciális támogatásával akar több gyerek vállalására ösztönözni.

Az Alternatíva Németországnak az újszülöttek és megszületendők szívélyes fogadásának kultúrája mellett száll síkra. Németországban 700000 élve született gyermekre évente kb. 100000 terhességmegszakítás esik. Ezeknek csupán három-négy százaléka indokolt orvosi vagy kriminológiai szempontból, a többi esetben a terhes nő tanácsadás során igazolást kap, amely lehetővé teszi számra, hogy „társadalmi okokra” hivatkozva büntetlenül megszakíttassa terhességét. Az abortusz mélyreható tapasztalatot jelent az érintetteknek, és hosszan elhúzódó bűntudathoz, pszichoszomatikus panaszokhoz vagy depresszív reakciókhoz vezethet.

Az AfD az élet kultúrája mellett tör lándzsát, és a német joggyakorlattal összhangban úgy véli, hogy az életvédelem már az embriót is megilleti. Ezért követelik, hogy a terhességi tanácsadás elsődleges célja a születendő élet védelme legyen.

Harc a német kultúráért

Az AfD leszögezi, hogy az iszlám nem tartozik Németországhoz. Terjedése és a muszlimok egyre nagyobb számú jelenléte szerintük nagyfokú veszélyt jelent. „Az iszlám azon formája, amely nem tartja tiszteletben jogrendünket, sőt harcol ellene és az egyeduralkodó vallás igényével lép fel, összeegyeztethetetlen jogrendünkkel és kultúránkkal. Sok muszlim törvénytisztelő módon él és integrálódott, ők társadalmunk elfogadott és megbecsült tagjai. Az AfD azonban követeli a saját sariabírákkal rendelkező párhuzamos iszlám társadalmak kialakulásának és fokozatos elszigetelődésének a megakadályozást. Meg akarjuk gátolni a muszlim emberek vallási radikalizálódását, ezáltal pedig az erőszakra hajló szalafista és terrorista csoportokhoz való csatlakozását.”

Ami a gendert és annak kutatását illeti, úgy látják, hogy nem felel meg az alapvető tudományos kritériumoknak, mert célkitűzése elsődlegesen politikailag motivált. Ezért sem szövetségi, sem tartományi szinten nem biztosítanának forrást a genderkutatáshoz. A meglévő gendertanszékek tanári állásait nem töltenék be új oktatókkal, a folyamatban levő gendertémájú kutatási projekteket pedig nem hosszabbítanák meg. Az AfD természetesen elutasítja a genderideológia és a nem hagyományos nemi szerepek gyerekeknek való propagálását is mint „gyermekeink természetes fejlődésébe és a szülők alaptörvényben biztosított nevelési jogába való beavatkozást”.

Szemben a migrációval

Az AfD-t gyakran bevándorlásellenes pártnak nevezik, pedig ilyen téren inkább a pragmatizmus vezérli. Programjában leszögezi, hogy Németország a földrajzi fekvése, történelme, népessége és a településeinek sűrűsége miatt nem klasszikus bevándorlóország, még kevésbé lehet a tömeges bevándorlás célországának tekinteni, mint amilyennek 2015-ben tanúi voltunk. Kanadát és Ausztráliát tekintik példaképnek a munkaerőpiacra nézve is elfogadható bevándorlásszabályozás vonatkozásában.

A pártprogram 9. fejezete kifejti, hogy a „politikai korrektséget” épp a menedéknyújtás és bevándorlás politikai tematizálásánál terheli felelősség, amiért ideológiailag mérgezett légkört teremtett. Nyelvi tabuk és tilalmak vannak érvényben, megsértésük társadalmi megbélyegzéshez, helyenként pedig akár szakmai hátrányokhoz vezethet. A szöveg megállapítja, hogy az eltérő véleményekkel szembeni efféle bánásmód a totalitárius államok sajátossága. Sérelmezi, hogy a bevándorlás nyomán bekövetkezett negatív fejleményeket nem szabad szóvá tenni, nehogy a közvélemény ellenállásával kelljen számolni.

A valódi menekülteknek az AfD is védelmet kíván nyújtani, amíg szülőföldjükön fennállnak a menekülést kiváltó okok. Úgy látják azonban, hogy az illegális migránsok, akik a menekültekkel ellentétben nem üldözöttek, nem tarthatnak igényt menedékkérőket megillető védelemre. A menekülést kiváltó ok megszűnésével – véget ér a háború, a politikai vagy vallási üldözés a menekült személy származási országában – a tartózkodási engedély is érvényét veszíti, az érintett menekülteknek pedig el kell hagyniuk Németországot. Az európai partnerállamokkal szövetségben Németországnak ehhez hazatelepülési támogatást kell nyújtania, és támogatnia kell a származási országok újjáépítését is.

A NATO-tagságról a pártprogram úgy vélekedik, hogy az Németország kül- és biztonságpolitikai érdeke, amennyiben védelmi szövetségként a NATO saját feladatai ellátására szorítkozik. Elutasítja a közös európai hadsereg létrehozását, ehelyett a Bundeswehr megerősítését és képességei helyreállítását célozza. Az orosz–ukrán háború békés megoldását, az orosz–német gazdasági kapcsolatok helyreállítását szorgalmazza. Röviden tehát no gender, no migration, no war.