Tanára papnak szánta, katona lett

A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség megalakulásának harmincadik évfordulójára a szövetség vezetői, mint alapítót, meghívtak engem Pákozdra, a Katonai Emlékparba. Megtörténtek az ünnepi szertartások, lezajlottak a hivatalos események, és immár fellazult lelkülettel indultunk ebédelni. Kocsimmal a megfelelő helyen leálltam, és amikor kiszálltam belőle, egy rendkívül kedves, barátságos hang szólított nevemen.

Görög ezredes úr volt az – mint egy idő után kiderült. Őszintén gratulált valamelyik könyvemhez, amelyik eljutott hozzá. Én viszont egy jó darabig nem mertem felfedni azt, hogy valójában nem tudom, hogy kivel beszélgetek, mert személyesen még nem találkoztunk korábban, és telefonon is csak jó negyedszázada beszéltünk egyszer – legalábbis emlékeim szerint. Már nem emlékszem, hogy hogyan tisztázódott a dolog. Vagy én voltam nagyon ügyes, vagy ezredes úr intelligensen átlátva a helyzetet, valahogyan kiváltott a bajból, de a lényeg az, hogy nem maradtam szégyenben. Együttműködő kapcsolatunkat én innen datálom.

A bázisépítő

Azt gondolná az ember, amúgy teljesen jogosan, hogy „A magyar katonai hagyományőrzés úttörői, jeles alakjai” című írássorozat, kizárólag történelmi egyenruhás katonai hagyományőrzőket mutat be. Pedig nem csak! Hiszen jónéhányan tesznek azért, hatékonyan és nélkülözhetetlenül, hogy a történelmi egyenruhákat viselők megfelelően előkészített rendezvényeken, kellően kialakított helyszíneken és elégséges anyagi fedezet biztosítása mellett hódolhassanak szabadidős szenvedélyüknek. Így aztán a katonai hagyományőrzésnek nem csupán azok a szereplői, akik az egyes korszakok uniformisait magukra öltve, hitelesen felfegyverkezve, az egykori katonaélet legkülönfélébb történéseit elevenítik fel, hanem azok is, akik a feltételeket megteremtik. Vannak olyan feltételteremtők, akik maguk is hagyományőrző mundért öltenek, de olyanok is, akik korunk hadseregének egyenruháját viselik, mivel a jelen katonái ők. Található még változat ebben a sorban egynéhány, de abban minden szereplő egyetérthet, hogy a magyar katona történeteinek és históriájának felmutatása, nem kis szerepet tölthet be a fiatalság nevelésében, a történelemszemléletű gondolkodás és a hazafiság eszméjének népszerűsítésében. Dr. Görög István korábban aktív katonaként, e sorok írásakor nyugállományú ezredesként élteti, építi a magyar katonai hagyományőrzés egy fontos bázisát Pákozdon, és szervezi mindazt, ami oda való, ami oda illik.

Ő nem az a katonai hagyományőrző, aki íjfeszítő korszakaink vagy lovagkori hadseregeink katonájaként jelenik meg, de az sem, aki a török idők vagy a kuruc-labanc harcok hőseit idézi. Ő nem tartozik sem a „napóleonisták”, sem a „48-asok”, sem pedig a „monarchiások” közé, sőt a világháborúk sem érintik meg ily módon. Ám jelentős mértékben az ő munkájának is köszönhetően, létezik ma már a Katonai Emlékpark Pákozd, ahol helye lehet úgy Atilla és Árpád hagyományőrző hadainak, mint Szent László vitézeinek, s úgy Dobó várvédőinek, mint Rákóczi kurucainak. Ahol fő eseménynek számít a pákozdi csata felelevenítése, de Doberdó és a Don egykori magyar katonái is „életre kelhetnek”.

