Fotó: Demokrata/Vermes Tibor
Hirdetés

Noha a név alapján joggal hihetnénk, hogy a veszprémi Gizella-kápolna alapítása – miként egyébként a közelében álló Szent Mihály-főszékesegyházé – István király feleségéhez köthető, valójában jóval később, valamikor a XIII. század közepén épülhetett. Ráadásul kiderült az is, hogy a két pompás barokk palota, a Nagypréposti ház és az Érseki palota közé beékelődő kápolna emeletes, jóllehet a nagyközönség eddig csak a földszintjét látogathatta. Ami ennél is meglepőbb, hogy ez a felső rész egykor az alsónál sokkal pompásabb, díszítettebb volt, csak éppen valamiért nem törődtek vele. Így egyetlen megmaradt fala sokáig szabadon állt, majd bevakolták, és a mellette álló Nagypréposti ház külső homlokzataként hasznosították.

Minden egész darabokban

Hogy elképzelhessük, milyen is lehetett a Gizella-kápolna XIII. századi építése idején, érdemes egy kicsit körülnéznünk a középkori Európában, ahol is a királyi és püspöki központokban az emeletes palotakápolnák jellegzetes épülettípusnak számítottak. Egyik legfontosabb példája ezeknek a veszprémivel körülbelül egy időben épült, IX. Lajos királyhoz köthető párizsi Sainte-Chapelle, melynek alsó kápolnáját az udvartartás, míg a felsőt az uralkodó használta, így közvetlen összeköttetésben volt a palotával.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

– Arról, hogy a Gizella-kápolnát pontosan mikor és ki építtette, elképzeléseink ugyan vannak, de semmi pontosat nem tudunk, az azonban szinte biztos, hogy püspöki vagy királyi, királynéi magánkápolna lehetett. Szerkezete, felépítése hasonló volt, mint a Sainte-Chapelle-é, és már a középkorban állt mellette egy olyan palotaépület, amelyhez kapcsolódhatott, ám sajnos sem tervek, sem pedig rajzok nem maradtak fenn építésének idejéből. Míg azonban a párizsi kápolnát a XIX. században visszaállították eredeti pompájába, igazi ékszerdobozzá tették, addig a miénk teljesen autentikus, minden egyes porcikája XIII. századi – mesél a kápolna történetéről Nagy Veronika múzeumigazgató, a veszprémi várnegyed megújulását bemutató Work in Progress programsorozat kurátora.

Arról, hogy ez utóbbi jó vagy rossz hír-e, lehet vitatkozni. Tény ugyanakkor, hogy míg a Sainte-Chapelle mai pazar tere egy 1800-as évekbeli idealizáló megújítás során jött létre, addig a Gizella-kápolna minden egyes kődarabjában ott rejtőzik a magyar középkor egésze.

Korábban írtuk

Bontás után visszaépítés

Már önmagában az, hogy a Gizella-kápolna megmenekült a pusztulástól, egy kisebbfajta csoda. Felfedezése Koller Ignác püspökhöz köthető, aki az 1760-as években megbízást adott a hazai késő barokk építészet egyik legkiválóbb mesterének, Fellner Jakabnak, hogy a hajdani gótikus palota helyére tervezzen számára egy rangjához méltó rezidenciát. Az építési munkálatok tereprendezéssel és bontásokkal kezdődtek, amelyek során az egyik épület falán bizánci modorban festett freskókra bukkantak. Mivel ez a stílusirányzat a középkorban az egyik legprogresszívabbnak számított, azt is jelentette, hogy a megrendelőjük feltehetően az uralkodói körökhöz tartozott. A bontást tehát nemcsak hogy azonnal leállították, de elkezdték a visszaépítést, a romok rekonstruálását is.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor
Nagy Veronika
Fotó: Demokrata/Vermes Tibor
Hegyi Dóra

