A Tisza-gyilkosság ma is figyelmeztet
Gróf Tisza István 1918. október 31-i meggyilkolásával a merénylők nemcsak a nagy formátumú államférfi, volt miniszterelnök életét oltották ki, hanem a több mint ezeréves történelmi keresztény magyar államra támadtak rá.
Fotók: Andrási Ariel
A Hermina úti Róheim-villában előre kitervelt, szervezetten végrehajtott gyilkosság felbujtója vélhetően az országvesztő szabadkőműves puccs által pajzsra emelt degenerált Károlyi Mihály volt, ezt azonban soha nem sikerült bizonyítani. Az viszont tény, hogy nyolc terrorista vett részt Tisza István meggyilkolásában: Kéri (Krammer) Pál zughírlapíró, Csernyák Imre volt százados, Hüttner Sándor főhadnagy, Gärtner Marcell vegyészmérnök, Sztanykovszky Tibor zászlós, Dobó István és Horvát-Sanovics István tengerész őrmesterek, valamint Pogány (Schwartz) József, a Népszava propagandistája. Utóbbi három bűnöző lőtte agyon szabályos sortűzzel a szabadkőműves gyűlöletpropaganda által a világháború főbűnöseként gyalázott nagy magyar államférfit.
A gyáva terrormerényletre emlékeztek annak évfordulóján a Hermina úti Róheim-villában, amely ma a Magyar Corvin-lánc Testület otthona. Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter úgy fogalmazott, hogy
Tisza István halála a Szent István-i Magyarország bukásának, elsüllyedésének a jelképe.
A tárcavezető szerint azóta kétféle politikus létezik: az egyik elfogadja a győztes nagyhatalmak által Magyarország számára 1920-ban, majd 1947-ben kijelölt helyet, feladva ezzel azt, hogy hazánk a Kárpát-medence meghatározó állama legyen. A másik ellenben megpróbálja a mozgásteret tágítani. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Corvin-lánc Testület elnöke szerint korunk feladata a magyar történelmi folytonosság helyreállítása. Mint fogalmazott, a történelmi múlt objektív megítélésén alapuló emlékezetpolitika nélkül nincs egységes nemzettudat és nincs nemzeti közösség.
A koszorúzással zárult megemlékezést követően az Andrási Attila Jászai Mari-díjas író, rendező vezette Udvari Kamaraszínház társulata előadta a direktor által írt és rendezett, és Vizi E. Szilveszter kérésére speciálisan erre az alkalomra a történelmi helyszínhez adaptált, az évfordulóra 60 percbe sűrített, eredetileg két felvonásos drámát. A jelenünket eredményező múltunkat történelmi sorsdrámák formájában színre vivő társulat e darabja a történelmi Magyar Királyság utolsó három napját idézi meg. Az utópista, erőszakos, hatalomra éhes és vérre szomjas, féktelenül demagóg polgári radikális és szélsőbaloldali hazaárulók országvesztő ámokfutásának színpadi megelevenedése rádöbbenti a nézőt, hogy ma, alig több mint száz évvel később ugyanazok a konfliktusok feszítik Magyarországot, ugyanazok akarják ugyanúgy ismét keresztre feszíteni a szebb, jobb jövő felé irányt vett hazánkat.
