Felfalnák a magyarokat

A hagyományosan Bukarest-központú, erősen centralizált román állam közigazgatási átalakítása régóta része a politikai közbeszédnek. Konkrét törvénytervezettel tavaly rukkolt elő a Momentum liberális testvérpártja, a látványosan atlantista-globalista pozíciót gyakran magyarellenességgel színező Románia Megmentése Szövetség (Uniunea Salvați România, USR), akkor a párt parlamenti képviselője, Tudor Vlad Benga 12 megye kialakítását javasolta törvénytervezetében. Ennek következtében megszűntek volna a magyar többségű megyék.

Mint akkor megírtuk (Eltüntetnék a magyarokat, Demokrata, 2023. május 17.), a változtatási szándék indoklása a jelenlegi közigazgatási beosztás széttagoltsága és ezáltal a források elosztása szempontjából előnytelensége volt. Arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a kezdeményezés úgy minősül az erdélyi magyarság elleni nyílt támadásnak, hogy közben igyekszik jó pontokat begyűjteni Brüsszelben, amennyiben az átszervezés igazodik az Európai Unió Nuts rendszeréhez (nomenclature of territorial units for statistics, azaz területi egységek statisztikai nómenklatúrája), amelynek célja, hogy könnyen fölmérhetővé és adottságaik alapján kiszámíthatóvá tegye az egyes régiók támogatását. A trükk az, hogy ezeket a pusztán adminisztratív uniós egységeket román közigazgatási jogkörrel ruházná fel.

Az USR most újabb törvénytervezettel állt elő, és ez még drasztikusabb az előzőnél.

Az Alin Apostol, Narcis Mircescu és Teodor Lazăr által beterjesztett szöveg ugyanis a mai 41 megyéből mindössze nyolc nagy közigazgatási egységet hozna létre, köztük a bármiféle hagyományos földrajzi, történelmi nevétől megfosztott úgynevezett Központi megyét. Ebben összevonnák a 85,7 százalékban magyarlakta Hargita, a 71,8 százalékos magyar többségű Kovászna és a jelentős, 35,6 százaléknyi magyarsággal rendelkező Maros megyét Brassó, Fehér és Szeben megyével, és az így létrejövő óriásmegye magyar lakossága mindössze 29,63 százalék lenne. A három székely megyét tehát felfalná a másik három, elsöprően román többségű megye, és így nem maradna egyetlen magyar többségű sem. Mindez értelemszerűen megszüntetné a magyar többségű megyei önkormányzatokat, és lenullázná a jelenleg magyar vezetésű megyeszékhelyek (Csíkszereda, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy) mégoly korlátozott regionális közigazgatási központi szerepét is.

Összevonnák Bihar, Beszterce-Naszód, Kolozs, Máramaros, Szatmár és Szilágy megyéket is, az így létrehozandó Észak-Nyugat nevű megye összlakosságának mindössze 14,23 százaléka lenne magyar; ma Biharban 22,3 százalék, Szilágyban 20,8, Szatmárban 31,4 százalék a mieink aránya, vagyis jelentősen veszítenének súlyukból, érdekérvényesítő képességükből.

Minket kevéssé érint, inkább érdekesség, hogy a közigazgatási átszervezést célzó, egyben decentralizációt hirdető törvényjavaslat Bukarest esetében éppenséggel központosítást szorgalmaz, amennyiben megszüntetné a román főváros kerületeit, helyettük körzetek jönnének létre a jelenlegi önkormányzati hatáskör jelentős csorbításával.

Nagyon is húsbavágó ugyanakkor magyar szempontból az az elgondolás, amely szerint városi rangot csak legalább húszezer lakosú település viselhetne. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a magyar többségű városok közül elveszti e rangját az 1372 lelkes Tusnádfürdő, a 2391 lelkes Borszék, a 4203 lelkes Sárköz, Erdőszentgyörgy a maga a 4282 lakosával, a 7730 lakosú Barót, továbbá Nyárádszereda (5414 lakos), Szentegyháza (6300), Székelyhíd (6632), Székelykeresztúr (7224), Szováta (8278), Kovászna (8740), Érmihályfalva (8969), Kézdivásárhely (14 783), Nagyszalonta (15 792) és a 15 884 lelkes Gyergyószentmiklós is.

Mindemellett a tervezet értelmében települést legalább 3000 lakossal lehet létrehozni – vagyis, mint korábban már oly sokszor, jelenleg önálló falvakat vonnának össze, megszüntetve ezzel számos mai település önkormányzatiságát. Ha arra gondolunk, hogy például a mai székelyföldi Hármasfalu három egykori település (Atosfalva, Csókfalva és Székelyszentistván) 1950-ben történt összevonásával jött létre, akkor érthetővé válik, hogy a faluromboláshoz, a múlt megsemmisítéséhez nincs feltétlenül szükség buldózerre…

A tervezet egyik előterjesztője, Alin Apostol USR-es parlamenti képviselő az átalakítás indoklásaként azzal érvelt, hogy megvalósításával a román állam évente 17 milliárd lejt takaríthat meg (ez nagyjából 1381 milliárd forintnyi összeg), amiből minden évben fél tucat regionális kórházat vagy 2000 kilométer autópályát lehetne építeni. A honatya szerint mindebből kikerekedne a XXI. századi Románia. Azt már nem tette hozzá, pedig ez több mint százéves román nemzetpolitikai cél: politikai súly tekintetében magyarok nélkül.