Harcostársunk Washingtonban

Magyarország története legnagyobb diplomáciai eseményének volt a házigazdája múlt héten Orbán Viktor miniszterelnök. Az Európai Politikai Közösség ötödik ülésén 42 ország állam-, illetve kormányfője vett részt. Ez önmagában is jelentős fegyvertény annak fényében, hányan spekuláltak az uniós politikában a magyar soros elnökség kudarcára, bojkottjára. A találkozóra különös figyelem irányult annak köszönhetően is, hogy előző nap arra ébredt a világ: Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást. Ahogyan Orbán Viktor fogalmazott egy vasárnap esti tévéinterjúban: mindenki meglepődött a republikánus jelölt győzelmén, ő azonban kivétel, mert ő egészen biztos volt benne.

Ne feledjük, Orbán Viktor már 2016-ban, első hivatalban lévő vezetőként állt ki Donald Trump mellett, aki akkor először indult az elnökségért, ma pedig már joggal nevezheti barátjának és harcostársának Donald Trumpot. Az európai vezetők tehát úgy érkeztek Budapestre, hogy tudták, a csúcstalálkozó házigazdája bizony a leendő amerikai elnök legstabilabb európai szövetségese. Ahogy az elmúlt években a migráció és a határvédelem kérdésében is, úgy most is kénytelenek belátni: Orbán Viktornak igaza lett.

Magyarország tehát abban a kellemes helyzetben van, hogy egyértelműen jó hírnek tekintheti Donald Trump megválasztását, hiszen a magyar–amerikai kapcsolat már minimum attól jobb lesz, hogy nem David Pressmannek fogják hívni a nagykövetet. Na de mi a helyzet Európa többi részével?

Az amerikai elnökválasztást megelőzően és azóta is számos elemzés jelent meg arról, mit jelenthet egy második Trump-elnökség az Európai Uniónak. Tekintve, hogy az uniós politikai és metapolitikai elit alapvetően még mindig balliberális, nem meglepő, hogy nem jellemzi ezeket az elemzéseket túlzott optimizmus.

Az európai sajtóban az elmúlt hónapokban sok szó esett arról, hogy mind NATO-, mind pedig uniós körökben fel akarnak készülni az esetleges republikánus győzelemre, és „Trump-álló” megelőző intézkedéseket hoznak.

A legtöbbet emlegetett terület a kereskedelem. Donald Trump egyik központi kampányígérete a külföldről importált árukra kivetendő vám: egy általános, húsz százalékig terjedő vámon túl a kínai termékeket hatvan százalékos vám sújtaná, a Mexikóban gyártott autókat pedig kétszáz százalékos. A cél világos, támogatni az amerikai vállalkozásokat, a hazai gyártást, plusz adóbevételekhez jutni. Otthoni kritikusai szerint Donald Trump intézkedése azt eredményezné, hogy az importőrök végső soron a fogyasztókra hárítanák át a pluszköltségeket, de Európából nézve nem ez a központi kérdés, hanem hogy milyen hatással lesz mindez az európai gazdaságra.

Az európai sajtóban idézett szakértők szerint az EU–USA kereskedelmi kapcsolat a legértékesebb a világon, évente mintegy egybillió euró értékű árut és szolgáltatást tesz ki. A legpesszimistább becslések szerint az általános vám egyes ágazatokban akár harmadával is visszavetné a tengerentúlra irányuló európai exportot. A gépgyártás, járműipar és vegyipar a leginkább érintett, ezzel összefüggésben pedig a németek feje különösen főhet, hiszen erősen függnek az amerikai exporttól ezeken a területeken.

A Goldman Sachs becslései szerint már egy általános tízszázalékos vám is egy százalékkal csökkentené az euróövezet GDP-jét. Az ABN Amro szerint pedig a vámok 2028-ra másfél százalékkal vetnék vissza az euróövezet növekedését – ami azért már most sem túl fényes. A német gazdaság 1,6 százalékos csökkenést szenvedhet el, de minden uniós országot azért nem érintene ilyen súlyosan a változás.

A kínai árukra kivetendő hatvanszázalékos vám is nyugtalanítja az uniós döntéshozókat, az EU ugyanis vélhetően nem hagyja válasz nélkül, ha a kínai export jelentős része Amerika helyett Európa felé veszi az irányt, miközben a kínai elektromos járművek ellen bevezetett uniós büntetővám már így is rányomta a bélyegét az EU és Peking viszonyára. Ráadásul az EU egyébként sem áll túl jól: míg hat éve az unió és Kína egyaránt a világ exportjának 16 százalékát adta, addig mára Kína részesedése 17,5 százalékra nőtt, az EU-é viszont 14,3-re csökkent az Európai Bizottság adatai szerint.

