A nagy strasbourgi csörte

„Azért jöttem, hogy ébresztőt fújjak” – így kezdte beszédét Orbán Viktor miniszterelnök, amikor az Európai Parlament múlt heti ülésén bemutatta az Európai Unió Tanácsa magyar soros elnökségének programját. A magyar kormányfő olyan beszédet tartott, ami felülemelkedett az európai politika egyre durvuló hangvételén, és bár változást sürgetett Európában, nem arra hegyezte ki az üzenetet, hogy bírálja az uniós intézményeket. Jelzésértékű az is, hogy már beszéde elején kiemelte, számára megtiszteltetés miniszterelnökként, hogy a parlamenti képviselők meghallgatják.

Mario Draghira és Emmanuel Macronra hivatkozott, akiket aligha lehet ideológiai szövetségeseinek nevezni, ezzel is egyértelművé téve, hogy a változás szükségessége nem magánvélemény, még csak nem is egy politikai oldal álláspontja, hanem álláspontokon átívelő kérdés. A kormányfő hozzátette azt is, hogy a magyar elnökség a változások katalizátora kíván lenni, az Európát érintő döntéseket azonban az uniós intézmények és a tagállamok hozhatják meg.

A magyar elnökségi program legfontosabb kérdése a versenyképesség. Orbán Viktor figyelmeztetett rá, hogy az Európai Unió gazdasági növekedése az elmúlt húsz évben tartósan lassabb volt, mint az Egyesült Államoké és Kínáé. Az unió termelékenysége és világkereskedelmi részesedése is csökken, ennek oka pedig a legtöbb európai vállalat szemében a magas energiaárak problémája. Kitért zöldátállás hiányosságaira, úgy vélve, az autóipar területén az unió „iparpolitika nélkül alkalmazza a klímapolitikát”, az európai cégek pedig kevesebbet költenek kutatás-fejlesztésre, mint amerikai és ázsiai versenytársaik.

A miniszterelnök szerint a tagállamok többek közt az adminisztratív terhek csökkentését, a túlszabályozás enyhítését, megfizethető energiát, zöld iparpolitikát, a belső piac erősítését, tőkepiaci uniót, blokkosodás helyett a konnektivitást erősítő kereskedelempolitikát várnak.

Orbán Viktor a további prioritások között említette a migrációs nyomás csökkentését, amihez elengedhetetlen a külső, azaz Európán kívüli hotspotok létesítése, mert eleve csak azokat szabad beengedni az unió területére, akik jogosultak rá. Figyelmeztetett arra is, hogy az illegális migráció és a biztonsági félelmek a határellenőrzések visszaállításához vezettek a schengeni övezeten belül. Szót ejtett még a védelmi iparról, a nyugat-balkáni bővítésről, a mezőgazdaságról és a kohéziós politikáról is. A miniszterelnök beszédét azzal zárt, hogy sikeres Európában vagyunk érdekeltek, a magyar elnökség sikere pedig egész Európa sikere is.

Ezt követően éles műfaji váltás következett a vitában.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének felszólalását nagyjából úgy lehetne összefoglalni, hogy az általa vezetett testület mindent nagyszerűen csinál, a problémák nem léteznek, vagy ha mégis, azokért a hibás nem Brüsszel, hanem Magyarország. Először arról beszélt, milyen sokat segít az EU az árvízkárok enyhítésében, majd egyszer csak rátért Ukrajnára – persze nem úgy általában, hanem személyeskedve, csúsztatásokkal támadva a magyar kormányt. Ebben a hangnemben tartotta meg egész beszédét, a migrációt illetően sem mondott semmi konstruktívat vagy konkrétat, csak hogy „közös európai válasz kell”, majd vagdalkozásában eljutott odáig, hogy Magyarország utcáit kínai rendőrök járják. Ursula von der Leyen beszédírója bizonyára úgy érezte, hogy a hasonló megjegyzések nagyon frappáns bonmot-k, de valójában csak annyira eredetiek, hogy a későbbiekben tucatnyi EP-képviselő elismételte őket sajátjaként.

Viselkedésével az Európai Bizottság elnöke a földre dobta és körömcipőjével jól megtaposta azt az alapszerződésben lefektetett elvet, hogy az általa vezetett testület a szerződések őre, elfogulatlan közvetítő. Semmiben sem különbözött a balliberális parlamenti képviselők pártszínekben elmondott kifakadásaitól, sőt, a német politikus – aki egyébként valójában egy hivatalnok kellene hogy legyen – még alul is múlta őket, hiszen a képviselők legalább meghallgatták a miniszterelnök válaszát, Ursula von der Leyen helyett viszont alelnöke, a szlovák Maroš Šefčovič maradt ott a vita végéig és válaszolt a bizottság nevében, lényegesen higgadtabb és konstruktívabb hangnemben.

Az ezután felszólaló parlamenti képviselők nem okoztak különösebb meglepetést. Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője – ahogyan erre válaszában később Orbán Viktor is kitért, nem kevés vitriollal – a permanens sértettség állapotában leledzik, amióta nem ő lett 2019-ben az Európai Bizottság elnöke. Ennek megfelelően egészen belelovalta magát a vagdalkozásba, és még a későbbi felszólalókhoz képest is abszurd vádakig jutott el a gondolatmenetében. Szerinte de facto Orbán Viktor okozta az ukrajnai háborút, egyébként pedig a Fidesz meg se nyerte az európai parlamenti választásokat. Beszédét az Európai Néppárt új üdvöskéje, Magyar Péter méltatásával zárta. Őt egyébként Donald Tuskhoz hasonlította, szóval az se felhőtlen öröm, ha az embert Manfred Weber dicséri meg.

