Hirdetés

– Családügyi államtitkárként a kormány legfontosabb közpolitikai céljának sikeréért felel. Milyen érzésekkel vállalta el a megbízást?

– Megtisztelő volt a felkérés, de váratlanul ért. Szerettem parlamenti államtitkárként dolgozni, Palkovics László és Lantos Csaba miniszter urakkal is kiváló volt az együttműködésünk, ráadásul a háborús energiaválság korábban nem látott kihívásokat hozott. Az új felkérés vállalását megkönnyítette, hogy olyan szellemben nőttem fel, amelyben a család és a nemzet mindig az első helyen állt. A feladat itt sem egyszemélyes, nagyon elhivatott és kiváló szakemberekkel dolgozhatok együtt. Világos cél áll előttem, az érintettekkel konzultálva olyan döntéseket szeretnék előkészíteni, amelyek tovább segítik a magyar családokat. Hankó Balázs miniszter úrnál kezdtem az első napomat, majd találkoztam az államtitkárság vezetőivel, azóta pedig folyamatos az egyeztetés a családszervezetekkel, amelyek a kormány stratégiai szövetségesei. Kormányzaton belül és kívül egyaránt azt látom, hogy mindenki nagyon elkötelezett a családok ügye mellett.

– Lehet köze a kinevezésének ahhoz, hogy a Fidesz két kiváló női politikust is elveszített az utóbbi időben? Egy újabb szerethető női karaktert akar felépíteni a pártja, és most a mély vízben teszik próbára?

– 2020-ban, harmincévesen kaptam felkérést, hogy vívjak meg a Jobbik jelöltjével, aki mögött ráadásul az egész baloldal felsorakozott. Az a baloldal, amelyik sajnos álszent ezen a területen is. Ha a Fideszben úgy értékelnék a női politikusokat, ahogy azt sok esetben az ellenzéki média állítja, nem engem kértek volna fel sem 2020-ban, sem most. Ez is mutatja, hogy a mi politikai közösségünk hisz a nőkben. A női hang, a női karakter megjelenése nagyon fontos az élet minden területén, így a politikában is. A nők és a férfiak különböző attitűdöket jelenítenek meg a politikában is. Mindkettőre szükség van.

Korábban írtuk

– Említette a családi hátterét. Édesapja, Koncz Ferenc szintén parlamenti képviselő volt, akinek ön lett politikai értelemben is az örököse. A 2020-as választáson az ő elvesztése miatt megüresedett képviselői helyért szállt versenybe. Hogyan emlékszik vissza arra az időre?

– Nagyon nehéz időszak és nagyon kemény küzdelem volt. Nemcsak nekem, hanem az egész családomnak. Ám az első pillanattól magától értetődő volt számomra, hogy folytatni szeretném, amit édesapám elkezdett. Ez az eltökéltség rengeteg erőt adott. Ezenkívül éreztem, hogy az egész ország összefogott, még a határon túli magyar közösségekből is jöttek segíteni. Ilyen körülmények között bennem fel sem merült, hogy ne sikerülhetne, pedig édesapám 2002-ben két darab szavazattal kapott ki. Az egy olyan jelzés mai napig a teljes politikai közösségünknek, amiből egy életre megtanultuk, hogy mindenkire szükség van. Az az erősségünk, hogy kinn vagyunk az utcán, beszélgetünk a választókkal, soha nem feledkezünk meg az emberekről. Ez jellemző volt édesapámra is, aki nagyon közvetlen, emberközeli politikus volt. Én gyerekkorom óta mindig ott voltam vele, nagyon büszke voltam rá. Hittem abban, amit csinál, mert láttam, hogy szenvedélyesen szereti a hivatását és az embereket. Politikai ellenfelei is elismerték, hogy nagyon jó ember volt, általános tisztelet övezte a környékünkön. Rengeteget tanultam tőle a küzdelemről, a hűségről, hogy mindig talpra kell állni. Képviselőként és államtitkárként én is sokat vagyok az emberek között, beszélgetek a családokkal, hogy megismerjem a véleményüket, tudjam, mire van szükségük. Ezekből a beszélgetésekből is születhetnek új intézkedések, illetve ezek is segíthetnek a jelenlegi 30 fajta családtámogatás finomhangolásában, amely folyamatos feladatunk.

– Most újabb nehéz küzdelem vár önre. A számok azt mutatják, hogy a bőkezű családtámogatási rendszer ellenére a születések száma nem úgy áll, ahogy a kormány szeretné.