Magányos lovas a pákozdi Mészeg-hegyen

Bár nincs olyan történet, amelynek ne lenne előzménye, amely ne egy korábbi történésben gyökerezne, de ha egy eseménysort el akarunk mesélni, valahol csak meg kell húzni a startvonalat. A Katonai Emlékpark létrejöttének krónikája – ennek megfelelően mondhatjuk – egy emlékműlátogatással kezdődött. Történt ugyanis, hogy a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének elnöke Dr. Gyuricza Béla és Dr. Görög István, aki ekkoriban alezredesként az MH Szárazföldi Vezérkar human csoportfőnöke volt, ellátogattak az 1951-ben épült Mészeg-hegyi emlékműhöz – 1997. szeptember 29-én. Mind a ketten szomorúan állapították meg, hogy az emlékmű rossz állapotban van és a környezete is elhanyagolt. A közelben álló múzeum épületének a tetőzete már nem állta az idők viharait, beázott. A kiállítási anyag pedig eredendően is nagyon szegényes volt. Mindez egy évvel az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetének 150 éves évfordulóját megelőző esztendőben. Nem jó ez így, erősítették egymást a beszélgetőtársak. Amikor az élménypedagógia fontosságának kielemzésénél és annak megvalósíthatóságál tartott a dialógus, váratlanul egy magányos lovas vágtatott fel a hegytetőre, majd ereszkedett le annak déli oldalán a tó irányába. A jelen lévő Böjte József filmrendező és Novák Ferenc koreográfus tájékoztatták a beszélgetőtársakat arról, hogy a lovast ismerik, Serf Andrásnak hívják. Néhány éve szervezi a pákozdi csatabemutatót, és tervei szerint a 150 éves évfordulóra egy komolyabb produkcióval készül. Ez is azok közé tartozott, amit azon nyomban meg kellett beszélni. Ezért a kis csapat, értesítve Serf Andrást is, bevette magát a Szúnyogszigeti Halászcsárdába, ahol átbeszélték az összes elképzelést és ötletet. Így vált ez a csárda ekkor egy olyan alkotóműhellyé, ahol elkezdődött a felkészülés a pákozdi csata 150 éves évfordulójára, ahol további messze ható gondolatok fogantak meg, s amelynek folyománya olvasható az alábbi írásban, elsősorban Dr. Görög István elbeszélésének köszönhetően.

„Aki nem ád, ne is vétessék!”

„1997. őszén egyre többen kapcsolódtak be a tervezett megemlékezés megtervezésébe, amit Dr. Gyuricza Béla elnök úr fogott össze. Novemberre megalakított egy Rendező Bizottságot, aminek első ülésén hozott határozat alapján felhívást adtak ki, ami a 150. évforduló közös megemlékezésére hívott fel. „Ünnepeljünk együtt!” A programszervezést a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete vállalta magára, a bizottság titkára pedig én lehettem!” – írja Dr. Görög István visszaemlékezésében, majd így folytatja: „A felhívást tettek sora követte, ami a terület előkészítését, az ünnepi program megfogalmazását és a múzeum kiállításának megújítását, valamint egy többezer fős nagyrendezvény lebonyolítását célozta. Minden területen aktív tervezés és szervező munka folyt, aminek eredményeként 1998 tavaszára elkészült a pákozdi csata emlékünnepség forgatókönyve. Az építészeti megújítást a Tián József ezredes vezette bizottság tervezte, a múzeum megújítását Dr. Fülöp Gyula végezte, míg az ünnepséget Péterffy Attila színházigazgató álmodta meg.”

Na és most jön a döbbenet – Dr. Görög István ekképpen ír róla: „Természetesen minden szakmai ág emberek sokaságát mozgósította, és minden lelkesedés a megvalósításra rendelkezésre álló forrás biztosításának hiányában akadt el. A szükséges anyagiak előteremtése érdekében a bizottság 1998. április 4-re egy nagy létszámú tanácskozást hívott össze, amelyre meghívást kapott a Honvédelmi Minisztérium is. A miniszter urat képviselő politikai államtitkár és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója az értekezleten elzárkózott a támogatás biztosításától, és a bizottság tervét túlzónak, valamint azt, a történelem által meghaladottnak minősítették. A múzeum felújítása helyett annak lebontását és egy új, kisebb kiállításnak, a pákozdi művelődési ház egy kis termében történő bemutatását javasolták. Az értekezleten résztvevők a bejelentést megdöbbenéssel fogadták, a teremben nagy csend volt, amit Takács Nándor püspök úr szakított meg, Aki úgy fogalmazott, hogy „a hitem szerint, aki nem ád, az ne is vétessék!”, utalva ezzel a HM által a bizottság elfogadott tervét elvető nézetre.”

