Színház mindenkinek!

– A közelmúltban Brüsszelben járt, ahol az Európai Tanács kulturális bizottságának ülésen mutatta be a négy éve indult Déryné Programot. Hogyan fogadták a beszámolót az uniós képviselők?

– Mindig örömmel tölt el, ha minél szélesebb körrel meg tudjuk ismertetni a munkánkat, és jó példát mutathatunk más európai országoknak is. A prezentáción a bizottság tagjaként a 27 tagország kulturális képviselői is jelen voltak, és elismeréssel, sőt, csodálattal nyilatkoztak a programról. Büszke vagyok a kollégáimra és a közös sikereinkre. Azért tevékenykedünk, hogy a minőségi színházi és előadó-művészeti, közösségi élményt azokra a területekre is eljuttassuk, ahol a kultúrához való hozzáférés lehetőségei korlátozottak.

– Van-e az EU-országok valamelyikében hasonló kezdeményezés?

– Ez az összetett, valamennyi társadalmi rétegre, korosztályra és településtípusra kiterjedő nemzeti kezdeményezés egyedülálló Európában. A Déryné Program által elindított kortárs kulturális életciklusmodell vizsgálata a személyes kutatási területem és a folyamatban lévő doktori disszertációm témája is. A kérdéskört tanulmányozva azt tapasztaltam, hogy a kontinensen egyedül Angliában működik a magyarhoz némiképp hasonló, bár kevésbé komplex, de kormányfinanszírozással támogatott modell.

– Egykor a színészek szinte büntetésként élték meg a vidékre szóló szerződést, a falusi előadások pedig a hakni kategóriájába tartoztak. Miként látja, változott-e napjainkra a helyzet?

– Pont ez volt a program életre hívásának egyik fő oka. Vidnyánszky Attila a Debreceni Csokonai Színház igazgatójaként akkor tűzte zászlajára az ügyet, amikor ellátogatott egy szomszédos településre, és megrökönyödött a bérletes rendszerben szereplő haknibrigádok előadásainak színvonalán. A kezdésig majd 15 évet kellett várni, de megérte. Úgy vélem, hogy a vidéken élő közönség megbecsülése, illetve a vidéki és a határon túli előadó-művészeti jelenlét egyre inkább felértékelődik. Ezt az is jelzi, hogy a Déryné Program kiemelt nemzeti projekt. Bár jómagam budapesti születésű vagyok, gyermekkoromat Vácon töltöttem, érettségit is a helyi Madách Imre Gimnáziumban tettem. A Színház- és Filmművészeti Egyetemet Kerényi Imre és Huszti Péter osztályában végeztem el, majd fiatal pályakezdőként három évadra a Miskolci Nemzeti Színházba szerződtem. Személyes példám alapján, a Miskolcon kapott sokszínű alkotói lehetőségek birtokában kijelenthetem, hogy a pályakezdő kollégák vidéki tapasztalatszerzését elengedhetetlennek tartom. A program saját művészi gárdájával, a Déryné Társulattal magam is járom az országot, a produkciókban színészként és rendezőként is szívesen jelen vagyok.

– A Déryné Társulat lényegében ugyanazt a küldetést teljesíti modernebb körülmények között, mint amit a vándorszínész-társulatok a reformkorban folytattak?

– Természetesen nem véletlenül választottuk az 1810-es évektől hazánkban már sztárként ünnepelt Dérynét a program és a társulat zászlóvivőjének. A vándorszínészet korának legnépszerűbb énekes-színésznőjének elévülhetetlen érdemei vannak a magyar nyelvű színjátszás fellendítésében egy olyan korszakban, amikor a színház még többségében német nyelvi közegben működött. Déryné erről az időszakról írja időskori visszaemlékezésében, hogy „…a főbb rendek szégyelltek magyarul beszélni, s ha tudtak is, eltagadták… még a polgárság is.”. Személye nemcsak a hazai és határon túli magyar színházak műsorpolitikájára gyakorolt kivételes hatást, hanem az állandó vidéki teátrumok létrejöttére is. Miskolcon például jórészt azért hozták létre a városi kőszínházat, hogy a sanyarú vándorszínészlétet nehezen viselő, olykor gyönge egészségű Déryné méltó körülmények között játszhasson. A miskolci példán felbuzdulva pedig később a debreceni polgárok is felépítették a maguk kőszínházát.

