Titkosszolgálati szemüveg

– Hogyan járulhat hozzá a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet Magyarország függetlenségének megóvásához?

– A Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet a Szuverenitásvédelmi Hivatalon belül alakult meg, hogy támogassa és segítse a hivatal munkáját. Elsődleges feladata olyan kutatások elindítása, amelyek a hivatal napi feladatait segítik, valamint olyan háttérkutatások megkezdése, amelyek hosszabb időt és mélyebb kutatási módszereket igényelnek. Ezek a vizsgálódások visszanyúlhatnak Magyarország vagy más országok eseményeihez is, amelyekből tanulhatunk, következtetéseket vonhatunk le vagy tendenciákat ismerhetünk fel, erősítve a napi szuverenitásvédelmi gyakorlatot.

– Tudna olyan konkrét példákat hozni, ahol ilyen jellegű kutatásokra van szükség?

– Számos olyan esemény zajlott le, mint az arab tavasz vagy a színes forradalmak, amelyek végigsöpörtek a Közel-Keleten, Észak-Afrikán és Közép-Európán. Érdemes megvizsgálni ezeket a forradalomnak nevezett destabilizációs kísérleteket és levonni a tanulságokat. Magyarország esetében is történtek olyan beavatkozási és befolyásolási kísérletek, amelyek kihívásaival akkoriban még nem voltunk tisztában. Úgy vélem, az elmúlt harminc év hazai eseményeit is fontos lenne részletesen áttekinteni. Sokáig nem volt egyértelmű vagy jól látható, mi történt valójában a taxisblokád idején. Noha már készült a témáról egy film, amely igyekezett feltárni, továbbra is akadnak olyan kérdések, amelyek megválaszolatlanok maradtak, amelyeket újból érdemes megvizsgálni.

– Hogyan kamatoztathatja nemzetbiztonsági tapasztalatait a kutatóintézet igazgatójaként?

– Amikor az ember hosszú évtizedeket tölt a titkosszolgálat világában, kap egy szemüveget, amin keresztül másképp látja a dolgokat, mint az átlagember. Ez a világ különleges logikát követ és sajátos műveletekkel működik, amelyek kívülállók számára nehezen érthetők meg. Ezt a világot belülről elég jól ismerem, titkosszolgálati pályafutásom során, közel harminc évvel ezelőtt kaptam azt a feladatot, hogy szervezzem meg az egykori Nemzetbiztonsági Hivatalnál alakult nyílt információs, elemző és értékelő főosztályt. Ez még az analóg korszakban történt, a kilencvenes évek közepén, amikor már megismerkedtem a nyílt információk elemzésének és értékelésének módszertanával, illetve hogy milyen hasznos is az esetenként. Akkoriban azonban még a szolgálaton belüli szakmai területek is szkeptikusan vagy lekicsinylően tekintettek a nyílt információkra. Idővel mindenki előtt világossá vált, hogy nem véletlenül tartották a nyugati szolgálatok már korábban is úgy, hogy az általuk igényelt információk hetven-nyolcvan százalékát nyílt forrásokból is meg tudják szerezni, és ez a tendencia napjainkra még inkább igaz. Másrészt az elmúlt tíz évben szakértőként foglalkozom a világ eseményeinek nyílt forrásokból történő elemzésével, különös tekintettel a biztonsági aspektusokra, és ez megerősített abban, hogy az események, adatok, információk sajátos szemüvegen vagy szűrőn keresztüli vizsgálata hasznos értelmezéseket és következtetéseket eredményezhet, ami segítheti az embereket a körülöttük zajló események jobb megértésében.

– Kik töltik be majd a tudományos elemzői és kutatói pozíciókat?

– Legfontosabb, hogy olyan szakértőkkel dolgozzunk együtt, akik elismertek, esetenként kevésbé ismertek az adott területen. Ha sikerül megtalálnunk és meggyőznünk őket, hogy támogassák a munkánkat, akkor egy jellemzően újfajta szemlélettel és az adott terület legjobb szakembereinek tudásával új eredményeket és minőségi többletet érhetünk el kutatásaink során. Olyanokkal szeretnénk dolgozni, akik jártasak biztonságpolitikai, jogi, különösen nemzetközi jogi kérdésekben; társadalomtudományokban, szociológiában, politológiában és energetikai ügyekben, beleértve a zöldátállást is. Nagyra értékelném továbbá olyan történészek részvételét, akik alapos ismeretekkel birtokában vannak Európa vagy egy-egy ország történelméről, hogy jobban átláthassuk a jelenlegi globális folyamatokat.

– Milyen kihívásokkal szembesül jelenleg hazánk szuverenitása?