Nyomás alatt nő a pálma

A fent említett összejövetelen a HM magas rangú képviselői elhagyták a termet. Ugyanakkor a bizottság ülésén megjelentek egymást követően ajánlottak fel forrásokat. Megalakították az „1848 pákozdi csata alapítványt”, és vezetésére Kolozsvári Kendét a HTBK alelnökét kérték fel. Nem akármilyen gyűjtőmunka vette kezdetét, amelynek élére Warvasovszky Tihamér Székesfehérvár akkori alpolgármestere és Dr. Gyuricza Béla álltak. A gyűjtés eredményeképp a helyi gazdasági szereplők mellett jelentős támogatást ajánlott fel Jozef von Ferenczy is, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör elnöke. Ráadásul a májusi országgyűlési választásokon a korábbi garnitúra leköszönt, Magyarországnak új vezetői lettek, Dr. Gyuricza Béla pedig Székesfehérvár 2. választókörzetében imponáló arányú győzelmet aratott. Új felállásból lehetett hát a terveket szőni-fonni. A legsürgősebb feladatnak az obeliszk felújítása és a látogatók mozgását biztosító környezet rendezése bizonyult. Ebben Pákozd Nagyközség Önkormányzata mellett a Magyar Honvédség is jelentős munkát végzett Tián József ezredes irányításával. Demeter Zsófia tervei alapján pedig a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága a csata kiállításának felújítását végezte el. Felpörögtek hát az események. A 150 éves évforduló megünneplésére hangolódott a Vörösmarty Színház társulata, és a magyar ’48-as katonai hagyományőrző mozgalom szárnybontogatásának köszönhetően a hagyományőrző huszárság is. A próbákhoz többnapos jelenlétre volt szükség, ezért a Magyar Honvédség kisfaludi lőterén alakított ki egy bázist. Itt Nagy Károly HTBK tag közreműködésével, a hagyományőrző sereg és lovaik is táborhelyre találtak. Munka tehát volt bőven, idő pedig alig. De hogy az ünnepség sikeréért szorgosan munkálkodók pontosan érzékeljék erőfeszítéseik határait, az időközben bejelentkező köztársasági elnök, Göncz Árpád látogatásának is igyekeztek megágyazni. Ez nem kis többletmunkával járt. Mint védett személy ugyanis a Köztársasági Őrezred bevonását igényelte, akik újabb infrastrukturális követelményeket határoztak meg. Ezzel együtt augusztus végére összeállt a végleges forgatókönyv és a résztvevő szervezetek összessége. A huszárok és a táncosok munkájának összehangolását Novák Ferenc koreográfus, Aranyos Károly a Honvéd Együttes ügyvezető igazgatója és Székely Tibor a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnökségi tagja tervezték meg.

A sukorói templom

Közeledett szeptember 29-e, a pákozdi csata emléknapja. Szeptember 28-án a sukorói református templom megtelt a 150 évvel korábbi haditanácsra emlékezőkkel, hiszen pont itt győzte meg gróf Batthyány Lajos miniszterelnök Móga Jánost, a honvédsereg akkori parancsnokát, a Jellasics vezette császári hadakkal való megütközés szükségességéről. Simicskó István az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának alelnöke a miniszterelnök üdvözletét hozta. Beszéde jelezte, hogy a kormány is nagyon fontosnak tartja a 150 éve történtek felidézését. A megemlékezést követően a huszárok díszsorfalat álltak a templom előtt, jelentést tettek a tábori felkészülésről és meginvitálták a jelenlévőket a másnapi programokra.

A nagy nap

Barátságtalan, esős időre ébredt 1998. szeptember 29-én az ország. Sokan tamáskodtak a rendezvény megtartását illetően, de 10 óra magasságában kisütött a nap, és mindenki a köztársasági elnök fogadására összpontosított. Göncz Árpád időben érkezett. Köszöntötte a nagyszámú előkelőséget, élén Dr. Gyuricza Béla és Warvasovszky Tihamér házigazdákat, az OGY HB elnökét, Mécs Imrét, Szabó János honvédelmi minisztert, Végh Ferenc vezérezredest, az MH Vezérkari főnökét, a tábornoki kar, Fejér Megye, Székesfehérvár jelenlévő vezetőit, s a környék polgármestereit és más közéleti személyeket. Majd felavatta a felújított múzeumot, és részt vett a 150. évfordulóra rendezett kulturális programon. Ezután Hegedűs Sándor pákozdi polgármesterrel hintón a csatatérre hajtatott! Ott Székely Tibor jelentést adott be, majd az elnök a hintón felállva köszöntötte a szereplőket, és elragadtatással szólt a huszárok helytállásáról.

