Az osztrák bal- és a jobbközép semmibe veszi az emberek akaratát
Vesztesek koalíciója alakulhat
Hiába aratta fennállása első választási győzelmét az Osztrák Szabadságpárt, a „középerők” most ki akarják szorítani a hatalomból a Herbert Kickl által vezetett pártot.
Megrázta az osztrák politikai osztályt a szeptember 29-i parlamenti választások eredménye. Története első győzelmét aratta ugyanis a jobboldali, bevándorlásellenes Osztrák Szabadságpárt (FPÖ). A jelenlegi kancellár, Karl Nehammer pártja az Osztrák Néppárt (ÖVP) látványosan visszaesett az öt évvel ezelőtti, még Sebastian Kurzcal elért győzelemhez képest: 11,19 százalékpontot vesztve 26,27 százalékot értek el. Az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) mindössze 0,04 százalékpontos veszteséget elkönyvelve megőrizte a támogatottságát, és 21,14 százalékot kapott – igaz, ez öt éve történelmi mélypont volt. Herbert Kickllel az élen az FPÖ viszont 12,68 százalékponttal erősödött, és 28,85 százalékkal megnyerte a választásokat. A Zöldek (Grüne) 5,66 százalékpontot vesztve 8,24 százalékot kaptak, a liberális Neos egy pontot erősítve 9,14 százalékot szerzett, más párt pedig nem jutott be a szövetségi parlamentbe (Nationalrat).
A 183 fős parlamentben így az FPÖ 57, az ÖVP 51, az SPÖ 41, a Neos 18, a Zöldek 16 mandátumra számíthat. Egyedül tehát senkinek sincs többsége. Kétpárti koalícióként egy FPÖ–ÖVP-szövetség tudna többséget szerezni. Erre már volt példa az osztrák politikában szövetségi szinten is, igaz, sosem úgy, hogy a kékek (FPÖ) lettek volna az erősebb partner. Ez azonban csak a matematika, a politika ennél bonyolultabb. A helyzet megértéséhez érdemes felidézni, hogy a 2015-ös migrációs válság idején az ÖVP volt a kisebbik koalíciós partner a szociáldemokraták mellett, ebben az időszakban a szigorú migrációs politikát követelő külügyminiszter, Sebastian Kurz – később már pártelnökként – rég látott népszerűséget hozott az ÖVP-nek, de megerősödött az akkor Heinz-Christian Strache által vezetett FPÖ is. A 2017-es választások megnyerése után Sebastian Kurz az FPÖ-vel alakított kormányt, könnyen mentek a tárgyalások, de aztán a 2019-es EP-választás előtt az úgynevezett Ibiza-ügy előbb Strachét, majd az egész kormányt padlóra küldte. Sebastian Kurz megnyerte az előre hozott választásokat is, de ekkor már a Zöldekkel kezdett, lényegesebb nehézkesebb tárgyalásokba. A kancellár később egy botrány miatt lemondott és távozott is a politikából. Anélkül, hogy mélyebben belemennénk az évekkel ezelőtti ügyei részleteibe, beszédes, hogy Strache azóta sorra nyeri a különböző pereket, és az őt megbuktató elhíresült felvétel teljes verziójából is egész más a kép áll össze, mint ahogy megvágott videórészletek alapján tűnt. A volt alkancellár azóta sem tudott talpra állni a politikában, Sebastian Kurz pedig az amerikai jobboldali milliárdos Peter Thiel stratégájaként járja a világot.
Az FPÖ viszont nemcsak visszaszerezte korábbi támogatottságát, hanem felkapaszkodott az élre. A sajtókommentárok és politikusi nyilatkozatok azonban arra utalnak, hogy hiába nyerte meg a választásokat a jobboldal, ki akarják szorítani a hatalomból. Ausztriában ugyan nincs az FPÖ olyan politikai karanténban, mint a hasonló pártok több nyugat-európai országban, de a politikai fősodor erői mégiscsak szívesebben szövetkeznek egymással, mint velük.