– Koller Ignác a freskók láttán még azt feltételezte, hogy a kápolna, miként a székesegyház, Gizella királynéhoz köthető, vagyis XI. századi emlék. Szándéka éppen ezért az volt, hogy a kápolnából Gizella-kultuszhelyet alakít ki, a királyné ereklyéit pedig megszerzi és idehozatja Passauból. A püspök azonban fiatalon meghalt, így ezt a nagyon komoly diplomáciai munkát már nem tudta végigvinni. A földszinti részt azonban leendő kultuszhelyhez méltón pazarul felújították, a barokk szokása szerint az északi falra festett hat életnagyságú apostol alakját feljavították, kiegészítették, sőt, mivel a kor nem bírta a töredékességet, apostolokat festettek a szemközti, déli falra is. Ellenben az emeleti résznek, amely egykor a földszintinél is díszesebb volt, és egy bordás boltozatú, gazdagon kifestett gótikus teret rejtett, nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, szépen faragott köveit beépítették a földszinti kápolna boltozatába. Az emelet egyetlen megmaradt oldalfala aztán sokáig szabadon állt, vastag homlokzati vakolat került rá, majd az alsó szintet óvó védőtető megépültével végleg a feledés homályába merült – mondja Nagy Veronika.

Nyomoznak a szakemberek

A középkori kápolnára most úgy vigyáznak a szakemberek, mint egy múzeumi műtárgyra. Régészek, restaurátorok és kutatók foglalkoznak vele, apró nyomokból próbálják rekonstruálni, dokumentálni a történetét.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

– A hagyományos geodéziai eszközök mellett különböző távérzékelési módszereket is alkalmazunk, nagy számú 3D modell és úgynevezett ortofotók is készültek, amelyek felül vagy oldalnézetből ábrázolják a felvételezett falszakaszt. Ezek segítségével lehetőség van pontosan megmérni az objektumok felszíni koordinátáit és területi kiterjedését. Érdekesség például, hogy míg a palotakápolnák mellé általában nem szoktak temetkezni, itt a nyugati homlokzat előtt végzett feltárás során olyan sírokat találtunk, amelyek biztosan a középkorra datálhatók – mondja Hegyi Dóra ásatásvezető régész, a MNMKK–Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének munkatársa.

Szintén szenzációnak számít, hogy a szakembereknek hosszú évszázadok után sikerült az emeleti rész egykori pompás kifestésének apró nyomait is felfedezniük. Ezek közül az egyik legjelentősebb a díszes sekrestyeajtó feletti orommező késő gótikus falképrészlete, amely feltehetően Vetési Albert veszprémi püspök címerét ábrázolja. A püspök Mátyás király diplomatájaként a XV. század egyik legbefolyásosabb főura volt, és mintegy mecénásként a veszprémi várhegy mindhárom ismert liturgikus terét gazdag festéssel látta el. Az alsó kápolna északi falán azonban még ennél is régebbi alkotások láthatók: az apostolokat ábrázoló falfestések egykorúak az épülettel, a magyarországi freskófestészet legrégebbi és legszebb emlékei.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

– A nagyon rossz állapotban lévő Gizella-kápolnát többször restaurálták, helyenként át is festhették, és ezeket az átfestéseket szabad szemmel nagyon nehéz megkülönböztetni az eredeti falképfelületektől. Ahhoz, hogy sikerülhessen, többek között fototechnikai vizsgálatok vannak a segítségünkre, de óriási a jelentősége a festett rétegek keresztmetszet-vizsgálatának, a pigment-, a só-, a laborvizsgálatoknak és a restaurátori szondázó falkutatásnak is. A legfontosabb probléma most a vizesedés, ezt próbáljuk megállítani. Rajzoltunk egy kártérképet is, amelyhez viszonyítva később kiderül, mennyire sikerült – magyarázza a munkálatok menetét Dalos Viktória festő-restaurátor.

Háromdimenziós fotózással örökítették meg az emeleti diadalív pillérfőinek növényi indái között megbúvó, ma már alig-alig észrevehető krokodil- és vízilófejű sárkányfigurákat is. A sárkány a kor nagyon divatos motívumaként a káosz világát jelképezte, amelyen természetszerűen az isteni harmónia emelkedik felül. A XIII. századi faragványokról 3D-nyomtatással másolatokat is készítettek, hogy közelebbről is szemügyre vehessük ezeket a különleges, 800 éves kősárkányokat.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor
Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

A tervek szerint a középkori palotakápolna restaurálása 2025 nyarára fejeződik be: alsó része a XVIII. századi szándék szerint Boldog Gizella királyné kultuszhelyeként születik újjá, rendszeresen látogatható lesz, míg a felső kápolnát ünnepi alkalmakkor nyitják majd meg az érdeklődők előtt.