Életből halálba, halálból életbe

Amikor 1999-ben megvettem Tárnokon a tóparti házamat, úgy éreztem, beteljesült az álmom. Nagy elégedettségemben nem vettem észre, hogy milyen túlhajszoltsággal, stresszel, nem utolsósorban csalódásokkal teli út vezetett idáig. 2001-ben egy reggel erős fájdalmat éreztem a bal lábamban. Bal lábbal keltem, gondoltam, de nem akart múlni. Lassanként kiderült, hogy ez a rossz irányt jelzi. Egyre inkább semmi sem sikerült, az életem során egyre több útelágazáshoz értem, a rossz választások kényszerhelyzeteket szültek, és  ahogy egyre beljebb keveredtem a válaszutak labirintusába, azt vettem észre, hogy egyre csak távolodok az elérni óhajtott céltól – mondja Kulcsár Attila Ferenc.

A folyamatosan visszatérő fájdalom miatt 2004-ben fordult orvoshoz. Vizsgálat vizsgálatot követett, mígnem egyetemi tanársegédi titulussal bíró ortopédsebésze biopszia végrehajtása céljából 2006 januárjának elején sípcsontlékelést hajtott végre rajta. A kiemelt csontdarabot elfelejtette visszahelyezni…

– Az év nyarán a fertőzés megszüntetése céljából a szeptikus csontsebészek doyenje operált meg. Műtét közben elfogyott az érzéstelenítő. Frissen műtöttként MRSA- (meticillinrezisztens Staphylococcus aureus) beteget kaptam ágyszomszédul. Kisvártatva MRSA-fertőzött lettem. E miatt 2006 őszén többen, többször tervezték végtagom amputációját – idézi föl Attila a pokoljárás kezdeteit.

– Az akkoriban még dívó, mi több, gyakran nem csak elvárt, hanem előre kikövetelt hálapénz lerovása sem jelentett menekvést a félrekezelések elől. Sportorvos barátom közbenjárására 2007 első napjaiban végre eljutottam a belgyógyászati kivizsgálás helyszínére. Ott orvosom mindjárt érkezésemkor sürgős vérkészítményt rendelt, és megtiltotta, hogy az infúzió bekötése előtt a betegfelvételt követő vérvételt elvégezzék kollégái. Akadt azonban valaki, aki erről nem tudott, és rutinszerűen elvégezte. Néhány perc múlva látóképességem 70-75 százalékát elveszítettem. A kivizsgálás eredményei alapján az osztályvezető főorvosnő non-Hodgkin lymphomát diagnosztizált és tüstént felvette a kapcsolatot az Országos Onkológiai Intézet Haematológiai részlegét vezető kollégájával.

Az itteni orvosi stáb megdöbbent az addigi műhibasorozaton, főképp azon, hogy egy év alatt senkinek nem tűnt fel, hogy Attila 118 kilóról 49 kilóra fogyott. De még inkább mellbevágó volt a teljes diagnózis.

– Kórlapomra hamarosan a következő diagnózis került: idült csontvelőgyulladás, non-Hodgkin limfóma, Hodgkin-kór, immunhiány. Közeli hozzátartozóimat tájékoztatták, hogy ez a nyirokrendszer-rákok olyan komplex típusa, amelynek előfordulási aránya 1 a10 millióhoz. Az étvágytalanságtól és a kóros álmatlanságtól annyira legyengültem, hogy az úgynevezett kobaltágyúval végzett első sugárkezelés után megszakadt a kapcsolatom a külvilággal – mondja Attila, aki könyvében így mesél az ezt követő időszakról: „a következő 190–250 óra túlnyomó részét 250–300 centiméter magas, atrófiás testalkatú, Ehnaton fáraó koponyájának sziluettjét idéző, hosszúkás fejű, szőrtelen lények társaságában töltöttem. Csak sokadik látogatásukkor tűnt föl alsó végtagjaik hiánya. Hangtalanul közlekedtek és pusztán lassú fejmozdulattal invitáltak. Ilyenkor önkéntelenül szemkontaktust kerestem, ekkor észleltem, érzékszerveiket – szemüket, szájukat, orrukat, fülüket – csupán homorulatok jelzik.”  Attila nyurgáknak nevezte el a különös lényeket. Elsőre, de másodjára is hihetetlennek, bizarrnak tűnhet ez a látomás, de akik csoda folytán visszatérnek a halál kapujából, rendre hasonló élményekről számolnak be.

És történt később még valami.

Gyógyulásom után, 2013 Vízkeresztjén a feleségemmel az Árpád-kori veleméri fénytemplomban jártunk. Az egyik freskón a holtakat az Ítélőszék felé kísérő lényben döbbenten ismertünk rá az én nyurgáim egyikére – mondja Attila.

Nagy titok ez, amit nem lehet a ma bevett természettudományok segítségével megmagyarázni. Nem is kell, hiszen, mint Szent Ágoston mondja, „a csodák nem természeti törvényekkel állnak ellentétben, csupán azzal, amit a természetről tudunk.”