Herbert Kicklt múlt pénteken fogadta Alexander Van der Bellen államfő. Megbeszélésüket követően az FPÖ elnöke egyértelművé tette, hogy kancellár akar lenni. A koalíciós partner keresésében több lehetősége is van a jobboldali pártnak, hiszen az SPÖ-vel és az ÖVP-vel is meglenne a többségük a parlamentben. Herbert Kickl a sajtónak azt mondta, olyan partnert keresnek, amellyel stabil együttműködést tudnak kiépíteni, és a lehető legtöbb témában értenek egyet. Logikusan ez a párt az ÖVP lenne, csakhogy Karl Nehammer korábban kizárta, hogy szövetségre lépjen Kickllel.
Az FPÖ elnöke szerint „végzetes jelzés” lenne a választóknak, ha az FPÖ-t kihagyva megalakulna a „vesztesek koalíciója”. Herbert Kickl szerint a vesztes pártok antidemokratikus hatalomszerzésre készülnek, és drámai bukásuk ellenére is magukat ünneplik, vagy ha elismerik a kudarcukat, akkor a „hálátlan választókat” hibáztatják érte. Tűrhetetlennek nevezte, hogy zárt ajtók mögötti egyeztetésekkel akarják eldönteni, ki irányítsa az országot, pedig „a választók akaratát sosem szabad aláásni”.
Karl Nehammer és Andreas Babler SPÖ-elnök egyébként éppen a napokban találkoznak először. Pártjaiknak együtt sem lenne többsége, szükségük volna egy harmadik partnerre is, ez a sajtó latolgatásai szerint a Neos lehet.
Egy friss felmérés szerint a szabadságpárti szavazók kétharmada FPÖ–ÖVP-kormányt látna legszívesebben, a néppártiaknak pedig egyharmada van ugyanezen véleményen – ennél többen, 37 százaléknyian viszont ÖVP–SPÖ–Neos formációt szeretnének.
Nem túl meglepő módon a szociáldemokrata vezetők most csupa olyan nyilatkozatot tesznek, amelynek a lényege, hogy az ÖVP-n múlik, megmenti-e az országot a szélsőjobboldaltól. Az FPÖ-höz közel álló médiumokban egyébként már a választások előtt arról beszéltek, hogy a mélyállam és a „médiakartell” el akarja lopni a választási győzelmet a Szabadságpárttól.
A koalíciós tárgyalások állásáról már a napokban is többet tudhatunk meg. Az már régóta biztos, hogy az osztrák politikai osztály jó része nagyon nem szeretné a kancellári székben látni Herbert Kicklt. Lehetséges, hogy valóban megalakul a vesztesek koalíciója, amely elkerülhetetlenül instabilabb lesz, mintha az FPÖ alakítana kétpárti kormányt – vagy az ÖVP súlyos kompromisszumokra akarja majd rávenni a győztes szabadságpártiakat.
Magyar szempontból egyértelműen az FPÖ kormányalakítása lenne kedvező fejlemény, hiszen a párt a Fidesszel együtt alapító tagja a Patrióták Európáért pártcsaládnak és képviselőcsoportnak, és jelenleg az egyik olyan külföldi szövetséges, amely a legnagyobb mértékben egyetért a magyar kormánnyal a migráció és az ukrajnai háború kérdésében is.
Nem hagyja magát a Szabadságpárt
Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) választási sikeréről és kormányalakítási terveiről, valamint a Fidesszel közös Patrióták Európáért frakció kilátásairól kérdeztük Harald Vilimskyt, az FPÖ európai parlamenti delegációvezetőjét és a frakció alelnökét.
– Az FPÖ először nyert szövetségi választásokat. Mi az oka ennek a sikernek?
– Az elmúlt években folyamatosan olyan politikát folytattunk, amely mindenekelőtt az osztrákok érdekeit tartotta szem előtt. Mi vagyunk az egyetlen párt, amely szót emelt az illegális tömeges migráció ellen, és zéró menekültkvótát követelt. Ez minden bizonnyal döntő volt, hiszen Ausztria egyre inkább a radikális iszlamisták célpontjává válik, és a menedékkérők száma az elmúlt öt évben folyamatosan emelkedett. Emellett mi voltunk az egyetlen párt, amely bírálta az alapvető jogok eltörlését a koronavírus-járvány idején, és kártérítést követeltünk azok számára, akiket beoltottak. Végezetül az uniós politika tekintetében is megkülönböztetjük magunkat a többi párttól: nem akarunk központosított uniós államot, nem akarunk olyan veszélyes kísérleteket, mint a zöldmegállapodás, a Green Deal, amely tönkreteszi az európai gazdaságot. Továbbá azt akarjuk, hogy az EU végre tegyen le egy béketervet az asztalra Ukrajnával kapcsolatban.