Elemzők szerint Brüsszel vélhetően megpróbál majd kiegyezni Trumppal, mielőtt a vámháború kitörne, de az sem kizárt, végül saját tanácsadói bírják majd rá Donald Trumpot, hogy a kampányban elhangzottaknál visszafogottabb intézkedések mellett döntsön. A kereskedelmi háború egyébként nem újdonság. Az első Trump-adminisztráció 2018-ban 25 százalékos vámot vetett ki az acélra, az alumíniumra pedig 10 százalékosat, amire uniós válaszintézkedések is születtek. Végül – ahogy a Politico felidézte – Jean-Claude Juncker akkori bizottsági elnök washingtoni látogatása simította el a konfliktust. Bernd Lange, az Európai Parlament kereskedelmi szakbizottságának elnöke szerint az unió ma már felkészültebb, mint hat éve, új intézkedéseket dolgoztak ki a belső piac védelmére és az uniós tagállamokra irányuló esetleges külső nyomásgyakorlás kiküszöbölésére. Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke nemrég egy interjúban óva intette a következő amerikai adminisztrációt attól, hogy a vámháború útját válassza.

„A tisztességes kereskedelem kulcsfontosságú a növekedés, a foglalkoztatás, az innováció és a termelékenység szempontjából” – mondta.

Az esetleges kereskedelmi intézkedések hatásaira már javában készülnek Európában, még nagyobb kérdőjel azonban, milyen hatással lesz Donald Trump megválasztása az ukrajnai háborúra. A leendő amerikai elnök többször is azt ígérte, hogy egy nap alatt véget vet a konfliktusnak – de hogy pontosan miként képzeli ezt el, még nem derült ki. Alelnökjelöltje, J. D. Vance azt nyilatkozta, hogy az Egyesült Államok leülne tárgyalni Oroszországgal, Ukrajnával és az EU-val, és kitárgyalna egy olyan megállapodást, amivel Oroszország megtarthatná az általa megszerzett területeket, létrejönne egy demilitarizált övezet, Ukrajna pedig semleges lenne. Ez nemcsak azt jelenti, hogy Kijev lemondhatna a NATO-tagságról, hanem általában is nagyon eltér az uniós fősodor álláspontjától.

Donald Trump kampányában nemegyszer hangzott el – és támogatói is sűrűn hangsúlyozzák –, hogy az Egyesült Államoknak a továbbiakban nem szabad számolatlanul öntenie a pénzt Ukrajnába. Elemzők rámutattak: Donald Trump legközelebbi európai szövetségese, Orbán Viktor is hasonló állásponton van és ellenzi, hogy az Európai Unió egyre nagyobb összegekkel pénzelje Ukrajnát, ezzel is hozzájárulva a háború meghosszabbításához.

Apropó, háború! Donald Trump minden bizonnyal sokkal nagyobb nyomást fog gyakorolni Európára a védelmi kiadások megosztása terén, és Európának egyébként is arra kell majd készülnie, hogy sokkal nagyobb mértékben legyen képes saját védelméről gondoskodni, mint eddig. Az Orbán Viktorral való jó kapcsolat amiatt is felértékelődhet, hogy Donald Trump várhatóan inkább a bilaterális kapcsolatokra fogja fektetni a súlyt, nem pedig a brüsszeli vezetőket helyezi előtérbe – szemben Joe Bidennel, akinek az elnöksége alatt a korábbiaknál szorosabb volt a kapcsolat a Fehér Ház és az Európai Bizottság között.

Ahogy a védelempolitika terén, úgy általánosságban is igaz lehet, hogy Donald Trump méltányolja majd, ha Európa megáll a saját lábán. A Center for Strategic and International Studies agytröszt egyenesen úgy fogalmazott, hogy a második Trump-adminisztráció várhatóan nem az amerikai befolyás erősítésére törekedne, hanem visszavonulna és „meghagyná Európát az európaiaknak”. Az Emmanuel Macron francia elnök által a köztudatba bedobott európai stratégiai autonómiához a mindenkori amerikai kormányzat nyilván a saját szempontjai szerint viszonyul, de itt is érdemes megemlíteni, hogy a macroni elképzeléssel szemben Orbán Viktor szerint az európai stratégiai autonómia csak erős nemzetállamokkal működhet, nem brüsszeli központosítással.

Az uniós politikai elitnek nemcsak gazdasági és geopolitikai, hanem ideológiai aggodalmai is vannak. Donald Trump megválasztása ugyanis nyilvánvalóan jó hír az európai patrióta jobboldalnak. Túldimenzionálni persze nem kell az amerikai hatást: az európai jobboldali pártok a saját hazájuk, illetve Európa politikai fejleményei miatt erősödtek meg, ilyen például a bevándorlás ügye. Amikor Joe Biden nyerte a 2020-as elnökválasztást, az Orbán-kormány ellendrukkerei nagy reményeket fűztek hozzá, de ne feledjük, az elmúlt 14 év túlnyomó részében demokrata adminisztráció volt hivatalban Washingtonban. Olyan pozitív hatása viszont mindenképpen lehet Donald Trump megválasztásának, hogy nehezebb lesz a jobboldali erőket kiszorítani a hatalomból, úgy beállítani őket, mintha rontanák az ország nemzetközi helyzetét.