Vannak jól körülhatárolható, adott esetben a finanszírozás szempontjából is megragadható csoportok világszerte, amelyek egy olyan vízió, egy olyan utópia kiteljesítését tűzték zászlajukra, amely alapvetően mond ellent az európai tagállamok érdekeinek – mondta a Demokratának Kovács Zoltán kormányszóvivő.

– „Mindenről, ami körülöttünk történik Európában, csak őszintén és nyíltan szabad beszélni. Ha valaki nem teremti meg az őszinte párbeszéd feltételeit, mert attól tart, emiatt mondjuk keménynek vagy érzéketlennek tűnik, akkor nem jut el a megoldásig”, mondta lapunknak február elején. Az, hogy az elmúlt hetekben Nizzától Münchenig számos drámai esemény zajlott, köszönhető annak is, hogy Nyugat-Európában máig nem beszélnek őszintén a migránsválságról?

– Nehezen változik a közvéleményformálók hozzáállása ehhez a kérdéshez, ideértve a politikusokat és a sajtót is. Ez az elmúlt években többször is tapasztalt általános európai jelenség: hiába vannak kőkemény tények, amelyekkel nap mint nap szembesülünk az utcán sétálva, a terrorcselekményekről szóló híreket hallva, mindez a médiában, az irányított közbeszédben mégis egészen más formában jelenik meg. Hadd említsek, már csak a közelgő évforduló apropóján is, egy konkrét példát! Tavaly szeptember negyedikén vonultak ki a migránsok a Keleti pályaudvarról az M1-es autópályára, a német és az osztrák sajtó pedig a Die Zeittől a Bilden keresztül a Sternig vagy a Spiegelig, láthatóan nagy energiákat mozgósított azért, hogy erről úgymond „tényfeltáró” módon tudósítson. Mi azt mondtuk, hogy szeptember negyedike egy epizód volt egy hosszú távú folyamatban. Ha valaki nem volt vak, vagy nem csukta be szándékosan a szemét, észrevette, mi történt Európában, Magyarországon, az osztrák határon, Szerbiában, a nyugat-balkáni útvonalon 2015 eleje, vagy akár 2014 vége óta, egy sor dolog ugyanis előre látható volt. A nyugati sajtó véleményformálói azonban nem a folyamatra koncentráltak, hanem azon vergődtek, hogy ki a rossz, ki a jó, ki állította kész tények elé a másikat, miközben egyébként a konkrét ügy kapcsán az osztrák és a német kormány is idejében megkapta tőlünk a tájékoztatást. A helyzet azóta sem sokat változott. Ez nyilván a politikának is betudható, az európai, illetve magyarországi baloldal ugyanis nem képes levetni ezt az álságos píszí nyelvezetet és megközelítést, még akkor sem, ha netán pontosan tudja, hogy a saját választói is józan paraszti ésszel viszonyulnak ehhez a kérdéshez.

– Ami itt Magyarországon akár a kvótanépszavazáson is kiderülhet.

– Igen. Az imént említett baloldali gondolkodásra jó példa, hogy a kényszerbetelepítés elutasítását megpróbálták összemosni az Európa-pártisággal. Miközben hazai és nemzetközi felmérések is mutatják, hogy az emberek fejében ez tökéletesen szétválik. Az, hogy valaki elutasítja a migrációt, főleg annak rendszertelen és ellenőrizetlen formáját, még nem jelenti azt, hogy ne lenne Európa iránt elkötelezett. Nem az a kérdés, hogy európaiak vagyunk, hanem az, hogy milyen Európát szeretnénk.

– De még azt sem jelenti a kvóta elutasítása, hogy valaki érzéketlen lenne a valódi menekültek problémáival kapcsolatban…

