Újoncok bevetésen – a férfijégkorong-válogatottunk edzésén jártunk

Nehéz megállapítani, mikor is ért véget pontosan az edzés, mert hiába fújta le a kapitány, többen maradtak a jégen, mint ahányan távoztak. Az ok roppant egyszerű, a fiatalok a rövid, de intenzív tréning után is úgy gondolták, muszáj tovább gyakorolni. Aki egyszer a válogatottkeretbe kerül, mindent megtesz a bennmaradásért, a magyar jégkorongot képviselni a legmagasabb szinten csak úgy lehet, ha keményen dolgoznak. A palánk mellett vártuk az egyik későn érkezőt, Mihalik Andrást.

– Minden csapatsportág esetében bevett szokás, hogy a fiatalok tovább maradjanak a pályán, hiszen még gyakorolnunk kell, a rutinos játékosokhoz képest van lemaradásunk, a válogatottban mindez hatványozottan igaz. Óriási élmény itt lenni, teljesen más a környezet és a tempó is, mint a klubban. A másik ok, amiért a jégen maradunk, hogy ha edzésen ellesünk egy-két mozdulatot a rutinosaktól, próbáljuk elsajátítani és begyakorolni, amikor már nem látják. És az újoncok feladata az edzés végi korongszedés, bóják összegyűjtése is…

A Debrecen (DEAC) 21 éves támadója szerepelt korábban az utánpótlás-válogatottakban, éveket játszott külföldön, most pedig az Erste Ligából bejutott a magyar felnőttválogatottba is. Ha már megkapta a lehetőséget, bizonyítana is.

– Fantasztikus érzés a nemzeti csapat tagjának lenni! Motiváló a következő hetekre és hónapokra, a jelenben pedig nagy lehetőség, amivel élni kell. Egy normális értékrendű játékos tűzhet ki bármilyen célt a klubkarrierjében, de a pályafutása alatt mindig a nemzeti válogatottban való szereplés kell hogy legyen az elsődleges célja. Amióta kiöregedtem az utánpótlásból, ez hajtott. Sikerült, itt vagyok, innentől meg kell mutatni magamat.

Hallgatva a 21 esztendős fiatalembert arról beszélni, mit jelent neki a hazáját képviselni, csak reménykedhetünk, hogy korosztályából sokan gondolkodnak hasonlóan.

Mihalik András mindig is elsődleges céljának tekintette, hogy egyszer bekerüljön hazája nemzeti együttesébe, de bevallása szerint a külföldön eltöltött évek erre még inkább ráerősítettek.

– A három és fél év alatt azt láttam az amerikai vagy kanadai csapattársaimon, hogy a válogatott számukra szinte elérhetetlen cél, hatalmas rang volt a szemükben, amikor én hazautaztam az utánpótlás-összetartásokra, világeseményekre. Ezáltal bennem is még jobban felértékelődött a meghívó, de ahogy felnő az ember, kialakul az értékrendje és az is, mit gondol a válogatottról. Szeretem a hazámat, Magyarországot, a nemzeti színeket, hallgatni a magyar himnuszt, a mostani hatalmas lehetőség számomra, hogy ezt kiélvezzem. Amikor megkaptam a válogatottmeghívót, egyből elképzeltem, milyen érzés lesz a jégen, magyar mezben hallgatni a Himnuszt… Viszont gyorsan le is állítottam magam, mert nem szabad, hogy elvigyenek az érzelmek. Hideg fejjel kell gondolkodni; ha elviszi a hév, az ember áteshet a ló túloldalára. Sok játékossal megtörtént, volt, aki pont erre hívta fel a figyelmemet, próbálok más példájából tanulni.

A csatár hozzátette, a jó tanácsok között szerepelt, hogy a legfontosabb, tegye a dolgát ugyanolyan lelkiismeretesen, mint a klubjában. Bár a válogatott a benyomásai alapján is nagyon más közeg, erősebbek a csapattársak és a rájuk váró ellenfelek is, a játékosok azért kapták meg az esélyt, mert a szövetségi kapitány képesnek tartja őket a feladatra. Ezt a mentalitás viszi előre az útján.

– Libabőrös leszek, amikor először hivatalosan pályára léphetek nemzeti mezben és megszólal a Himnusz. Ez más közeg, de hamar befogadtak a srácok. Jó együtt lenni és egyért harcolni! – mindez már a jégkorong-válogatott másik újoncától hangzott el. Csollák Márkó most mutatkozhatott be a válogatottban, bár meghívót már tavaly is kapott, de egy sérülés megakadályozta a debütálását. Azóta még keményebben készült, a befektetett munka pedig megtérült. A Fehérvár 22 éves védőjét fűti a bizonyítási vágy.

– Nagyon felszabadító, hogy itt lehetek, jó visszatérni, mert azt érzem, hogy megérik az a gyümölcs. A tavalyi meghívó szerencsétlenül sült el, de mégis motivációt adott, visszacsatolást, hogy jó úton járok és folytassam, mert lesz eredménye. Természetesen ott a fejemben a gondolat, hogy bizonyítanom kell, ez inkább motivál. Most is túl vagyunk két nagyon intenzív edzésen, más körülmények között azt mondanám, fáradt vagyok, de a válogatottnál úgy érzem, le tudnék nyomni még három meccset is, annyira fel vagyok dobva, dolgoznak bennem az energiák.

