Fotó: Wikimedia

A hazai tudományos akadémia felállítását már az 1791. évi országgyűlés tudományi bizottsága is felvette programjába, a terv megvalósítására azonban egészen 1825-ig várni kellett. Ekkor karolták fel a tudomány és irodalom magyar nyelvű művelőit összefogó, az anyanyelv modernizálását irányító szervezet létrehozását a reformkori társadalmi elit tagjai, élükön gróf Széchenyi Istvánnal.

Hirdetés

A vármegyék erélyes fellépését követően ugyanis ekkor hívta össze a pozsonyi országgyűlést I. Ferenc király, az aggódó Metternich kancellár ellenkezését figyelmen kívül hagyva. A diétán az uralkodó részben az 1790–91-es országgyűlés által kiküldött bizottságok feledésbe merült reformjavaslatainak megtárgyalását indítványozta abban a reményben, hogy a több mint harminc éves jelentések nem váltanak majd ki különösebb érdeklődést és az országgyűlést a magyar rendeknek tett jelentősebb engedmények nélkül sikerül megtartania.

A király azonban nem számolt a korszellem megváltozásával, sem a hazafias pátosszal átitatott, éledező nemzettudattal, amelynek jelszavai a haza és haladás lettek…

A magyar rendek pozsonyi gyűlésén Gömör vármegye követe, Máriássy István ugyanis ismét felelevenítette az 1791-ben már megfogalmazott egyik legfontosabb kezdeményezést, amely a tudós társaság megalapítását célozta. De rendkívüli hatása volt Felsőbüki Nagy Pál – Sopron rendjeinek követe – beszédének is, amelyben hevesen kikelt azon elkorcsosodó főurak ellen, akik elhanyagolták a magyar nemzet és a magyar nyelv érdekeit. Hazafias szónoklata olyan elementáris hatást gyakorolt a felsőtáblához tartozó, de az alsótábla ülésére is beülő Széchenyi Istvánra, hogy a küldöttek legnagyobb meglepetésére váratlanul szót kérve, a következőket mondta:

Tisztelt Statusok és Rendek! Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom, úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.”

Korábban írtuk

A bejelentést hatalmas lelkesedés fogadta, a beszéd után Vay Ábrahám, Andrássy György gróf és Károlyi György gróf is csatlakozott Széchenyi felajánlásához, de rajtuk kívül is sokan támogatták az ügyet. Jókai Mór visszaemlékezései szerint az ülésen negyedmilliónyi ezüst forint gyűlt össze a Magyar Tudós Társaság, vagyis az MTA megalapítására. Az Akadémiai Könyvtárat Teleki József gróf családjának 30 ezer kötetes értékes könyvadománya alapozta meg.

Ezt követően november 8-án az alapítók írásban is benyújtották kérésüket a nádorhoz. József nádor, aki maga is 10 ezer forintot adományozott a célra, bizottságot nevezett ki az intézmény alaprajzának megtárgyalására, amelyben Széchenyi is tevékenyen részt vett. Miután I. Ferenc király is szentesítette, az alapítást 1827-ben iktatták törvénybe.

Az MTA működésének csaknem kétszáz éves történetét többek között olyan nevek fémjelzik, mint a főtitkárként működő Arany János költő, az egykori elnök Eötvös József, a Batthyány-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, a fizikus és kultuszminiszter Eötvös Loránd, illetve a mérnök-feltaláló Kandó Kálmán. De az Akadémia tagja volt Szent-Györgyi Albert orvos, biokémikus is, aki a C-vitaminnal kapcsolatos hazai kutatásaiért 1937-ben, első magyar tudósként vehette át a Nobel-díjat.