Fontos portrékötet, sorsrajz született Kodolányi Jánosról
Rendíthetetlenül magyar
A történelem eleven dobbanásai – így jellemezte a Kodolányi János históriai témájú regényei nyújtotta érzést Szentesi Zöldi László Elsüllyedt világ – Kodolányi János belső emigrációja 1944-1956 című új kötetének bemutatóján. A szerzővel, pályatársunkkal Pataki Tamás, a Demokrata főmunkatársa beszélgetett hétfő este a budai Jókai Anna Szalonban irodalomról, közéleti felelősségről, magyar sorsról.
Nem monográfia született, arra talán egy irodalomtörténésznek kellene vállalkoznia. Szentesi Zöldi Lászlót Kodolányi János politikai, irodalompolitikai és személyes sorsa érdekelte, és ennek megírására 16 éves kora óta készült. Saját megfogalmazása szerint akkor habzsolta be a Vízözön című mitológiai regényt, majd következett a tatárjárás korát feldolgozó trilógiából A vas fiai (a regényhármas további két tétele a Boldog Margit és a Julianus barát), valamint a disztópikus hangulatú Zárt tárgyalás, egy háromfős ítélőszék egymással is átkozódva vitázó nemzetiszocialista, kommunista és liberális bírája halálra ítéli a három ideológiával vitázó főhőst. Utóbbiban nem nehéz fölismerni Kodolányi alakját.
– Lenyűgözött Kodolányi nyelvi biztonsága, tudása, műveltsége, és amikor szembesültem azzal, hogy mennyi rosszindulat, igazságtalanság uralja a róla kialakított képet, még jobban elmélyült az érdeklődésem – mesélte Szentesi Zöldi László, hozzátéve, hogy a szakdolgozatát is Kodolányiból írta, akinek művei a mellérendelő mondatok jelentőségére is megtanították.
Szentesi Zöldi László néhány történetet felelevenítve szigorú, hajlíthatatlan, akár barátaival szemben is igazságkereső emberként jellemezte Kodolányi Jánost, aki a népi mozgalom meghatározó személyisége volt, metszően németellenes és meggyőződéses antikommunista. Nem csoda, hogy az 1944-es német megszállás után bujkálnia kellett, 1945 után pedig hosszú évekig elhallgatták-elhallgattatták, miközben baloldalról olyan rágalmakkal illették (például nácibarátnak nevezték), amelyeknek épp az ellenkezője volt igaz.
– Kodolányinak mindig a magyarság sorsa volt a legfontosabb. Történelmi regényei ilyen szemmel olvasva is máig iránymutatóak, miközben önmagukban is kivételesek, hiszen Kodolányi a magyar történelemben járva is univerzális értékű író – mondta Szentesi Zöldi László.
Az IdőJel Kiadó gondozásában megjelent Elsüllyedt világ – Kodolányi János belső emigrációja 1944-1956 című kötetben Szentesi Zöldi László egy elveihez tűzön-vízen át ragaszkodó, megvásárolhatatlan és megtörhetetlen író, egyben nemzetéért aggódó gondolkodó portréját rajzolta meg hitelesen. Jól adatolt munkája hiánypótló kordokumentum, benne van zaklatott XX. századi történelmünk megannyi drámai sorsfordulója, és kiviláglik belőle a magyar népi mozgalom szinte folyamatos kirekesztettsége is, hiszen a hetvenéves korában, 1969-ben súlyos betegen elhunyt Kodolányi személyes sorsa egybefonódott ezzel a sokféle világnézetet és az irodalmi életen túli alkotókat is integrálni képes, sajátosan magyar útkereső értelmiségi körrel.