– A Déryné Társulat erre a színházi évadra négy premierrel készül, közülük kettő ősbemutató, ezeket ön rendezi. Mesélne róluk?

– Lukácsy György Álmaimban Déryné című műve ősbemutatójának a Sopron belvárosában található Esterházy-palota történelmi falai adnak otthont. A történet a társulati lét konfliktusokkal terhelt, mégis varázslatos mindennapjairól, a színházi élet csábító titkairól, évszázados értékeiről szól. A másik általam rendezett premier, a Szilágyi Andor által jegyzett Bajnokok bajnoka – Papp László című színdarab a legendás, világszerte ismert sportoló eltiltásának drámai történetét dolgozza fel. Papp László három olimpiai cím elnyerését követően 1957-ben vívta első profi ökölvívó mérkőzését, majd öt évvel később középsúlyban Európa-bajnok lett, a címet ezek után többször is sikerült megvédenie. A politikai hatalom közbelépése miatt azonban a vb-elsőségért már nem bokszolhatott, így pályafutását nem sikerült megkoronáznia a mindennél jobban óhajtott cím megszerzésével. Valószínű, hogy a magyar pártvezetők azért állították le hivatásos ökölvívó-karrierjét, nehogy a már előre gyanítható magyar dicsőség kiváltsa a profi viadalokat elítélő szovjet elvtársak ellenérzését. A kivételes sportembert nagyon megviselte karrierjének kettétörése, ezért fel is hagyott az aktív bokszolással, később edzőként és sportvezetőként tevékenykedett. A premierünket november 30-án tarjuk, ami éppen a 60 éve történt eltiltás dátuma.

– A Déryné Programba jelentkező előadók, illetve társulatok munkáit szakmai bizottság bírálja el. Említene néhány sikeresen beválogatott produkciót a már futókból?

– A minősítés során előnyt élveznek a klasszikus és kortárs magyar szerzők, írók, költők műveit bemutató értékmegőrző produkciók és azok innovatív színrevitele. Ezenfelül a legnépszerűbb előadások között megtalálhatók például Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc, Márai Sándor és Szabó Magda műveinek feldolgozásai is. Megidézzük Karády Katalin, Jávor Pál, Sárdy János világát, de repertoáron vannak a világirodalom klasszikusai is.

– Hogyan juttatják művészeti élményhez a lakosságot a Déryné Program tematikusan felépülő alprogramjai?

– Az évről évre folyamatosan bővülő alprogramokkal a magyar közönség széles körét szeretnénk megszólítani, és a legkisebb településeken élőkhöz is eljuttatni a magas színvonalú kultúrát. A Déryné Programon belül megalapítottuk a már korábban említett kis létszámú, saját társulatunkat, amely képes repertoárjával megteremteni egy olyan egységet, amelyre mindannyian közös alapértékként tekinthetünk. Az Országjárás alprogram színházi előadásait azoknak a településeknek a lakossága is látogathatja, ahol eddig hiányoztak a minőségi produkciók. Az alprogram támogatásának köszönhetően az előadások ingyenesen vagy maximális 200 forintos regisztrációs jeggyel tekinthetők meg. A Barangoló alprogramot és a hozzá kapcsolódó Drámaíró Műhelyt azért indítottuk el, hogy lehetőséget nyújtsunk a pályájuk elején lévő előadóművészeknek, kőszínházi struktúrán kívüli művészeti társulatoknak, alkotóközösségeknek önálló produkciók létrehozására. A fiatal tehetségek számára indított szakmai mentori program célja egy új drámaíró nemzedék-kinevelése. A Vándorszínház alprogram pedig többek között a szabadtéri színpadokra szánt előadásokra fókuszál, hogy ezek a produkciók is minél nagyobb számban juthassanak el a kis lélekszámú, elszigetelt településekre. Az előadásokat a hazai színészképző egyetemek hallgatói és a Déryné Társulat adja elő országszerte.