De vissza még a pokoljáráshoz!

Idővel aztán elhagytak a nyurgák, friss fuvallatot éreztem, és finom, halk trombitaszót hallottam. Majd újra érzékelni kezdtem a kórházi hangokat, szagokat. Istenem, hát mégis itt vagyok! Megköszöntem a Teremtőnek, hogy új esélyt kaptam tőle – eleveníti fel a csodával határos visszatérést Attila, akinek onkopszichológusa segített abban, hogy újjászervezze az életét.

Azt mondta, gondolatban pörgessek vissza oda, ahol még teljes harmóniában voltam a világgal és önmagammal. Rájöttem, hogy az négyéves koromban volt, amikor az alsózsolcai református parókián lelkész nagypapám és nagymamám neveltek. Amikor erről beszámoltam onkopszichológusomnak, biztosított arról, hogy meggyógyulok. Traumatikus élményeimet az ő javaslatára írtam ki magamból – eleveníti fel Attila a gyógyulás lelki dimenzióit.

Először blogot indított, aminek egyes bejegyzései a 10 ezres olvasottságot is elérték. Ezután Attila könyvírásba fogott, ennek eredményeként jelent meg a Solipsys Kft. gondozásában tavalyelőtt több mint 530 oldalas, Canossa – emberfeletti küzdelem egy emberhez méltó életért című kötete.

Ennek műfaját lehetetlen meghatározni, pontosabban behatárolni. Több műfajt integráló munka született, amelyben önéletírás, visszaemlékezés éppúgy olvasható, mint a betegség okozta pokoljárás helyenként naturális részletekkel is megrázó naplószerű rögzítése. Legalább ennyire megragadó és izgalmas a szerző betegség előtti és gyógyulás utáni két énjének, Canossának és QA-nak iróniát és öniróniát is felvonultató párbeszéde, amiből megismerjük az 1980-as évek budapesti zenei undergroundjának kísérletező, esendő, útkereső világát, és megértjük, hogy a családi támogatás híján saját erőből érvényesülni akaró, néha a felelőtlenségig vakmerően hiteleket felvevő, át nem gondolt vállalkozásokba beleugró fiatalember miként vált minden ellenkező benső késztetése ellenére az anyagi világ rabjává, majd végül áldozatává. A kötet végére egy zsákutcás leágazásokkal is nehezített, mégis céltudatos spirituális út bontakozik ki, amiből az értő, legalábbis rezonálni képes olvasó is épülhet.

Mindebből pedig egyedülállóan különleges zenemű is megszületett. A könyvhöz hasonlóan Canossa címet viselő 10 tételes, 68 perces kompozíció a maga totalitásával mélységekbe és magasságokba ragadja a hallgatót, a drámai prológus az Édenből kizuhantság, elveszettség állapotát idézi fel, amiről akár Madách halhatatlan Tragédiájára is asszociálhatunk.

Hangok és hangszerek szervesen egybeépülő kavalkádja ez a számos jeles zenész, szimfonikus zenekar és kórus közreműködésével mindösszesen 11 év alkotómunkájával megszületett mű, melyben éppúgy jelen vannak az indusztriális zenei elemek, mint a jazzes vagy épp a feszesebb, rockosabb tónusok, vagy akár a mongol torokének. A táncjáték képzetét idéző, a zúduló mindennapi időből mázsás éteriséggel kiragadó meditatív zenemű átvezeti a hallgatót a sötétség mélységén, míg végül a szívdobogást is hallató utolsó tétellel kiérünk a fényre, ledobva a terheket. A valódi katarzist nyújtó különleges alkotás látványos vizuális támogatottságú színpadi előadásért kiált, remélhetőleg egyszer ennek feltételei is adottak lesznek. Addig is, mint Attilától megtudjuk, a Semmelweis Egyetem hematológiai klinikáján már a terápia kiegészítéseként kedvező eredményekkel használják.

És ez a cél.

– Sok brutális sors, csonka családok, együttműködés-képtelenség, megkeseredett békétlenség uralja a mai világunkat. Emiatt van az, hogy Magyarország a daganatos megbetegedések nemzetközi élvonalában van. Évente mintegy 30 ezer új beteget diagnosztizál a leterhelt ellátórendszer, és az új rákos betegek nagy többsége 20-40 év közötti fiatal. Rossz létmódban élünk, hiányzik a példafelmutatás. A hamarosan aktivizálódó Canossa Művészetterápiás Misszió Alapítvány célja minél több gyógyulás elősegítése – foglalja össze a küldetés lényegét. Mint fogalmaz, a már megjelent hagyományos fizikai kiadványok, a könyv és a CD mellett már tesztelési fázisban vannak a prózai művet és a zenei anyagot tartalmazó letölthető alkalmazások, melyekből kifejlesztették a Canossa 1 mind 2 túlélőcsomagot, melyet e-mail címükkel regisztrálva mindazok térítésmentesen tölthetnek majd le, akik a témában releváns, a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló úgynevezett BNO-kóddal rendelkeznek.