Aranyláz Berlinben

Európa-szerte mintegy 51 ezer eltűnt kiskorú menekültet tartanak nyilván. Számuk 2021 óta több mint a kétszeresére nőtt. Legalábbis ez derül ki az európai újságíró-hálózat, a Lost in Europe, a belga De Standaard, a holland NRC, az olasz ANSA és a német RBB24 közös tényfeltárásából. Ezek a gyermekek szüleik nélkül menekültek Európába és állami gondozásba kerültek, de a hatóságok nem tudnak a hollétükről.

A kutatásból az is kiderül, hogy a számok csak hozzávetőlegesen értelmezhetők, a valós helyzet jóval súlyosabb lehet. Mert amíg egyes országok, például Olaszország vagy Ausztria különösen riasztó számokat közöl (húszezer körüli eltűnt gyerek és fiatal), addig Spanyolország vagy Görögország nem is gyűjti ezeket az adatokat.

Mi lesz az eltűnt, elkallódott fiatalokból? Drogos vagy futár, embercsempész vagy áldozat, esetleg terrorista? Nem tudni, mivel még az sem ismert pontosan, mennyien lehetnek, és kiestek a hatóságok látóköréből

Feltalálják magukat

A rendőrök nem akartak hinni a szemüknek, amikor tavaly szeptemberben a német–lengyel határ közelében megállítottak egy svéd rendszámú Mercedes furgont, amit egy 15 éves szír fiú vezetett. A raktérben nem csomagok voltak, hanem 27 szír és jemeni menekült, akiket Németországba akart csempészni a szír fiú, aki nem volt ismeretlen a német hatóságok előtt. Tizenhárom évesen, kísérő nélküli kiskorú migránsként érkezett Németországba. Két évig élt egy türingiai gyermek- és ifjúságvédelmi intézményben, majd eltűnt.

A kísérő nélküli kiskorúakat a befogadóállomáson történő regisztrációt követően szétosztják az országban és elhelyezik valamelyik nevelőintézményben, ahol gondozóknak kell vigyázniuk rájuk. Ez nem mindig sikerül, a gyerekek gyakran eltűnnek az intézetből és a hatóságok látóköréből. De a legtöbben jóval ezelőtt, még a regisztrációt megelőzően lépnek le. Minden hónapban legalább két új létesítményt kellene a számukra megnyitni, de a gyermekvédelem elérte a határait. Egyes magáncégek ezt kihasználják, nekik szabályos aranybánya a kísérő nélküli kiskorú migránsok befogadása. Mi kell hozzá? Egy üresen álló épület és szerződés az illetékes hatóságokkal. Megéri átverekedni magukat a bürokrácia útvesztőin.

Havi 12 ezer

A szülők nélkül érkező kiskorú migránsok ellátása a Szövetségi Közigazgatási Hivatal adatai szerint fejenként 5250 euróba kerül havonta. Csakhogy ez az adat nem fedi a valóságot, mivel a menekültek ellátása a tartományok feladata és hatásköre, és az ár a valóságban ennél jóval magasabb, mivel alku tárgya.

Falco Liecke, Berlin tartomány ifjúság- és családügyi államtitkára elég széles sávban adja meg, hogy mennyit lehet kiszámlázni a kiskorú menedékkérők ellátására: fejenként és naponta 80–500 eurót. Ha például a szenátus mástól bérel szállodát, és a szolgáltató csak a pedagógiai munkát vállalja, az fejenként 80 és 90 euró között mozog naponta. Ha a szolgáltató az ingatlant is maga biztosítja, akkor a fenti összeg megnő a bérleti díjjal, és így tovább: az étkezés, a szabadidős tevékenység, illetve az esetleges terápia költségével. Mindez megállapodás kérdése.

A tartományok részéről óriási a kereslet, Daniel Jasch, a berlini tanácsadó központ vezetője valóságos aranylázról beszél. Egy-egy ilyen létesítmény akár napi 400 eurót is kiszámlázhat minden kiskorú menedékkérő után, ami havi szinten 12 ezer euró fejenként! Új szolgáltatók nőnek ki a földből, és senkit sem érdekel, hogy milyen színvonalon gondoskodnak a fiatalokról.

– Mindenki az ukrajnai háborúval és a klímaválsággal van elfoglalva, ez senkit sem érdekel – teszi hozzá Daniel Jasch.

