Szerelem felfordult világban

A Vízkereszt vagy bánom is én eredeti címe: Twelfth Night, or What You Will, amelynek első két szava január 6-a éjszakájára utal. A fennmaradó négyet többféleképpen is vissza lehet adni, de a legújabb átültetést készítő Nádasdy Ádám szerint elsődleges jelentésük az, hogy „akármi, tetszés szerinti dolog”. E megoldással Shakespeare talán azt is ki akarta fejezni, hogy nem igazán tudja, milyen címet adjon, műve színpadra állítóira és nézőire testálja hát e feladatot.

A késő középkori Angliában január 6. a karácsonyi-újévi ünnepkört lezáró mulatságok utolsó napja volt. E vigasságokon megszűnt a korabeli társadalom mindenkit kötelező, merev rendje: a szolgák uraik közé vegyülhettek, a férfiak női, a nők férfiruhába bújhattak… És Shakespeare komédiájában – amely egyébként nyáron játszódik – éppen ilyen és ezekhez hasonló határátlépések adják a cselekmény fontosabb fordulatait.

Egy Viola nevű fiatal hölgy hajótörést szenved Illíria partjainál, és mert úgy véli, vele együtt utazó ikertestvére, Sebastian nem élte túl a szerencsétlenséget, férfiruhát ölt, és Cesario néven csatlakozik az uralkodó, Orsino herceg udvarához.

A férfi az Olivia grófnő iránt érzett szerelmével van elfoglalva, csakhogy az úrhölgy olyan eltökélten gyászolja a bátyját, hogy nem fogad sem udvarlókat, sem házassági ajánlatokat. A fejedelem ezért Cesariót meneszti a grófnőhöz, hogy követként próbálja meggyőzni.

Ám Olivia Cesario iránt kezd lángolni, nem sejtve, hogy a „fiatalember” milyen titkot őriz. Viola szíve ugyanakkor Orsinóért dobog, csakhogy az uralkodó is férfiként tekint rá – vagyis álcája lehetetlenné teszi, hogy feltárja érzéseit.

Mindezzel párhuzamosan Olivia részeges rokona, vitéz Böföghy Tóbi túlságosan hangosan tivornyázik ivócimborájával, vitéz Fonnyadi Ábrissal, ezért a grófnő háznagya, a komoly, kimért, rátarti Malvolio rendreutasítja őket. De a szeszkazánok visszavágnak neki: a grófnő nevében írott levelet helyeznek az útjába, amelyben „Olivia” arról biztosítja, hogy titokban régóta szerelmes belé, majd arra kéri: ha ő is szereti, legközelebbi találkozásukkor mutassa ki. A háznagy így is tesz, minek következtében a grófnő arra a következtetésre jut, hogy szolgája egyszerűen megtébolyodott.

Aztán felbukkan Sebastian. És mivel megszólalásig hasonlít ikertestvérére, mind a grófnő, mind a herceg összekeveri vele, aminek tartós következményei lesznek…

Shakespeare tehát nem csak arra reflektál e komédiában, hogy Vízkereszt idején a nők férfiruhába bújhattak, de arra is, hogy ebben az időszakban a társadalmi érintkezés, végső soron a csaknem teljes korabeli élet szabályai ideiglenesen felborultak. Hiszen a műben Olivia beleszeret egy rangja alatt álló követbe, Cesarióba, míg egy szolgáló, Malvolio komolyan veszi, hogy egy grófnő kész hozzá menni feleségül.

Erzsébet királynő Angliájában nem ez volt a társadalmi realitás, nem véletlen hát, hogy a darab végén a korban uralkodó elvárásoknak megfelelően áll helyre a rend. És az, hogy ennek következtében mind Orsino, mind Olivia mással köt házasságot, mint aki után a darab nagy részében epekedett, mellékessé válik.

