Kevésbé a politikai, mint inkább a vallásos elköteleződés fontos a fiataloknak
Változó világ, változó közösségek
Számos teljesen kiüresedett, ma már csak papíron, illetve a virtuális térben létező közéleti ifjúsági mozgalom van Magyarországon. A hosszú konzervatív kormányzás a jobboldali mozgalmakat kissé elkényelmesítette és inaktívvá tette, a baloldali-liberális körök pedig komoly közéleti párttevékenység hiányában eleve életképtelenek. Úgy tűnik, ma is a hagyományosan a valláshoz kötődő mozgalmak, mint a cserkészet a legvirágzóbbak, amelyek a pártpolitikától távolabb a hazaszeretetre nevelésben vállalnak sorsdöntő munkát.Sokszor hangzik el közhelyesen, hogy elidegenedő világban élünk, amelyben kevés az igazi kapcsolat, a szűken vett családon és az iskola-munkahelyi, kollegiális viszonyokon kívüli összetartó közösség. Közhelyszámba megy az is, hogy a fiatalok már szinte csak az online térben élnek „társadalmi életet”, baráti kapcsolataik zöme is inkább csak a virtualitásban „létezik”. E két állítás korántsem légből kapott, hiszen valós társadalmi problémákat mutat. Mindemellett hajlamosak vagyunk elfelejteni, milyen volt évekig a Covid-karanténban élni, aminek máig tartó egyik komoly következménye a közösségek, szervezetek szétzilálódása, létszámuk további morzsolódása lett.
Ugyanakkor kicsit közelebbről megvizsgálva az ifjúsági szervezeteket nem teljesen borús a kép: amellett, hogy vannak persze teljesen kiüresedett, már inkább csak nevükben létező ifjúsági körök, virágzó, jól működő közösségeket ma is találunk.
Akiké a jövő
Noha a politikai erők számtalanszor hivatkoznak a fiatalokra, a fiatal szavazókra, „akiké a jövő”, ha jobban megnézzük, ma nem nagyon találni politikai pártok körül igazán mozgósító erejű ifjúsági szervezetet. Egyébként is nehéz megmondani, hogy mekkora aktív létszámmal működnek ezek a csoportosulások – hiszen ezt minden párt amolyan féltve őrzött titokként kezeli, vagy éppen felülbecsült számokat közöl róla –, de nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, nem mostanában élik virágkorukat.
A nagyobbik kormánypárt ifjúsági szervezete, a Fidelitas közösségteremtő, fiatalokat megszólító szerepe egy időben nagyon erős volt, emellett komoly utánpótlást is nyújtott a Fidesznek. Elég csak arra gondolni, hogy innen került ki többek között Rogán Antal, Szijjártó Péter, Gyürk András, Szentkirályi Alexandra és Dömötör Csaba, de az I. kerület új polgármestere, Böröcz László is jó ideig volt a szervezet elnöke. Hasonló a helyzet a nyilván sokkal kisebb kört megszólító IKSZ (Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség) esetében is, amelyből Hollik István és Nacsa Lőrinc is országosan ismert politikusok lettek – de itt sem igazán látszik az utánpótlás.
Identitásképző 2006
A jobboldali-konzervatív fiatalságra Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, illetve a 2006-os utcai megmozdulások komoly identitásképző erővel hatottak, nem véletlen, hogy akkoriban a jobboldali-hazafias szerveződések reneszánszát láthattuk. Az akkori Jobbik és Fidesz körül több – főként fiatalokból álló – csoportosulás is megerősödött, és igen aktív szerepet töltött be. Ám a jobboldali-patrióta kormányzás hosszú évei sem tettek jót a lelkes fiatalos mozgalmaknak, ráadásul a mai tizen-huszonéveseknek már jóformán semmit nem mond Gyurcsány Ferenc neve. Az is érdekes, hogy bár a Jobbik akkoriban szerette volna sokukat becsatornázni, az eredetileg nemzeti radikális párt teljes átalakulásával az oda húzó szervezetek gyakorlatilag teljesen szétestek a 2010-es évek második felére. S tegyük hozzá, hogy míg maga a Jobbik Ifjúsági Tagozata sosem volt tömegmozgalom, a Mi Hazánk Ifjai már tényleg csak egy marginális szerveződés tud lenni.
Érdemes azonban kitérni még a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomra (HVIM), már csak azért is, mert a szervezet alapítója, a 2006 utáni események egyik tevékeny résztvevője, Toroczkai László ma a mostanra parlamentbe kerülő Mi Hazánk elnöke és frakcióvezetője. A HVIM első és második nemzedéke is felnőtt azonban, többségük családot alapított, negyven felé vagy azon túl jár, sokuk kevésbé aktív a mozgalmi életben, utánpótlásuk pedig szintén jóval szűkösebb, mint egy-két évtizede.