Egy év alatt jelentősen megváltozott a helyzet: míg a válogatott előtt az a feladat állt, hogy feljusson az elitbe, ezúttal már A csoportos világbajnokságon szerepelnek jövőre. Más a szint, a tét és a nyomás is, de Csollák Márkó nem az a típus, akire nyomasztóan hatna a teher.

– Őszintén megvallva azért sem töprengtem ezen, mert lépésről lépésre gondolkodom, mindig a következő nap az első cél. Szerencsére nem vagyok az a típus, aki ilyeneken izgul, próbálok mindig hideg fejjel játszani. Nagy lépés a magyar jégkorongnak, hogy ott lehetünk és akár történelmet is írhatunk… Számomra inkább motiváció, mint teher, és biztos vagyok benne, mindenki a legjobbját nyújtja a jégen.

Fűtve a bizonyítási vágytól, tettre készen és motiváltan érkeztek az újoncok az első válogatottbehívójuk után az összetartásra. Az idén májusban kinevezett szövetségi kapitányt, Majoross Gergelyt arról kérdeztük, mit vár a fiataloktól. Hiszen sokszor annyira munkál a játékosokban a bizonyítási vágy, hogy a nyomás alatt nem jön ki a valós tudásuk.

– Egy hibát látok, ha valaki nem próbálja meg a maximumát nyújtani. Ennek több oka is lehet, előfordul, hogy valaki fél csillogni újoncként és inkább azt szeretné, hogy ne hibázzon. Ez rossz irány! Nekem nem fáj, ha valaki hibázik, az viszont nagyon, ha nem próbálja meg a legtöbbet kihozni magából. Ebbe a közösségbe most nagyon jó fiatalként bekerülni, mert támogató közeg, és ez is fontos a mi csapatkultúránkban, hogy mindig segítsük a másikat annak érdekében, hogy a legjobbját nyújtsa, akkor is, ha 16 éves és akkor is, ha 36. Alapvetően a fiatalok most jó termőtalajra kerülnek, tudnak tovább nőni.

A fiatal játékosok száma jelentős a keretben, tehát szembetűnő a generációváltás, de a kapitány szerint már a májusi világbajnokságon is bizonyították, képesek a visszavonuló vagy kimaradt rutinos játékosok szerepeit átvenni és készen állnak arra, hogy tovább emeljék a magyar válogatott színvonalát. Igaz ez azokra a jégkorongozókra is, akiket kinevezése óta beválogatott Majoross Gergely.

– Ideális esetben egy válogatott életében nem kéne hogy jelentős generációváltásról beszéljünk, hiszen optimális helyzetben ez egy folyamat. Nálunk nem ez történt, most tényleg nagy a változás, ha a legélesebb csapatot összeraknánk, sok új játékos lenne, sokan kerültek térképre. Lesznek olyanok, akik a következő hónapokban, években belépnek az ajtón, és biztos előfordul olyan is, akinek még érnie kell, ezért később újra megnézzük a tudását. Van olyan játékos, aki a klubjában nem is a felnőttek között szerepel, mégis a felnőttválogatott tagja lett, láthatóan átugranak lépcsőket ezek a fiatal srácok. A válogatott abban is jó terep, hogy valamiféle lendületet kapjanak és a saját klubjukban is meglépjék, hogy a juniorból a felnőttbe kerülnek. A mostani merítési lehetőség ad valamiféle mozgásteret; nem állítom, hogy hogy a konkurenseinkhez hasonlóak a lehetőségeink, de tudunk előrelépni, és ez a legfontosabb.

Azért azt túlzás lenne állítani, hogy a szövetségi kapitánynak sok ideje van megtalálni az ütőképes csapatot, hiszen jövő májusban már az elit várja a nemzeti együttest az A csoportos világbajnokságon. Majoross Gergely elárulta, sok kérdés felmerült benne a felkészülés felépítésénél, próbálják a legjobban kihasználni a válogatott-összetartásokat, hogy hosszú távon a lehető legtöbbet hozzák ki a csapatból. Ugyanakkor bármibe kezdjenek is, ahhoz, hogy mindez beépüljön, idő szükséges. Ráadásul a jelenlegi játékosállomány egy részével csak áprilisban találkozik legközelebb. A hosszú távú tervek azonban adottak, és az első lépcsőfokok is pontosan meghatározhatók.

– Nagyon intenzíven, céltudatosan játszó válogatott érheti el leginkább a céljait. Ez áll jól nekünk, és ebben tudjuk leginkább felvenni a versenyt akár az A csoportban játszó válogatottak egy részével is. Ezen a területen mindenképpen még előrébb kell lépnünk, és több olyan játékelem és részlet van, ami talán nem kap akkora hangsúlyt a klubéletben, vagy lehet, hogy másként gondolkodnak róla. Tisztába kell tenni a fejekben, mi az elvárás, és bizonyos helyzetekben hogyan kell működni. Látjuk az irányt, hogy merre kell menni, és haladunk is.

A két újonc egyértelmű célja, hogy ne csak egyszeri meghívóról legyen szó, stabilan megvetnék a lábukat a válogatottban, hogy bekerüljenek a jövő évi világbajnoki keretbe. Ahogy Csollák Márkó szemléletesen kifejezte: most kell rálépni a gázpedálra, odaérni és megmutatni magukat. n