Variációk az Ásító inasra

Ki ne ismerné Munkácsy Mihály ikonikus festményét, az Ásító inast, mely az idill ábrázolása helyett a festő gyermekkorának nyomorúságát idézi fel? Azt az időszakot, amikor a korán árvaságra jutott kisfiút anyai nagybátyja, Reök István ügyvéd alig tízévesen iparostanoncnak küldte egy asztalosműhelybe, mivel a szellemi pályára alkalmatlannak tartotta. A műhelyben töltött jó néhány év keserves volt Munkácsy számára, hiszen a munka mellett rendszeresen megverték és éheztették. Utólag keletkezett Naplójának sorai sokat elárulnak mindennapjairól: „A kis műhely bizony nyomorúságos volt, de elszántan munkához láttam, csak nagyon boldogtalan voltam”, vagy „Chlapci Horka!… Ez a két szó híven megmaradt az emlékezetemben, annyit jelent: – Fiúk, felkelni!” Az 1869-ben Düsseldorfban készült festmény ennek fényében sokkal több, mint egy egyszerű életkép, összefoglalva megtalálható benne Munkácsy traumatikus gyermekkora.

A Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő festményt most 2024. november 17-ig a szegedi Móra Ferenc Múzeum Munkácsy, a festőzseni című nagyszabású időszaki kiállításán láthatják az érdeklődők közel nyolcvan másik eredeti Munkácsy-alkotás társaságában. A tárlathoz kapcsolódva szeptember közepén a múzeum grafikusa, Magyar Milán egy különleges projektre vállalkozott: arra kérte a mesterséges intelligenciát, hogy értelmezze, majd különböző stílusokban alkossa újra az Ásító inast. Az Ásító inas, én és MI címmel nyílt kamarakiállításon ennek köszönhetően a kép több mint hetven változatban kelt új életre, ám érdekes, hogy az egyértelmű utasítások ellenére az MI-nek ezek egyikén sem sikerült az eredeti festmény minden elemét pontosan megjelenítenie. Ugyanakkor, aki szeretné látni az Ásító inast barlangrajzokon, ókori ábrázolásokon, Michelangelo, Klimt, esetleg Van Gogh stílusában, esetleg pop art, graffiti- vagy animeként újraértelmezve, november 17-ig mindenképpen látogasson el Szegedre, a Móra Ferenc Múzeumba!

1 2 3 4 / 4