A szociáldemokratákat vezető Iratxe García Pérez némileg abszurd módon azzal vádolta meg a nem sokkal korábban még Emmanuel Macront és Mario Draghit idéző Orbán Viktort, hogy annak Európa-képébe csak a szélsőjobboldal fér bele, majd ráfordult a balliberális képviselők kedvenc témájára, az LMBTQ-jogokra, amik meglátása szerint lényegében megszűntek, szociális háló pedig eleve nincs is.

Ez a vita azonban már más volt, mint az előbbiek. Mi sem mutatta ezt jobban, mint hogy a dühös spanyol politikus után a fideszes Gál Kinga szólalt fel, az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakciója, a Patrióták Európáért első alelnöke. Az erőviszonyok ugyanis megváltoztak, a Fidesz politikusai már úgy állnak ki az EP-vitákban, hogy frakciójuk teljes mellszélességgel mellettük áll, és nem mellesleg más jobboldali csoportok is Magyarország védelmében szólalnak meg.

A Patrióták kapcsán Gál Kinga és Orbán Viktor is rámutatott, a magyar parlamentben elképzelhetetlen lenne, hogy az ellenzék ne kapja meg a neki járó bizottsági helyeket, márpedig az Európai Parlamentben éppen ez történt.

A továbbiakban felszólaltak a liberális, a zöld, a baloldali, valamint a két másik jobboldali frakció, az Európai Konzervatívok és Reformisták (amelynek fő erői az Itália Testvérei és a lengyel Jog és Igazságosság), valamint a Szuverén Nemzetek Európája vezetői (ide tartozik például az Alternatíva Németországnak és a Mi Hazánk).

Az első körre adott válaszában Orbán Viktor úgy fogalmazott, a képviselőknek nem rója fel a „pártpolitikai intifádát”, az Európai Bizottság elnökének beszédét azonban meglepőnek nevezte. Szerencsétlennek és helytelennek tartja, hogy Ursula von der Leyen a politikai nézetkülönbségeket rávetíti a soros elnökség munkájára is. Emlékeztetett, szándékosan nem beszélt Ukrajnáról, de ha már így alakult, a kormányfő kifejtette, tudomásul kell venni, hogy minden háborúban szükség van diplomáciára, az EU téves számításokra alapozva bonyolódott bele a helyzetbe, mindenekelőtt pedig a tűzszünet sürgetése elengedhetetlen. Ahogy arra már utaltunk, a miniszterelnök helyretette Manfred Webert, majd több felszólalónak is tükröt tartott azzal, hogy adatokkal támasztotta alá, nincs alapjuk kioktatni Magyarországot.

A vita második köre Magyar Péter felszólalásával kezdődött, aki gépies hangon öt percen át sorolta azokat a vádakat, amiket színre lépése óta már számtalanszor megosztott a Facebookon. Annyi újdonság mindenképpen volt benne, hogy ezt már Orbán Viktorral egy légtérben is elmondhatta, de azért az események ezen pontján már hívei is érezhették, hogy nagy „Orbán–Magyar-vitaként” beharangozni ezt az eseményt azért erős túlzás volt.

A következőkben a DK-s Dobrev Klára és Molnár Csaba a tőlük megszokott módon hergelték bele magukat a kormány szapulásába, a magyar ellenzék soraiból csak a Mi Hazánk képviselője, Borvendég Zsuzsanna nőtt fel ahhoz, hogy miközben a kormánnyal és az Európai Unióval szemben is megfogalmaz kritikát, nem áll be a Magyarországot gyalázók kórusába.

A magyar kormány mellett a későbbiekben több jobboldali politikus is határozottan kiállt, sőt nemcsak jobboldaliak, hanem például a szlovák szociáldemokrata Smer képviselője vagy a német baloldal ideológiailag elég komplex alakulata, Sahra Wagenknecht Listájának politikusa is. A balliberális többség odáig hergelte magát, hogy Magyarország szavazati jogának megvonását követelte, Orbán Viktor ellen pedig egyenesen elfogatóparancsot, csak hogy pár vadulást kiemeljünk. Érdemes kitérni a hírhedt Ilaria Salisra is, akit az olasz baloldal a magyar börtönből mártírként mentett ki az Európai Parlamentbe, miután antifa társaival vascsővel vert embereket fényes nappal. Ennek abszurditását második válaszában Orbán Viktor sem mulasztotta el megjegyezni.

Az internetes sajtóból ismert fordulattal élve megnéztük ezt a vitát, hogy önöknek már ne kelljen – ha azonban az olvasónak van néhány fölös órája, érdemes bepillantani abba, mégis, mi folyik Strasbourgban és Brüsszelben. Az Európai Parlament ugyan egy fokkal jobb hely lett attól, hogy a Patrióták létrejöttével meggyengültek a liberálisok, de az uniós elitet nem érdekli a népakarat, és úgy védi a hatalmát, mintha nem is lettek volna választások. Az ő számukra ugyanis csak az az európai, aki úgy gondolkodik, mint ők.