– Szó sincs erről. Amikor az elmúlt hetekben, hónapokban külföldi tudósítókkal beszéltem, gyakran megkérdezték, hogy mi a személyes viszonyom ehhez a kérdéshez. Nos, az embernek természetesen van véleménye arról, amit a déli határnál, vagy akár Hegyeshalomnál látott, s ebben a részvétnek, az együttérzésnek is van helye. De közben azt is tudja, amennyiben az ország vagy egész Európa érdekei szempontjából nézi ezt a kérdést, hogy nagyon nincs rendjén, ami a határoknál zajlik. Aki szerint az a humanitárius gondolkodás, hogy hagyni kell jönni a migránsokat, rosszul gondolja, így ugyanis segíteni nem tudunk: ilyen mennyiségű ember elhelyezéséről, ellátásáról, kezeléséről gondoskodni képtelenség, erre még a leggazdagabb államok ellátórendszere sincs felkészülve. Ezt látjuk már Németországban vagy Svédországban is, amelyeknél befogadóbb államokat nehéz találni. Elfogadjuk, hogy bizonyos országokban szükség van a bevándorlókra, de ezt a folyamatot ellenőrzött mederbe kell terelni, és nem szabad kvótát kényszeríteni azokra, akik másképpen gondolkodnak ebben a kérdésben.

– Az mennyire magyarázhatja a nyugati politikusok tetteit, hogy a Soros-féle Open Society Foundations most ismertté vált belső feljegyzése szerint az alapítvány nyolcmillió dollárt utalt azoknak a szervezeteknek, amelyek aktív szerepet vállalnak a migráció sújtotta országok kormányainak befolyásolásában?

– A nyilvánosságra került dokumentumok, és a szivárogtatásnak még valószínűleg nincs vége, arról tanúskodnak, amiről mi másfél éve beszélünk. Hogy vannak jól körülhatárolható, adott esetben a finanszírozás szempontjából is megragadható csoportok világszerte, amelyek egy olyan vízió, egy olyan utópia kiteljesítését tűzték zászlajukra, amely alapvetően mond ellent az európai tagállamok érdekeinek. Jellemző, hogy még június végén is, az Európai Parlament bizottsági meghallgatásán, Soros György iránymutatásait várták a baloldali-liberális képviselők. Ezzel nemcsak az a probléma, hogy Soros mennyi pénzt fordít egy-egy szervezet támogatására, hanem azt is látni kell, ezek hogyan szerveződnek egy sajátos hálózattá. Emberjogi csoportok, sajtószabadságért aggódók, karitatív és álkaritatív szervezetek, migránsokat segítő csoportok egymásra hivatkozva olyan hamis standardokat állítanak fel az emberi jogokkal, jogvédelemmel kapcsolatban, amelyek soha nem voltak az európai rendszer sajátjai. Emberi jognak tekintik most már például azt is, hogy valaki szabadon válassza ki a lakhelyét a világban, és oda a határokat, a létező szabályokat keresztülhágva próbáljon eljutni. Ezek hajmeresztő dolgok. Ezekkel a hálózatokkal, hamis értelmezési keretekkel pedig nagyon erős nyomást lehet gyakorolni a döntéshozókra. Valami ilyesmit látunk az európai vezetők, a brüsszeli bürokrácia irányítóinak esetében. Ezáltal a különböző oldalak, álláspontok, vagy akár az európai polgárok és a döntéshozók közötti szakadék, a „gap”, ahogy az angol mondja, egyre nő.

– A félrevezetés, eltussolás politikájával szemben a magyar kormány tájékoztató kampányt indított a kvótáról. Ezt hatékonynak tartja?

– Egy kampány eredményességét talán úgy lehet leginkább lemérni, mennyire tudunk megfelelően és hatékonyan beszélni az adott kérdésről. Ismerve a választókkal való kapcsolattartás, a politikai kommunikáció sajátosságait, egy-egy üzenet, egy tény, egy célkitűzés elfogadtatása adott esetben hónapokig tart. Egyetlen sajtótájékoztató erre nem elég. Hogy egy konkrét példát mondjak, a rezsicsökkentés kapcsán hónapok kellettek ahhoz, hogy ezt a célt, az okait és a megvalósítás módját megismertessük az emberekkel. Tájékoztató kampányt korábban is folytattunk, s a jövőben is fogunk folytatni.

– Kampányol az ellenzék is: a balliberális oldal nagy része, így az MSZP, a DK és az Együtt a népszavazástól való távolmaradásért. Nem furcsa ez magukat demokratikusnak valló pártok részéről?

– Aki egy népszavazás bojkottját hirdeti, azt a magam részéről sem demokratának, sem européernek nem tartom. Milyen demokrata az, aki arra buzdít, hogy valaki ne éljen a szavazati jogával egy országgyűlési választáson vagy épp egy népszavazáson? Milyen európai az, aki úgy gondolkodik, hogy egy maroknyi csoport feladata megmondani, mi az európaiság?