Kérészéletű lelkesedés
Mindezzel szemben a baloldali-liberális térfél fiatalos szerveződései azzal, hogy az egyes balos politikai formációk minipártokká zsugorodtak, mára gyakorlatilag életképtelenné váltak. Csak egy példa: azon túl, hogy hallottunk már a Momentum TizenX nevű szerveződéséről, feltehetően még a politikai életben tájékozottabbak sem tudnak egyetlen személyt vagy megmozdulást a párt ifjúsági tagozatához kötni. Honlapjukon olvasható öndefiníciójuk pedig nem is fogja fiatalok tömegeit csatlakozásra és cselekvésre sarkallni: „Célunk, hogy elhozzuk a 21. század, továbbá az Európai Unió szellemiségét Magyarországra, és egy jobb országot építsünk. Közel 500 fős szervezetünk országszerte jelen van, 30 helyi szervezetünk nap mint nap szorgosan dolgozik egy élhetőbb országért.”
Ami a 2010-es évek kormányzásának amolyan ellenpólusaként létrejött diákmozgalmakat illeti, ezek nem bizonyultak tartósnak. Gondoljunk csak a Hallgatói Hálózatra, amely a még Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett oktatási kormányzat idején tartott egy-két látványosabb tüntetést és – ha nem is egyetem-, de legalábbis – teremfoglalásokat például az ELTE belvárosi kampuszán. Ezután háttérbe szorultak, legutolsó érzékelhető életjelüket három éve az egyetemi modellváltás elleni tiltakozásokkal adták le – az utca vagy a kampusz helyett a közösségi médiában.
Kérészéletűnek bizonyultak az olyan szerveződések is, mint az eredetileg az Egymillióan a sajtószabadságért – főként fiatalok, diákok kezdeményezte – mozgalom, amely később Milla néven létezett egy ideig. Ahogy azonban ebből kinőtt a 2014-es választásokra a Bajnai Gordont valamiféle reménysugárként visszahozó Együtt (később: Párbeszéd) párt, majd ahogy ugyanolyan gyorsasággal jelentéktelenedett el, úgy a Milla is szétesett. Ahogy az elmúlt évek megmozdulásai is, gondoljunk akár a Színművészeti Egyetem átalakítása ellen tiltakozó freeSZFE mozgalomra vagy éppen a Molnár Áron színművész köré csoportosuló noÁrra. Utóbbi a közösségi médiában áprilisban jelentette be, hogy „egy időre megállunk, elcsendesedünk”.
Fontos látni, hogy ezeket a mozgalmakat a Z generáció már kifejezetten az internet nyújtotta lehetőségek segítségével hozta létre és éltette rövidebb-hosszabb ideig. Ennek azonban jól láthatóan megvannak a korlátai: ahogy egy esetlegesen sok fiatalt felháborító kormányzati döntés ellen begyűjtöttek akár több százezer lájkot is, egy-két kivételtől eltekintve nem tudtak hosszabb időn át tömegeket ügyek mellé állítani, pláne nem közösséget építeni.
Egyetemi élet
Jelentősebb közösségi életet és közéleti aktivitást nyújtanak viszont ma is az egyetemi diákszervezetek, hallgatói önkormányzatok. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) a kilencvenes évek végén, az MSZP–SZDSZ kormányzása idején a tandíj bevezetése ellen még tízezreket megmozgató tüntetéseket is össze tudott rántani. Egy időben a pártok ifjúsági szervezetei mellett ráadásul ezeket is szokás volt politikai keltetőknek nevezni.
Ebből aztán botrányok is kibuktak, gondoljunk csak az ELTE bölcsészkarának hallgatói önkormányzatára, ahonnét több későbbi jobbikos politikus került ki Szávay István vezetésével. Ugyanakkor Szávayról már a 2010-es kampány idején is napvilágot láttak meglehetősen illuminált állapotban készült kellemetlen fotók, 2013-ban pedig egy lista, amelyben az akkor is javarészt Jobbik-szimpatizáns HÖK-vezetők osztályozták az elsőéves hallgatókat vélt vallási, politikai és szexuális szempontok alapján. A felsorolásban szereplő „Pistának jó lesz!” megjegyzés évekig forgott a közbeszédben is. Szávay István ezekbe még nem, de 2018-ban egy „büdös zsidózós” hangfelvétel nyilvánosságra kerülésébe belebukott, és távozni kényszerült a közéletből. A hallgatói önkormányzatok ma ugyan kevésbé szerepelnek a nyilvánosságban, illetve a politikai térben, az egyetemi élet órán kívüli mozgatóiként azonban fontos szerepük van a fiatalság politikai attitűdjeinek alakításában is.