– Az egyik legfontosabb és alapvető változás, amelyről Orbán Viktor miniszterelnök is gyakran beszél, hogy világunk tektonikus mozgások közepette átalakul, különösen a hidegháború lezárultával létrejött világrend. Kérdés, sikerül-e ezt az átmenetet globális katasztrófa vagy regionális háborúk nélkül átvészelni. Az újonnan kialakuló világrend mennyire lesz fájdalmas? Ez egyfajta születési folyamat, amely általában fájdalommal jár. Ezt a fájdalmat lehetőleg minimalizálni kellene Magyarország és a magyar nemzet számára. Tanulnunk kell a huszadik század tapasztalataiból, nemcsak az első és a második világháború, hanem a hidegháború eseményei fényében is. Meg kell értenünk, hogyan kerülhetjük el a katasztrófákat, illetve hogyan lehet Magyarország a nyertese a huszonegyedik századnak, hogy képesek legyünk a változást pozitívan befolyásolni. Ez ma a legnagyobb kihívás.

– És emellett kell foglalkozni a közvetlen fenyegetésekkel és veszélyekkel…

– Hazánkkal határos országban, ahol jelentős magyar kisebbség él, már lassan három éve véres háború zajlik. Az illegális migráció kapcsán is érdemes megjegyezni, hogy Magyarország tíz évvel ezelőtt a kerítés felállításával mit tett az európai kultúra és az Európai Unió védelme érdekében, és emiatt milyen ideológiai és politikai támadásoknak van kitéve. Emellett beszélnünk kell az iszlamizáció terjedéséről a Balkánon keresztül észak felé, illetve az iszlám radikalizmus veszélyéről, ahogy a Nyugat-Európa irányából is hazánk felé terjeszkedni szándékozó iszlám megjelenésére is fel kell készülni, tekintettel a jelenlegi trendekre. És ezek csak a szemmel látható veszélyek, még szó sem esett azokról, amelyeket sejtünk vagy feltételezünk, és amelyek esetleg még nagyobb kihívásokat jelentenek.

– Naponta halljuk a politikusoktól, elemzőktől, hogy közeledünk a harmadik világháborúhoz. Mi erről a véleménye?

– Az oroszok szerint már tart is. Az első és második világháború kitörésekor főként az európai hadszíntérre és az európai hatalmakra összpontosítottunk, de ha a jelenlegi állapotokat és a változó világot nézzük, ahol egy többpólusú világrend jön létre, akkor nem csak az európai virtuális és valós frontvonalakat kell figyelnünk. Fontos azt is szem előtt tartanunk, mi zajlik a Közel-Keleten, mi történik az öbölállamok környékén, és hogyan alakul a feltörekvő középhatalmak viszonyrendszere. Nemcsak a világhatalmi versengést kell követnünk, hanem a középhatalmak felemelkedését vagy hanyatlását is ilyen mélységben kell figyelemmel kísérnünk. Fontos szemmel tartani az egykori szovjet tagköztársaságokat, különösen a közép-keleti területeket és Afganisztánt, ahol erősödik az iszlám radikalizmus. Továbbá Délkelet-Ázsia, Kína és az Egyesült Államok problémái is meghatározók lehetnek a következő években. Bár ezek távolinak tűnhetnek, hatásuk gyorsan, közvetlenül érinthet bennünket, mint ahogy 2020-ban a Covid-járvány esetében is történt.

– Jelent-e bármilyen veszélyt hazánk szuverenitására Németország határainak visszaállított ellenőrzése?

– A német kormány próbálja követni az eseményeket és csillapítani a társadalmi ellenállás miatt előállt helyzetet, amely mögött az illegális migráció húzódik meg. A határ lezárásának közvetlen gazdasági hatása is van, mivel Magyarország gazdaságilag erősen kötődik Németországhoz. Ha más országok, mint például Ausztria követik ezt a példát, az lassíthatja a magyar és a német gazdaság közötti áruforgalmat. Az intézkedések miatt visszafordított emberek a következő hat hónapban egyfajta szürkezónába kerülhetnek. Több ezer illegális migráns bolyonghat Európában, akik közül sokan bűnözésből vagy bűnszervezetekhez csatlakozva próbálnak megélni. Kilátástalanságuk radikális terrorcselekményekhez vezethet. Fontos figyelni arra, hogyan érinthetik ezek a hatások térségünket és Magyarországot is.

– A kutatások eredményei nyilvánosak lesznek, vagy esetenként titkosítva maradnak?

– Lesznek olyan kutatások, amelyek bár nyílt információs kutatásként indulnak, a következtetések elsődlegesen nem a nyilvánosság számára készülnek. Ugyanakkor fontos, hogy a vizsgálatok egy részét közzétegyük.

– Van más hasonló intézmény a világon, és ha igen, terveznek velük közös munkát?