– A Déryné Programmal párhuzamosan szintén az önök gondozásában fut az általános iskolások nemzeti identitását és kultúra iránti fogékonyságát erősítő Lázár Ervin Program, valamint a középiskolás korosztályt megszólító KultUp. Hogyan viszik közelebb e nemzedékekhez az ezeréves magyar kultúrát?

– A különböző korosztályoknak nemcsak színházi, hanem egyéb művészeti produkciókkal is szeretnénk élményt nyújtani. A Vitéz László alprogram az óvodásokat kívánja bevezetni a bábszínház világába. Tanévenként egyszer a Lázár Ervin Programnak köszönhetően minden 1–8. osztályos diáknak lehetősége van ingyenesen színházi, tánc- és cirkuszi, illetve bábszínházi előadások, klasszikus zenei hangversenyek, népzenei produkciók látogatására. A szakmai bizottság által nyertesnek ítélt bemutatókat az iskolák a KRÉTA rendszerén keresztül tudják kiválasztani. A KultUp alprogramban a középiskolások kötetlen tanítási napon, az iskolájukban vehetnek részt egyebek mellett tantermi színházi előadáson, rendhagyó irodalom- és drámaórán, művészeti tematikájú versenyen vagy éppen tehetségkutató foglalkozáson. A fiatalok nagyon fogékonyak az előadásokra, illetve tematikus napokra, mi magunk is meglepődtünk a lelkesedésükön.

– Összesen hány előadást terveznek ebben az évadban?

– Az egységes, egymásra épülő programkínálaton kiterjedt stáb dolgozik, évadonként több ezer produkció színrevitelében működve közre. Ebben az idényben a Déryné Program alprogramjaiban több mint 850 előadást tervezünk utaztatni, ebből 130-at a Déryné Társulat fog megvalósítani. Az elemi iskolásoknak szóló Lázár Ervin Program közel 3000 előadást foglal majd magában. Az óvodásoknak szóló Vitéz László Program, valamint a középiskolásokat megcélzó KultUp egyaránt 100-100 helyben megvalósítható témanappal jelentkezik ebben a tanévben.

– Hogyan csatlakozhatnak a határon túli művészek, előadók?

– Amint azt Hankó Balázs miniszter úr néhány hete bejelentette, 2025 januárjától kiterjesztjük a Programot a teljes Kárpát-medencére, útjára indítva a Határtalan alprogramot, amivel hatalmas álmunk válik valóra. A külhoni művészek produkciói már most is jelen vannak a repertoárban, és sikerrel futnak Magyarországon, ám jövőre nemcsak az anyaország lakosságához, hanem a határon túli, akár aprófalvakban élő nemzettársainkhoz is elvisszük a minőségi színházi élményt. Ebben a munkában fontos partnerünk a Rákóczi Szövetség, amely nyaranta Sátoraljaújhelyen a Rákóczi Táborban várja a KultCamp középiskolásait.

– Említene olyan bemutatókat, helyszíneket, ahol valóban hatalmas hiányt pótol a Déryné Program?

– A csapatot alkotó kollégáim – beleértve a gazdasági, marketing-, műszaki szakembereket – valamennyien hittel, szívvel-lélekkel, alázattal és kitartással dolgoznak küldetésükön. Ezt a különleges elhivatottságot a közönség is érzi, amit számtalan köszönőlevél igazol. A Déryné Társulat és jómagam is számos olyan településre jutottunk el, amelynek a létezéséről korábban nem is hallottunk. Észak-Magyarország hátrányos helyzetű vidékén például előfordult, hogy egy szabadtéri színházi bemutatásra szánt darabot a megfelelő technikai felszereltség hiányában nem éppen az ideális helyszínen kellett színre vinnünk. Végül a helyi sportpálya mellett, két ég benyúló fa között adtuk elő a műsorra tűzött darabot, fergeteges sikerrel. Szívet melengető érzés azzal szembesülni, hogy a kultúrát, a magas nívójú, igényes előadó-művészetet a legkisebb falvakban a legnagyobb izgalommal várják az emberek.