Georgia és a csalán
Georgiában, amit mi orosz nyelvi közvetítéssel Grúziának ismerünk, de ha kérik, hát legyen mostantól Georgia (csak nehogy Kína nevét is kínaiul kelljen használnunk), szóval Georgiában a nyugati vádakkal ellentétben nincsenek számot tevő oroszbarát pártok.
A georgiaiak – de idétlen szó – tiszta szívükből utálják az orosz birodalmi törekvéseket, még ha az orosz kultúra közel is áll hozzájuk. Van viszont olyan pártjuk, amely a számukra fájdalmas abház és dél-oszét háborúk után el szeretné kerülni az újabb katonai konfliktust Oroszországgal, és van olyan, amely nem fél azt megkockáztatni.
Az oroszok az előbbit, a nyugat az utóbbit támogatja. Persze, hogy mindketten beavatkoztak a legutóbbi választásokba, mindenféle legális és illegális eszközökkel. A georgiaiak többsége ezzel együtt az előbbiekre, a Georgiai Álom elnevezésű pártra szavazott, amely tizenkét év után újabb ciklusban folytathatja a kormányzást.
A georgiai ellenzék tiltakozik, és a nyugat minden eszközzel támogatja ezt a tiltakozást. A nyugat ugyanis továbbra is Oroszország globális megtörésére, de legalább gyengítésére törekszik, a politikáját akár áldozatok árán is ennek a célnak rendeli alá. Van ebben logika, csak az a baj vele, hogy nem fog menni. Az is hiábavaló törekvés, ha Georgiával akarják verni az orosz csalánt, mert arra csak a georgiai életek mennek rá anélkül, hogy Oroszország veszítene.
A nyugatnak még néhány évtizeddel ezelőtt is hatalmában állt, hogy dominálja a világpolitikát, és abban érvényesítse az akaratát. Ez a hatalom azonban mára megszűnt, a Föld lakosságának lélekszámban már most, gazdasági és katonai erőben hamarosan nagyobb fele, immár hatalmi szövetséggé szerveződve kivívta az önrendelkezés jogát. A nyugatnak már nincs rá hatalma, hogy Oroszországot elszigetelje, csupán arra, hogy saját magát elszigetelje Oroszországtól. Ezt megteheti, de erkölcstelen politika más országokat arra sarkallni, hogy a saját káruk árán csatlakozzanak ehhez a politikához.