Mert a mű központi témája, egyben legfőbb szervező ereje a szerelem, méghozzá a beteljesületlen szerelem. Shakespeare az első jelenettől az utolsóig azon tűnődik, hogy tulajdonképpen mi is ez az érzés. Érzéki csalódás? Ábránd? Őrület? „A vágy: fantázia, / s a szerelem a legfőbb képzelődés!”, adja meg a maga definícióját Orsino herceg a darab elején. Csakhogy a Vízkereszt… arra mutat rá, hogy a vágyakozásból nem feltétlenül következik a beteljesülés, ahogy a sóvárgás és a megvalósult szerelem viszonya sem magától értetődően harmonikus.

Szolnokon Vladimir Anton – a bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, a temesvári Csíki Játékszín művészeti vezetője – állította színpadra a darabot. Előadása során a színpad csaknem teljesen üres, a díszletet leginkább nejlonfóliák, a kellékek jó részét a belőlük kialakított alkalmi formák és alakzatok adják – hol a természeti erők hatalmára, hol az érzelmek illékonyságára, megragadhatatlanságára, hol a használati tárgyak ideiglenes jellegére emlékeztetve a nézőt.

Az Erős Hanna által tervezett jelmezek egyszerre idézik a reneszánsz divatját, valamint napjaink öltözködési stílusát. Ez a Vízkereszt… tehát nem az eredeti mű által megjelölt ókori régióban játszódik, hanem egy, a shakespeare-i XVI – XVII., valamint a XXI. század jellemzőit egyaránt magán viselő, különös keverékhelyen.

Ahol a különböző korokból származó elemek – legyen szó akár tárgyakról, akár nyelvi fordulatokról – hol szerencsés, hol kevésbé szerencsés módon elegyednek. Az Erzsébet királynő által kézben tartott okostelefon például gondolatébresztő megoldás, míg az Ábris által ismételgetett, Cesariónak szánt sértés – „Miért nem volt taposóakna a járókádban?” – kissé idegenül hangzik eme átlényegített Illíriában.

A Violát alakító Biró Panna Dominika szemléletesen érzékelteti a férfiruhába rejtőzött, nőiességét sokáig titkoló, ám eközben mindvégig nőként gondolkodó fiatal szépség dilemmáit. A herceget alakító Csákvári Krisztián saját érzéseitől elvakított figurát mutat be a nézőknek, aki inkább egy popsztár és egy influenszer ismertetőjegyeit viseli magán, semmint egy arisztokrata államférfiéit. Pertics Villő gyászában vad, szerelmében szertelen nővé formálja Oliviát, aki vágyakozásában olykor attól sem riad vissza, hogy nevetségessé tegye magát.

A két sörpusztító ivócimborát, Tóbit és Ábrist életre keltő Molnár László és Vándor Attila üzembiztosan működő komikus duót alkot – a befogadónak olykor az az érzése támadhat, hogy Stan és Pan távoli rokonait látja a színpadon.

Az Olivia grófnő tréfamesterét, vagyis udvari bolondját alakító Dósa Mátyás szintén emlékezetes perceket szerez: az általa kezelt kézi reflektor sugara mintha az igazság, de legalábbis a tisztánlátás fényét hordozná. És amikor az első felvonás végén előad egy dalt, amely a szerelem okozta gyötrelmekről szól („Jöjj el, ó, jöjj el, halál; / S én nyugton fekszem majd egyedül, / A lelkem majd az égbe száll, / Megölt egy szép lány kegyetlenül. / Készítsd a hószín szemfedőt, / szép ciprusággal. / Nem ünnepelt még senki nőt / ilyen halállal”), azok talán az előadás legmegindítóbb pillanatai!

A Vízkereszt… szolnoki színrevitele számos érdekes megoldással ajándékozza meg és több továbbgondolásra érdemes kérdéssel bocsátja el a nézőt. Ez utóbbiak közül talán a legnagyobb horderejű: vajon mi kell ahhoz, hogy töprengéseinkből, képzelgéseinkből kiszakadva képesek legyünk annak látni a másikat, ami?