Poénok nélkül

Till Attila az első egész estés rendezésével, a Tiszta szívvel című vígjátékkal már bizonyította, hogy jó ízléssel képes súlyos témákhoz nyúlni, hiszen kellő humorral, de bagatellizálás nélkül, mély empátiával ábrázolta a kerekesszékesek életét. Az És mi van Tomival? esetében azonban nem sokat tréfálkozik, hiszen ezúttal a saját élményeiből is táplálkozva az alkoholizmusról beszél, így tudja, ha poénkodni kezd, azzal csak súlytalanabbá tenné a történet nagyon is komoly tárgyát. A sztori főszereplője egy bábművész (Thuróczy Szabolcs), akinek az italozási szokásai egykor szétverték a családját. Most azonban már hosszú ideje tiszta, és amikor az Anonim Alkoholisták gyűlésén egy srác több alkalmat is kihagy, egy barátjával (Polgár Tamás) megpróbálják megkeresni, miközben olyan helyzetekbe kerülnek, amelyekben nehéz megállniuk, hogy ne nyúljanak a pohár után. A film kifejezetten mértéktartóan ábrázolja a függőséget, nem a legszélsőségesebb eseteket vonultatja fel, hanem két olyan embert követünk végig, akik vért izzadva küzdenek, hitelesen ábrázolva ezzel az alkoholizmus természetét. Már csak emiatt is fontos és figyelemre méltó munka, nem beszélve a főszereplők erőteljes alakításáról.