– Mit eredményezne egy érvényes és eredményes referendum? Figyelembe venné a magyarok akaratát Brüsszel, illetve Berlin?

– Ezt nagyon röviden meg lehet válaszolni: egy népszavazás eredménye nem kerülhető meg. A brit kilépésről szóló referendum előtt, majd a választópolgárok döntésének ismeretében utána is, megpróbálták megkérdőjelezni a népszavazás eredményét. Ám ez a hozzáállás nagyon nagy hiba, Európa jövője szempontjából is.

– A Brexit tehát növelheti a magyar népszavazás súlyát?

–Számtalan vélemény van ezzel kapcsolatban. Az én olvasatomban az a népszavazás azért zárult így, mert az unió döntéshozói semmibe vették, hogy a brit emberek mit gondolnak bizonyos kérdésekről. Erre érkezett, az unió egyik legmeghatározóbb tagállamának polgárai részéről, egy nagyon erős válasz. Megdöbbentő, hogy a magát az egyik legdemokratikusabbnak gondoló szövetségben, az EU-ban, vannak olyan politikusok, véleményformálók, akik szitokszóként használják a népszavazást, a „populizmus” félelmetes, elkerülendő formájának tekintik, mondván, az emberek buták és nem értenek azokhoz a kérdésekhez, amikről kikérik a véleményüket. A mi felfogásunk szerint viszont az a kérdés, hogy kivel szeretnénk együtt élni, pontosan olyan téma, amiben szükség van arra, hogy az emberek állást foglalhassanak.

– Ön is, a múlt heti Kormányinfón Lázár János is utalt arra, hogy az őszi hónapokban fokozódhat a migrációs nyomás. Milyen mértékben?

– Nemcsak a tavalyi, hanem a korábbi évek tapasztalatai is azt mutatják, hogy az utolsó negyedévben nagyjából még egyszer annyian jönnek, mint az esztendő addigi részében, tehát megduplázódik az a szám, amely Európába érkezik. Ezt nem mi mondjuk, hanem ez következik a statisztikákból, a segélyszervezetek és a határvédelemmel foglalkozók tapasztalataiból vagy a titkosszolgálati előrejelzésekből is. Az Eurostat adatai szerint több mint félmillióan érkeztek az idén a kontinensre, ebből közel háromszázezren a Földközi-tengeren keresztül, ám azt látjuk, hogy minden intézkedés ellenére a nyugat-balkáni útvonalon is próbál­koznak.

– Hogyan készülnek erre? Hiszen bár fontos a népszavazás, de emellett továbbra is meg kell védeni a határokat.

– Amikor tavaly szükségessé vált a kerítés megépítése, akkor láthattuk, hogy ez milyen eredményekkel jár. A fizikai határvédelemnek, a jogszabályok szigorításának, az élő védelem megerősítésének köszönhetően sikerült keresztülvágni a nyugat-balkáni útvonalat. De az is világos, hogy a kerítés védelme eredményezte biztonságot tovább kell erősíteni. Ezért bővítettük ki például a mélységi ellenőrzést, amely nyolc kilométeres mélységig tette lehetővé, hogy az ott elfogottakat visszakísérjük a határra, ez bevált. Ezért hosszabbítjuk majd meg szeptember 9-én a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet is, s ezért van szükség a rendőrség létszámának növelésére, kimondottan olyanokkal, akik a határvadász egységeknél tudnak majd tevékenykedni.

– Ez elegendő lehet arra, hogy leg­alább a mostani állapotokat fenn lehessen tartani?

– Az illegális határátlépések számát lényegében nullára tudtuk csökkenteni, hiszen az ezzel próbálkozók kétharmadát-négyötödét már a helyszínen elfogják, visszafordítják, a többieket pedig a mélységi határőrizetnek köszönhetően kapják el. Magyarország erőfeszítései azonban önmagukban nem elegendőek. Abban az együttműködésben, amely tavaly eredményt hozott a nyugat-balkáni útvonalon, tovább kell lépni. Nem dőlhetünk hátra sem mi, sem a többi érintett tagország és tagjelölt ország, ideértve V4-eket, Szerbiát és Macedóniát is: folyamatos válaszokat kell adni a folyamatosan változó kihívásokra.
Bándy Péter

Demokrata, 2016/34. szám, augusztus 24.