– Hasonló intézetek számos ország kormánya mellett működnek, így nem újdonság a miénk. A magyar kormány is rendszeresen kér segítséget különböző kutatóintézetektől, így az európai fősodorba illeszkedünk. Kezdetben a nemzetközi kapcsolatok kiépítése előtt a saját feladatainkra kell koncentrálnunk, később azonban szeretnénk kapcsolatot létesíteni a már meglévő nemzetközi szervezetekkel is, amelyek a munkánkat segíthetik és információs bázisunkat bővíthetik.

– Említette, hogy a kilencvenes években nem létezett még digitális adatelemzés, de manapság már van mesterséges intelligencia. Hogyan segíti a munkájukat?

– Az analóg világban nőttem fel, és továbbra is az emberi agy képességeiben hiszek. A mesterséges intelligencia leginkább az alapinformációk összegyűjtésében hasznos eszköz, de nem feltétlenül azok szűrésében. Tartok tőle, hogy ha a válogatás irányítását teljes egészében átadnánk a mesterséges intelligenciának, nem biztos, hogy képes lenne pontosan elkülöníteni a hiteles információt a félrevezetőtől. Fontos, hogy el tudjuk választani a hiteles szakértők által nyújtott adatokat az önjelölt influenszerek véleményétől vagy a tudatos hazugságoktól, dezinformációktól. A kutatóintézet számára alapvetően fontos az információ minőségének és megbízhatóságának megítélése, mert ha valaki dezinformációkra alapozza következtetéseit, az egész elemzése hibássá válik.

– Miként lehet hatékonyan fellépni a dezinformációval szemben?

– A dezinformáció az egyik kulcsfontosságú terület, ami mutatja, hogy világunk mennyire megváltozott ezen a téren. A titkosszolgálatok eszközei és módszerei közül sok átkerült először az üzleti szférába, majd később olyan üzleti érdekeltségek és politikai lobbicsoportok kezébe, amelyek kvázi titkosszolgálati műveleteket hajtanak végre anélkül, hogy törvények vagy szabályozások kötnék őket. Ezen csoportok ellenőrizetlenül képesek végrehajtani olyan műveleteket, amelyek nagyobb kárt okozhatnak a társadalom belső struktúrájában és stabilitásában, mint a hagyományos titkosszolgálati tevékenység. Ezért szükséges felismerni és lokalizálni ezeket a veszélyforrásokat, valamint kormányzati intézkedésekkel és jogszabályi háttérrel megteremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik ezek hatékony és gyors kezelését.

– Lényegesnek tartja, hogy az emberek jobban tudatában legyenek a szuverenitás fontosságának?

– Mindenképpen fontos elindítani egy olyan folyamatot, amely segít az embereknek felismerni, hogy nem mindig a fegyveres erő jelenti a legnagyobb fenyegetést. Érezzük az orosz–ukrán konfliktus mindennapi hatásait, de ahogy egy klasszikus Illés-dal mondja: a szó veszélyes fegyver. A huszonegyedik században nem csak fegyverekkel lehet megtámadni egy országot; egy belső bomlasztó dezinformációs művelet is polgárháborús helyzetet teremthet anélkül, hogy egy puskalövés eldördülne.

– David Pressman, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete bírálta a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, kijelentve, hogy az intézmény mindennel foglalkozik, csak éppen a szuverenitás védelmével nem. Mi a véleménye erről a kritikáról?

– Ha a nagykövet úr megvizsgálná az amerikai törvényeket, látná, hogy az USA hasonló védekezési módszereket és struktúrákat már évekkel vagy akár évtizedekkel ezelőtt létrehozott. Az Egyesült Államok régóta beszél szovjet/orosz vagy kínai befolyásról, választásokba való beavatkozásról és dezinformációs támadásokról. Így nem gondolhatják, hogy ezek a támadások csak őket érintik, más országokat viszont nem. Más országoknak is joguk és kötelességük megvédeni magukat az ilyen új kihívásokkal szemben.

– Mit gondol a Szuverenitásvédelmi Hivatal eddigi tevékenységéről?

– Amikor a magyar kormány létrehozta ezt a hivatalt, szembenézett azokkal az új kihívásokkal, amelyekhez új védelmi mechanizmusokra és struktúrákra van szükség. E hivatal felállítása alapvetően arról szól, hogy Magyarország a jelenlegi klasszikus struktúrákon túlmenően képes legyen olyan szervezetet létrehozni és működtetni, amely hozzájárulhat a biztonsági rendszer hatékonysági szintjének emeléséhez. Ez nem a hagyományos értelemben vett védekezést jelenti, mint például a honvédelem, a határvédelem vagy a rendőrség, hanem egy új szintű kutató-feltáró munkát e rejtett és nehezen észlelhető külső támadások ellen. Ezzel Magyarország ismét úttörő lépést tett a régióban, és biztos vagyok benne, hogy a szomszédos országok is követni fogják a magyar példát.