Ágyúval a szoborért

A hegyvidéki turulszobornak formásan faragott köve van, zászlók övezte lépcsője, zöld fű keretezi, és magas fák tartanak árnyékot neki. Jövőre lesz húsz éve, hogy Szmrecsányi Boldizsár szobrász művész teremtő vésője nyomán ideszállt, és azóta nincs nyugodalma, számos névváltoztatáson esett át, többször is döntöttek elbontásáról, elszállításáról, illetve demonstráltak mellette, de még mindig a helyén áll.

Mostanság egy rövid gatyás, drogos, sörös atyámfia, a Kutya Párt színeiben váratlanul polgármesterré emelkedő Kovács Gergely kezdett hangosan acsarkodni a turul ellen, mondván, a turulszobor „nagyon sok embert bánt”, náci nevek vannak rá felvésve, nem maradhat ott, szoborparkba való.

A célkeresztbe kerültek közül Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke azt üzente a kutyásnak, ha megpróbálja eltávolítani a katonai és polgári áldozatok előtt tisztelgő emlékművet, akkor velük találja magát szembe, akik ha kell, a testükkel is megvédelmezik. Hasonlóra volt már példa 2008-ban, akkor a Jobbik szervezésében.

Persze a remélt ellenzéki siker Kovácsa még nincs abban a helyzetben, hogy beváltsa fenyegetését, mert hiányzik alóla októberig a szék, de ráhangolni már jogot formál, amikor közzéteszi, milyen üzeneteket kap turulköltöztető ötletére. Bizonyára néhány sör elfogyasztása után azt írta ki az oldalára, hogy eddig legalább hatmillió érdekes véleményt kapott, és közülük a kedvencét rögvest nyilvánosságra is hozta: „A szoborért a MIÉP fizetne is, csak elvihesse.”

A Csurka István alapította MIÉP utolsó elnöke, Nagy Tibor halálát követően, három esztendeje jogerősen is megszűnt, igazi csoda lenne tehát, ha mára feltámadt volna poraiból. Az embert, aki mégis MIÉP-elnökként írt levelet a kutyás Kovácsnak, Perdiák Jánosnak hívják, és a kisvárdai buszos vállalkozó, ötunokás nagyapa. Azt mondja, néhány hónappal az igazi MIÉP megszűnését követően fordult tizedmagával egy ugyancsak MIÉP nevű párt bejegyzési kérelmével a bírósághoz, és jogkövetők, jogértők értetlenkedő zúgolódása ellenére, viszont az ő nagy örömére a bíróság törvényesen bejegyezte őket.

– Akkor törvényesen ez a MIÉP mégsem az a MIÉP?

– Jogilag semmiképpen, de eszmeiségében nagyon is az – mondja erre büszkén Perdiák uram, aki busznyi utasával éppen Görögországba indult, ám előtte nagyon megörült, hogy a hegyvidéki Kovács ekkora hírverést csapott a leveléből, mert ez neki meg a tízfős tagságának ingyenreklám.

– Csurka István sohasem akart ilyen reklámot, és nem is járult volna hozzá a turul elbontásához, főként nem alkudozna az eladásáról…

– Azért teszem, mert én meg akarom menteni azt a szobrot, mielőtt egy reggelre gonosz erők eltávolítják onnan, és kiviszik a szoborparkba, mondjuk Kun Béla mellé. Az most ne érdekelje magát, hogy a bontásra és szállításra, illetve az újbóli felállítására honnan lesz pénzünk, kerítünk rá, és kész. Ha a gazdag hegyvidéki önkormányzat még egy méltányos vételárat is kér érte, mi azt elfogadjuk.

Perdiák a szabolcsi Kisvárda egyik közepes tekintélyű és anyagi helyzetű vállalkozója, aki 2022-ben a Mi Hazánk színeiben indult a térség 3. számú körzetében képviselőnek, de csekély eredménnyel (le)szerepelt, csakúgy mint amikor a városka polgármesteri székéért hadakozott.

– Hová vinné a turult, hiszen politikai befolyása nem lévén legfeljebb magánterület jöhet szóba?