Kora délután Göncz Árpád fogadást adott a megjelentek részvételével. Pohárköszöntőjében köszönte meg a huszárok és táncosok bemutatóját. Megjegyezte, hogy a rendezvényen a legnagyobb hatást a mintegy 30 ezres létszámú közönség adta számára. Kérte, hogy a résztvevő vezetők felelősen kezeljék ezt, és tegyenek azért, hogy a jövőben fejlődhessen az emlékhely és a hagyományőrzés is. Dr. Gyuricza Béla államtitkár a HTBK Székesfehérvári Szervezete alapító elnöke ezért már aznap 15 órára Lovasberénybe invitálta az érintett vezetőket. „hogy már ma döntsük el a következőkben végzendő feladatainkat!” A találkozón megfogalmazták, hogy az 1992-ben Pákozd önkormányzata részére átadott területen meg kell őrizni a csata emlékét, amit látogathatóvá kell tenni, és egyúttal el kell érni, hogy a terület váljon a Magyar Honvédség története bemutató helyévé. E nagyívű program végrehajtását a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetére bízták. Ennek összefogására Dr. Görög Istvánt jelölték. A szervezet elnöke 1999. március 12-én Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár hamarosan megválasztott polgármestere lett. Sajnos 1999. májusában az alapító elnök, Dr. Gyuricza Béla 60 éves korában elhunyt. Ám az általa kijelölt úton haladtak a dolgok. A Baráti Kör tagsága 2001 végére elérte a 150 főt, 2002-ben pedig megtörtént a felújított obeliszk felavatása és felszentelése is. A Pákozdi Emlékhelyet egyre többen látogatták, köszönhetően az új büfének, Törzsök Tibor vállalkozónak és a Falusi Vendéglátók Egyesületének is.

Megújuló bázis, új helyzet, új feladatok

A tizenegy szervezet által alkotott Pákozdi Emlékhely Bizottság 2002. szeptember 29-én alakult. Feladata a terület méltóságának biztosítása volt, amit a HM, Fejér Megye és Székesfehérvár egyenlő arányú támogatása biztosított. A következő évtől megkezdődött a gyermekek tudatos hazafias nevelése érdekében végzett munka is. Ugyanakkor Dr. Kiss Dezső vezetésével rendre gazdagodott a bemutatásra váró gyűjtemény és mindig időszerű kiállítások követték egymást. Az új kiállítás a „Misszió, Magyarok a Békefenntartásban” címet viselte. A nézőszám 2006-ra elérte az 5 ezer főt, ami indokolta a fejlesztést. Ennek megtervezésére Szigeti Gyula és Igari Antal vezetésével Építészeti Munkacsoport jött létre, s elkészítette egy új látogatóközpont tervét. A terv már magában foglalta a „Magyar Honvédség történetének bemutatása” feladat vállalását. Még 2000-től elkezdődött a székesfehérvári katonaelődök I. világháborús harcainak kutatása és Doberdóra is sikerült eljutni. Az olaszországi Alpini szervezettel együtt sok tárgyat sikerült összegyűjteni. A Négyesi Lajos hadtörténész vezette hadszintérkutató csoport segítségével egyre újabb részleteket lehetett megismerni a M. kir. 17. székesfehérvári gyalogezred történetéből. Az I. világháború befejezésének 90. évfordulójára korabeli harcárkok és barakkok épültek, benne a kiállítással, és egy könyv is megjelent a 17-esek harcairól. Jásdi Balázs és tüzér hagyományokat bemutató csoportja 2009-től minden évben egy hétvégét tölt el az emlékhelyen. „Az élő történelem” címet viselő bemutatójuk állandó áprilisi programmá vált.

Katonai Emlékpark Pákozd

A Békefenntartók emlékműve 2008-ban készült el, emléket állítva az ott elesett bajtársaknak. A fent leírt hosszú munkafolyamatnak, mégis legjelentősebb célba érésének a 2010. március 12-én felavatott Katonai Emlékpark Pákozd (KEMPP) felavatása tekinthető. Az emlékpark alapító ügyvezetője Dr. Görög István lett. Ezzel megszületett egy olyan hagyományőrző központ is, amely a magyar katonai hagyományőrzés szinte valamennyi korszakának bemutató helyszíne lehet. A hagyományőrzőkkel való együttműködés egyik legsikeresebb példáját a 2010 óta megrendezett Honvédfesztiválok adják, amelyek nézők sokaságát vonzzák és teszik a hadtörténelem iránt őket érdeklődővé, köszönhetően többek között a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetséggel való jó kapcsolat kialakításának és fenntartásának is. A történethez tartozik, hogy a HTBK 2011-től elindította a Hazafiság Iskoláját Oláh László vezetésével. Az Országgyűlés döntésének megfelelően pedig 2012. január 1-től a KEMPP is felsorakozott a Nemzeti Emlékhelyek sorába. Az ezt jelző sztéle avatási ünnepsége 2013. január 12-ére esett. A Dr. Görög István irányítása alatt működő KEMPP 2022-ben kiérdemelte a Nemzeti Örökség Intézete évente odaítélt „Év emlékhelye” címet.