– Miniszterelnök úr fogalmazta meg, hogy a családpolitika nem egyenlő a demográfiával. A mi családpolitikánk fő célja, hogy minden segítséget megadjunk azoknak a családoknak, amelyek gyermeket nevelnek, illetve ne hátrányt, hanem előnyt élvezzenek azok a párok, akik több gyermeket szeretnének. Nem akarunk senkire semmit rákényszeríteni, minden magyar család maga dönti el, mikor szeretne gyermeket. Rugalmas rendszert építettünk ki, a családok döntései nyomán úgy segítünk, ahogyan az élethelyzetük megkívánja. A kárörvendő kritikusok figyelmébe ajánlom, hogy a születési ráta tekintetében is hatalmas fejlődést értünk el, a 2011. évi 1,23-ról 2021-re 1,59-ra emelkedett, ami a legnagyobb mértékű bővülés volt az egész Európai Unióban, ennek köszönhetően a korábbi utolsó helyről az uniós átlag fölé kerültünk, vagyis óriási lépést tettünk a jó irányba. Nehéz helyzetből indultunk, mert a baloldali kormányok gyakorlatilag családellenes politikát folytattak. Visszavágták a családtámogatási juttatásokat, miközben munkaalapú helyett segélyalapú társadalmat építettek. 2010 után azonban a világon egyedülálló támogatási rendszert dolgoztunk ki. Ha a gyermekvállalási kedv a 2011-es mélyponton maradt volna, akkor 2023 végéig 178 ezerrel kevesebb gyermek születik hazánkban, ez több, mint Szeged teljes lakossága. Választókerületemben több pár is mondta nekem, hogy a támogató környezet is oda hatott, hogy vállalják a harmadik gyermeket.

– Sajnos 2021 után ismét csökkenni kezdett a trend…

– Ami a demográfiai adatokat illeti, előbb a Covid-járvány, majd a szomszédunkban dúló háború okozta bizonytalanság a gyermekvállalásra is kihatott, Európa-szerte csökkent a születések száma. Nem mellékes továbbá a szülőképes korú nők száma sem. 2011 óta hazánkban 22 százalékkal vannak kevesebben a 20 és 39 év közötti nők, ehhez képest a születéseké jóval kisebb mértékben, 3,2 százalékkal. Ha az idei születésszámokat nézzük, azt se felejtsük el, hogy a szülőképes nők száma sem volt még soha ilyen alacsony. 2023-ban az EU-ban az előző évhez képest átlagosan 5,5 százalékkal csökkent a születések száma, hazánkban 2,2 százalékkal. Az Európai Unió 18 tagállamában nagyobb volt a visszaesés, mint Magyarországon.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

– A baloldali médiában mégis kéjes örömmel boncolgatják, hogy kudarcot vallott a kormány.

– A baloldal politikai számításból annak örülne, ha a családpolitikánk kudarcot vallana, mindeközben az ellenzéki képviselők és az őket segítő véleményvezérek sok esetben maguk is igénybe veszik a családtámogatásokat. A rezsicsökkentéssel éppen ez volt a helyzet, úgy kampányoltak ellene, hogy közben kihasználták minden előnyét. Pedig a családpolitikai intézkedések támogatása nemzeti közös nevező kellene legyen. Pártállástól függetlenül büszkék lehetnénk arra, hogy képesek vagyunk ennyiféle támogatást nyújtani a családjainknak. Sok más országgal ellentétben mi a háborús gazdasági körülmények ellenére sem csökkentjük, hanem növeljük a családok támogatását. Igaz, mi nem az illegális migrációban, hanem ebben hiszünk. A hazai baloldal gáncsoskodása mellett persze látjuk, hogy az amerikai alelnöki vitában a magyar családtámogatási rendszerhez nagyon hasonló intézkedéseket ígért a republikánus jelölt. Amikor Washingtonban dolgoztam, több demokrata politikus is elismerően szólt a mi rendszerünkről, ha nem volt jelen a sajtó. De nekünk mindennél fontosabb az, hogy a magyar emberek mit gondolnak. Politikánk sikerét ugyanis nem az ellendrukkereink ítéletén mérjük le. A számok magukért beszélnek: a csokot és a csok pluszt több mint 250 ezer család vette igénybe, a falusi csokot több mint 43 ezer, a babaváró támogatást több mint 255 ezer. Említhetem a szeptemberben újraindított bölcsődei térítésidíj-támogatást is, amelyre az első hónapban már 5500-nál is többen jelentkeztek. A baloldal idejében ilyen intézkedésekről, támogatásokról álmodni sem lehetett.

– A helyzetet nem teszi könnyebbé, hogy a csapból is az folyik, hogy a globális felmelegedés miatt felelőtlenség gyermeket vállalni. Az aktivisták a nyomatékosítás kedvéért a kisgyermekek biológiai lábnyomát érvként használják a családellenes kampányukban.