Kevés az ügyintéző, ezért a fiataloknak hónapokig, esetleg évekig is várniuk kell az első konzultációra, ahol megállapítják az életkorukat és szétosztják őket az országban. Addig tömegszállásokon laknak, gyakran nem kielégítő ellátás mellett. Legkevesebb hat hónapba telik, mire beiskolázzák és elhelyezik őket, illetve gyámot rendelnek ki melléjük.

Éhesek, fáznak

Christiane Beckmann, a Moabit Helps munkatársa felfigyelt rá, hogy ugrásszerűen megnőtt azoknak a fiatal menekülteknek a száma, akik azért kopogtattak a segélyszervezet ajtaján, hogy a ruharaktárakban beszerezzék maguknak a szükséges kabátot, ruhát, cipőt. Mindannyian kísérő nélküli kiskorúak voltak, és egy helyről, egy lichtenbergi tömegszállásról érkeztek. Sokan közülük rühesek voltak. Többen arra panaszkodtak, hogy takaró vagy párna nélkül kell aludniuk. Beckmann körülbelül nyolcvan fiatallal beszélt. Éhesek voltak, valamennyien a nagyon rossz és kevés kosztra panaszkodtak. Hoztak mintát az ételből és fényképeket mutattak, ami bizonyította, hogy az ellátásuk valóban nem kielégítő.

A segélyszervezet másik munkatársa, Diana Henniges hozzáteszi, hogy a problémák nem korlátozódnak erre az egy intézményre. Sőt az sem ritka, hogy maguk a szolgáltatók fordulnak a segélyszervezethez, mert ruhákra és bútorokra van szükségük, ami valahogy nem telik ki az ellátmányból.

Ami a gondozásukat illeti, a fiatalok kallódnak, nincs semmi dolguk, nem foglalkozik velük senki, bár adnak nekik néhány „németórát” a konyhaasztalnál. A szolgáltatók azonban nem szakképzettek, többnyire fogalmuk sincs az ifjúságvédelemről, de sokan közülük a menekültügyi rendszer működését sem ismerik, így nem igazán tudnak segíteni a fiataloknak.

Az egyik ilyen szolgáltató a Szociális Berlin. Ez egy magáncég, amely mögött egy kiterjedt londoni befektetési társaság áll, és nemrég 150 férőhelyet ajánlott fel kísérő nélküli kiskorú migránsok számára.

– Ők tudják, hogyan kell pénzt keresni. Teletömik az ingatlanjaikat szociálisan hátrányos helyzetűekkel, a lakásokat több szobára osztják, például egyágyasakra, majd két-háromszoros árat kérnek – mondta a Berliner Zeitungnak nyilatkozó ifjúsági jóléti iroda munkatársa.

Astrid-Sabine Busse berlini oktatási szenátor elismeri, hogy egyes létesítményekben megnövekedtek a panaszok az ételválaszték miatt, de gyorsan hozzáteszi, hogy már orvosolták a panaszt, és már több a gyümölcs. A szenátor szó szerint felmondja a törvényt: minden fiatal 24 órás szakmai támogatást kap az ifjúsági jóléti szolgáltatóktól. A létesítmények személyzete főképp szociális munkásokból és nevelőkből áll, és minden tíz kísérő nélküli fiatalkorú menekültre 4,5 teljes munkaidős állást finanszíroznak – állítja.

Ez csak papíron igaz. Nem jelenti azt, hogy ez a személyzet a valóságban is jelen volna.

– A kihasználtságtól függően a szolgáltatónak kell növelniük a személyzet létszámát – hárítja át a felelősséget a magáncégekre a berlini szenátor.

A segélyszervezet munkatársainak viszont az a tapasztalatuk, hogy egyáltalán nem tartják be az előírt létszámot. Nem is lehet, mivel a piac üres, már lehetetlen olyan szakembert találni, aki a menekültüggyel és az ifjúságvédelemmel is tisztában van.

Az orosz–ukrán háború óta a szálláshelyek iránti igény megtízszereződött. Naponta 11 új kísérő nélküli fiatalkorú érkezik a német fővárosba. Csak Berlinben hetente legalább 70-80 új ideiglenes szálláshelyre lenne szükség hostelekben és hasonlókban hosszabb távra. De Németország megtelt. Egyre rosszabbak a körülmények, ezért sok fiatal választja a szökést és tűnik el a hatóságok látóköréből…