– Mit várnak a kormányalakítással kapcsolatban?
– A választások egyértelmű győzteseként jogunk van koalíciós tárgyalásokat kezdeni más pártokkal, és FPÖ-s kancellárral az élen vezetni a kormányt. Érdekes azonban, hogy a szövetségi elnök, Alexander Van der Bellen, aki a Zöldek korábbi pártelnöke is volt, megpróbálja megakadályozni. A választások előtt és után több osztrák és külföldi médium valóságos lejárató kampányt indított, amit a politikai konkurencia hálásan fogadott. A választók azonban nem hagyták magukat befolyásolni, és mélységesen irritálná őket az is, ha az ÖVP, az SPÖ és a liberális Neos veszteseiből koalíció alakulna, főleg hogy a Néppárt és a szocialisták számos nézeteltérés miatt nehezen tudnak összefogni. Az azonban nagyon aggasztó, hogy az ÖVP, az SPÖ, a Neos és a Zöldek négy pártja így kezeli a választási eredményt, és valójában az FPÖ nélküli kormányalakítást fontolgatják. Ennek ellenére tárgyalni fogunk, és megpróbálunk egy erős kormánycsapatot összeállítani Herbert Kickllel mint kancellárral.
– A Patrióták Európáért az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakciójává vált. Mennyire tudja hatékonyan képviselni a frakció a választói érdekeit az EP-ben?
– Patriótákként természetesen igyekszünk minél több hazafias és konzervatív pártot megnyerni a frakciónknak. Csak most két új tagot vettünk fel a lengyel nemzeti mozgalomból. Mindenekelőtt a létszámunkon keresztül próbálunk befolyást szerezni: elvégre mi vagyunk a harmadik legerősebb parlamenti frakció a parlamentben. Az Európai Néppárt is megpróbál „tűzfalat” építeni ellenünk, de már látszanak rajta az első repedések. Erre példa a Venezueláról szóló állásfoglalás, amelyről szeptemberben szavaztunk. A baloldali és liberális frakciók nem voltak hajlandók aláírni, mert a dokumentum egyértelműen a kommunista Maduróval szemben foglalt állást. A mi szavazatainknak és aláírásainknak köszönhetően az állásfoglalás egyértelmű többséget kapott. Ez világossá tette, különösen a baloldaliak és a liberálisok előtt, hogy a parlamenti többségük veszélyben van. Természetesen elsősorban ezek a csoportok azok, akik meg akarják erősíteni a tűzfalat. Ez azonban már nem olyan egyszerű, és hiszem, hogy mi, patrióták az erőnknek is köszönhetően végül le fogjuk bontani ezt a falat.
– Milyen az együttműködés más jobboldali csoportokkal?
– Jó, de lehetne jobb is. Láthatjuk, hogy a Néppárt megpróbálja megnyerni magának az Európai Konzervatívokat és Reformistákat (ECR – e frakció pártcsaládját vezeti Giorgia Meloni olasz kormányfő – a szerk.). Mindazonáltal továbbra is célunk, hogy intenzívebbé tegyük az együttműködést.
– Az FPÖ és a Fidesz is a Patrióták alapító tagjai között van, és a két párt számos fontos kérdésben egy oldalon áll. Hogyan tud együttműködni az FPÖ és a Fidesz a közös célok érdekében a migráció és az ukrajnai háború kérdésében? Mit tenne az FPÖ kormányon ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban?
– Orbán Viktor az egyik építője ennek a nagy jobboldali frakciónak, amely Bécsben jelentette be a kezdeteket, Andrej Babišsal és Herbert Kickllel együtt. Az FPÖ és a Fidesz közötti kapcsolat szoros és baráti. Sok mindenben egyetértünk, és természetesen nagyjából ugyanazokat a perspektívákat tartjuk szem előtt, különösen ha a tartós ukrajnai békéről vagy az illegális migráció elleni küzdelemről van szó. Itt persze döntő fontosságú volna, ha lenne FPÖ-s kormányzati részvétel, hogy Orbán Viktornak is legyenek szövetségesei az Európai Tanács szintjén, különösen ezekben a témákban.