– Az agresszív propagandát lehetetlen nem észrevenni, de érdemes a helyén kezelni. Egy szűk körrel állunk szemben, amely a tágabb médialehetőségek miatt hangosabb. Amikor azonban az emberekkel beszélgetünk, hamar kiderül, hogy a szíve mélyén mindenki azt gondolja, az a jó irány, amit a magyar kormány képvisel. A magyarok családcentrikusak. Értik és érzik, hogy a család érték, és azt is, hogy mi az ő oldalukon állunk. A férjemmel van egy kétéves kisfiunk, jelenleg a második gyermekünket várjuk. A saját tapasztalatom is pontosan az, hogy a család a legtöbb, amit egymásnak adhatunk. Hihetetlen erőforrás, minden nehézség ellenére boldoggá teszi és a legnehezebb helyzetekben is megtartja az embert. A problémáinkkal azonban nem vagyunk egyedül. Az Európai Unió országaiban soha nem volt olyan alacsony a születések száma, mint napjainkban. A riogatások mellett számos olyan valós veszély fenyegeti az embereket, amely elriasztja a párokat a gyermekvállalástól. A Covid, a háború és az eszkaláció lehetősége, az energia- és gazdasági válság mind felelősek az európai emberek elbizonytalanodásában a jövő tervezgetését illetően. A magyar kormány az uniós elnökség alatt éppen ezért központi témává emelte a családpolitikát, és következetesen kiáll a béke és az európai versenyképesség mellett.

– Mi a magyar kínálat?

– Ha az emberek biztonságérzete rendben van, ha a kormány és a társadalmi környezet támogató, az pozitívan hat a családalapítására, a párok gyermekvállalására is. A biztonságérzetnek pedig több összetevője van. Az emberek személyes biztonsága nagyban felértékelődött az utóbbi időben. Magyarországra úgy gondol a nyugati világ nagy része, mint Európa egyik legbiztonságosabb országára. Ez a családok közérzetére is kihat, a kormány pedig mindent megtesz, hogy ez így maradjon. Az anyagi biztonság erősítése legalább ilyen fontos. Ehhez pedig hozzátartozik az az alapigazság, miszerint ha munka van, akkor minden van. Ezen a téren is hatalmas eredményt értünk el, hiszen 2010-ben óriási volt a munkanélküliség Magyarországon. Azóta sikerült létrehozni az akkor megígért egymillió új munkahelyet, amiről az ellenzék folyamatosan azt mondta, hogy lehetetlen. Akkor a 20 és 64 év közötti nők alig több mint fele dolgozott. Azóta a nők foglalkoztatásában is komoly eredményeket értünk el uniós szinten, ma ugyanis mindenki talál munkát, aki dolgozni szeretne. Miniszterelnök úr mutatott rá, hogy a meghirdetett gazdasági semlegesség az emberekről szól. Ennek a politikának köszönhetően lehet jelentős gazdasági növekedés Magyarországon, amely lehetővé teszi a gyermekek után járó adókedvezmény megduplázását, a kis- és középvállalkozók támogatását, valamint a diákhitelhez hasonló munkáshitel bevezetését. Miniszterelnök úr is elmondta, jöhet bármi, de a családok támogatásából nem engedünk, az ő helyzetük érezhetően javulni fog a következő két évben. A 25 éven aluliak és a -négy vagy többgyermekes anyák szja-mentességét megtartjuk, miközben bevezettük a 30 év alatti édesanyák szja-mentességét és a csok pluszt, valamint megemeltük a falusi csok és a babaváró összegét, és a lakossági kamatstop érvényben tartásáról is döntés született. A kormány számára elsődlegesen fontos a család és a munka közötti egyensúly megteremtésének segítése. A bölcsődei fejlesztéseknek köszönhetően a 2010-es 32 500-nak ma több mint a duplája, 67 ezer férőhely áll rendelkezésre. Mindez három és félszer több településen, ma már minden járásban. Az én szűkebb pátriámban, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében ma ötször annyi településen van bölcsődei ellátás, mint 2010-ben. A bölcsődei hálózatfejlesztés mellett igazi sikertörténet az Erzsébet-táborok szervezése is.

– Gondolnak az idősebbekre is?

– Igen, mert a hosszú távú biztonságérzethez az idősek iránti felelősségvállalás is hozzátartozik. Családpolitikánkat a generációk közötti együttműködés szellemében alakítjuk, ezt támogatja a Nők 40 program és a nagyszülői gyed bevezetése, de a Gondosóra program is. Minden családnak minden élethelyzetben szeretnénk segíteni. A család nemzeti kincsünk, a kormány ezért szívügyének tekinti védelmüket, gyarapodásukat. A magyar családok számíthatnak ránk, a jövőben is értük dolgozunk.