– Jó helyen kapiskál, de mindenki nyugodjon meg, van olyan saját területem, ahol méltó helyet kap, és nagyon jól fog majd mutatni. Ennél többet most nem mondok, csak ha Kovács úr válaszol a levelemre, mert ha nyulat akarsz lőni, akkor előtte ne add el a lovadat, mert nem lesz mivel bekeríteni.

– Nem érzi úgy, hogy ajánlatával éppen a turulgyűlölők álláspontját erősíti?

– Micsoda? – horkant nagyot Perdiák. – Ilyet még az ellenségem se merjen mondani rólam. Számomra a turul nem 93 ezer, hanem mint régen, 314 ezer négyzetkilométeren a magyarság első számú nemzeti jelképe. Érti? Minden magyaré. Az öt unokámat is erre nevelem.

Mint említettük, Perdiák a Mi Hazánk színeiben indult a képviselő-választáson, ezért az alelnök Novák Elődöt is megkérdeztük, történt-e az akciót megelőzően értesítés vagy egyeztetés.

– Már nincs Perdiák úrral szorosabb kapcsolatunk, mi is a sajtóból értesültünk az esetről, de ha előtte megkérdezett volna, akkor lebeszéljük felelőtlen akciójáról – mondta az alelnök. – Kifejezetten tiltakozunk az ellen, hogy bárki bármilyen indokkal a szoborhoz nyúljon! Mint eddig, ebből most sem engedünk, jó, ha ezt az újabban önkormányzati székekbe ülő nyavalygók is tudomásul veszik.

Novák szerint a turult 2005-ben méltó helyen, egy forgalmas közterületen avatták fel, amit pedig a törpe politikai kisebbség állít negatív szerepéről, az csak érdekeik szerinti hazudozás. Tényként hozza fel, hogy a magyar lakosság 95-98 százalékának soha semmi baja nem akadt nemzetünk szimbólumával, hiszen számunkra 1945 nem felszabadulást, helyette kegyetlen szovjet megszállást hozott. Ezért sem érti Perdiákot, hiszen a jóindulatot nem felelőtlen akcióval kell kimutatni.

– Ez nem egy lejárt szavatosságú Lenin-szobor vagy magánterületre készült kerti törpe; esküszöm, Csurka István elnök úr forog a sírjában – méltatlankodik tovább Novák. – Szerintem még csak nem is a fővárosé, amiért esetleg pénzt kérhetnek Kovácsék, hanem az Alaptörvény értelmében a magyar nemzet tulajdona. Ha hozzá mernek nyúlni, azonnal élőláncot alkotunk és polgári engedetlenségbe kezdünk.

– Tehát a turul nem alku tárgya, nem adható el, és nem mozdítható?

– Olyannyira nem, hogy október 23-án délután a Mi Hazánk ott tartja meg az 1956-os események előtt tisztelgő ünnepi megemlékezését. A párt elnöke mellett beszédet mond Raffay Ernő történész és Pongrácz Gergely öccse, István, aki részt vett a Sztálin-szobor ledöntésében, és erre az alkalomra utazik haza az USA-ból. Az egyik hagyományőrző szimpatizánsunk jóvoltából a szobor elé felállítunk egy hatástalanított ’56-os ágyút, amivel szimbolikusan, de lövést adunk le a közeli Böszörményi úti önkormányzat épülete felé. Ha úgy tetszik, hadat üzenünk Kovácsnak; ha harcot akarnak, legyen harc.

Mielőtt ismét csatatérré változna a hegyvidéki turulszobor környéke, a Kutya párti polgármesternek megemlítjük, akár jó tanácsként is, azt az 1992. novemberi történetet, amikor egyik szellemi őse, Göncz Árpád köztársasági elnök nem egy kisebb felújított turulszobrot avatott Tatabányán, hanem mindjárt a legnagyobbat egész Európában. És nem esett le a gyűrű az ujjáról attól, hogy végérvényesen tudomásul vette, ez az ország többé senki elől nem megy visszafelé.