Európa nyugati felében háromszáz ember életét követelték az elmúlt egy évben végrehajtott terrorcselekmények. Fejet hajtunk az áldozatok előtt, de a veszteség ennél is nagyobb. Már a kereszteket is fűrészelik. Horváth József, a katonai elhárítás volt műveleti főigazgató-helyettese a korábban kezdődött s mára véressé vált migrációs hullám törvényszerűségeiről nyilatkozott a Magyar Demokratának.

– Ez egy új háború. Olyan, amit nem csatatereken, s nem egyenruhában, hanem a metrók mozgólépcsőjén, áruházak pultjainál, reptéri várótermekben vívnak, civilben…

– Igen, ami most történik, az a terrorizmus, illetve a terrorcselekmények fogalomrendszerével már nem írható le. Az események egy alaposan megtervezett, szisztematikus egységet, egy gondosan előkészített folyamatot alkotnak. A hetvenes évek klasszikus terrorcselekményeiben, mint amilyenek például a Vörös Hadsereg Frakció, a Vörös Brigádok vagy Carlos csoportja hajtottak végre, a rendszer prominens személyiségeit rabolták el, megölték őket, vagy pénzt követeltek értük, időnként robbantottak valahol, repülőgépet raboltak, és így tovább. Egyfajta ideológiai felsőbbrendűség hajtotta az elkövetőket, pár tucatnyian ha lehettek, egy maroknyi „forradalmár”, akik szigorúan zárt kört alkottak, az akcióikat maguk tervelték ki, elszigetelten harcoltak.

– Ami most zajlik, az tényleg más, az ISIS maga állítja, hogy négy-öt ezer terroristát juttatott be eddig Európába, akik már csak a vezérkar parancsára várnak…

– Igen, minden mostani terrorcselekmény egy nagyobb rendszer, mondhatni hadművelet része, tömegesedett az elkövetők rétege, könnyű csatlakozni hozzájuk, elég, ha valaki elkötelezett muszlimnak vallja magát. A cél a szélsőséges iszlám expanziója, ezzel kell azonosulniuk az új jelentkezőknek.

– Ha eltekintünk az áldozatok számától, akkor igaz-e, hogy ez a háború minden háborúk legkegyetlenebbje?

A teljes beszélgetés a Demokrata augusztus 17-i számában olvasható.