Hit és hazaszeretet
Ha ma is jól működő és tevékeny ifjúsági mozgalmakat szeretnénk találni, akkor a vallás, az egyházak háza táján kell keresgélnünk. A több mint százéves múltra visszatekintő cserkészet a világ legnagyobb gyermek- és ifjúsági mozgalma. Hazánkban kétségkívül a két háború közti időszakban volt a virágkora, de ma is egyfajta reneszánszát éli: a Magyar Cserkészszövetség adatai szerint több mint kétszáz településen mintegy 15 ezer aktív cserkész él. Bár sokak egyfajta katolikus mozgalomként tekintenek rá, a cserkészet valójában vallási meggyőződéstől független, nem véletlen, hogy Magyarországon is számos nagy létszámú protestáns cserkészcsapat működik.
A cserkészet ereje a kisközösségekben rejlik: alapegysége az őrs, amely 4–15 cserkész közös célért hosszú távra, akár évtizedes együttműködésre létrejött nevelési közössége. A hagyományos nevelés kereteit megtartva alapvetően azonos korosztályú és azonos nemű fiatalok csoportja, a fiúcsoportok jellemzően idősebb fiúk, a lánycsoportok idősebb lányok vezetésével működnek.
A cserkészeten kívül a Magyarországon igen kiterjedtek a katolikus Regnum-csoportok, a reformátusoknál pedig az ifiközösségek kínálnak a fiataloknak identitást, összetartozás-élményt nyújtó elfoglaltságokat, programokat. Ezekben mind közös, hogy noha aktívan nem politizálnak, erős identitásképző keresztény-konzervatív közösségekként hazaszeretetre és magyarságtudatra is nevelik az ifjúságot.
A jövő értelmisége
„Mi, az MCC diákjai hiszünk abban, hogy nemcsak önmagunkért, de másokért is felelősséggel tartozunk. Minden fejlődési lehetőség, így a színvonalas képzések és kurzusok, a nemzetközi konferenciák és tanulmányutak, a diákprojektek és a közösségi programok is azt a célt szolgálják, hogy a jövő értelmiségeként aktív és felelős szerepet tudjunk vállalni a magyar nemzet sorsának alakításában” – olvashatjuk a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Collegista Chartájában. Bár elsőre talán nem ifjúsági szervezetként gondolunk az MCC-re, a tanítási intézménynek fontos, önmagán is túlmutató jelentőségű közösségépítő szerepe van.
Az 1996-ban magánkezdeményezésre, a Tombor család jelentős anyagi támogatásával létrejövő, Magyarországnak a hagyományos iskolarendszeren kívüli legnagyobb, több tudományágban is magas szintű képzést nyújtó műhelyeként az MCC kezdetben középiskolásoknak és a felsőoktatásban hallgatóknak tartott képzéseket, később megnyitotta Vezetőképző Akadémiáját, 2015-ben Fiatal Tehetség Programjával az általános iskolás korosztály felé is nyitott, 2018 óta pedig külön roma tehetségprogramot is működtet. A kezdetben Budapesten zajló oktatást az intézmény fokozatosan egyre több vidéki nagyvárosra terjesztette ki, így ma már tucatnyi magyarországi helyszínen működik, sőt az anyaországon kívül Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken és Brüsszelben is jelen van. Mindezzel az MCC jelenleg 35 településen mintegy tízezer diák tehetséggondozását látja el, emellett 2008 óta – először társkiadóként, az utóbbi években már önállóan – a könyvpiacon is egyre hangsúlyosabb szereplő.
A korábbi intézményi alapokon egyedülálló szellemi építkezés kezdődött el 2020-ban azzal, hogy az Országgyűlés által biztosított támogatás keretében az MCC tulajdonába kapta a működési helyéül szolgáló Somlói úti ingatlanegyüttest, valamint a Mol és a Richter Gedeon részvényeinek 10-10 százalékát. Az MCC célja, hogy a kezelésébe került részvénytulajdon változatlanul hagyása mellett, annak hozamaiból hosszú távon működtesse ingyenes, minden érintett által igénybe vehető tehetséggondozó kultúraközvetítő programjait. A megújulás részeként felállt a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány, amelynek elnöke Orbán Balázs lett, főigazgatója pedig Szalai Zoltán. Az MCC különböző intézeteivel és fiatal kutatóival a médiatérben is egyre hangsúlyosabb szereplőnek számít elemzéseivel, szakértői interjúival. A közösségépítés jegyében szervezik meg a szakmai és zenei programokat egyaránt nyújtó MCC Fesztet, amelynek már első, 2021-es esztergomi rendezvényén is több mint 12 ezer látogató vett részt.
Fiatalok és politika című összeállításunk további cikkei itt olvashatók.