Még nincs vége, és ne feledkezzünk meg Miskahuszárról sem!

Nincs vége még sem a pákozdi történetnek, sem Dr. Görög István történetének, ami a pákozdi történettel immár jó ideje közös. Hiszen az emlékhely reményeink szerint még hosszú évtizedekig, talán évszázadokig szolgálja majd a magyar hadikultúrát és a magyar hazát. Dr. Görög István pedig, aki 2023. március. 31-én befejezte a Katonai Emlékpark kft. ügyvezetését, e sorok írásakor a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvár és a HTBK Országos Közhasznú Szövetség alelnökeként folytatja munkáját a KEMPP további fejlesztésének és működtetésének érdekében. Élete során számos feladattal, számos tisztség viselőjeként birkózott már meg, ezzel is meg fog. Amikor középiskolás volt, egyik kedvenc tanára vagy papnak, vagy katonának képzelte el őt. Azt, hogy papként hogyan alakult volna sorsa, nem tudhatjuk, de hogy katonaként hogy alakult, arra van rálátásunk. A Katonai Főiskolán gépesített lövész parancsnokként végzett 1978-ban, 1993-ban pedig az ELTE BTK pedagógia szakán szerzett diplomát. Kanadában 2000-ben szaknyelvi képzésen vett részt, míg 2002-ben a Katonai Felsővezetői tanfolyamot végezte. A 2006-os évben holland közigazgatási kommunikáció szakvizsgát tett, és még ugyanebben az évben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Doktori Iskola elvégzése következett. A PhD fokozatot 2010-ben szerezte meg. Katonaként volt századparancsnok, MN 8. Hadosztályparancsnokságon főreferens, Szárazfüldi Csapatok Parancsnokságán kiképző referens, vagy MH IFOR Magyar Műszaki Kontingens human vezető Okucaniban. Volt MH Szárazföldi Vezérkar human csoportfőnökhelyettes, és volt MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnok főreferense is, de a felsorolás nem teljes.

Szabadidejének nagy részét a HTBK és a Katonai Emlékpark létrehozása töltötte ki. Családja ebben is támogatta. Felesége orvos, és leánya is katonai középiskolát végzett, majd angoltanár és kommunikációs szakember lett. Ő 2023. áprilisától a KEMPP ügyvezető igazgatójaként folytatja elődje (édesapja) munkáját.

Akárhogy is, a magyar katonai hagyományőrzés úttörői és jeles alakjai sorozatba egészen biztosan a pákozdi emlékhely, és az annak érdekében végzett munkája kapcsán került be Dr. Görög István. Mondhatni egyedülálló katonai hagyományőrzői minőségben, mint bázisépítő, és a magyar katonai hagyományőrzés legjelentősebb, civilek által épített, de állami fenntartású főhadiszállásának vezetőjeként. De ne menjünk el szó nélkül a világ legnagyobb huszárszobra mellett sem, hiszen a szobor körül látogató központ épül a tervek szerint. Mivel az alkotás és a KEMPP nem esik egymástól messze, sem a fizikai, sem a szellemi térben, az összehangolás ebben önmagát kínálta. Az ezredes úrra itt is szép feladatok várnak még.

A Velencei-tó térségének látványossága a közel 13 méter magas Miskahuszár szobor, amelyet 2017. szeptember 27-én Benkő Tibor vezérezredes avatott fel. Az ötletgazda és mecénás Vlaszák Mihály, a menedzser Vas János és a szobor készítője Rohonczi István voltak. A tulajdonos a Velencei–tavi Kistérségért Alapítvány, a terület üzemeltetője pedig a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola. Eseményekkel, programokkal, szellemi tartalommal a Honvédő Miskahuszár Alapítvány készül feltölteni a Miskahuszár környezetét. Az Alapítvány kuratóriu-mának elnöke Dr. Görög István nyugalmazott ezredes. A fényképen pedig a nagy huszár előtt a kishuszárok állnak, vagyis a Klapka György Lovas Polgárőr és Hagyományőrző Egyesület Kishuszár Tagozata, Sólyomvári Louis parancsnokkal az élen.