Honnan volt Simonnak ennyi pénze?

A kormánypártok szerint a szocialisták még mindig tartoznak a válasszal arra, hogy valójában kié a Simon Gábor korábbi MSZP elnök-helyettes titkos külföldi és hazai számláin rejtegetett több száz millió forint és ez honnan származik. Hollik István kereszténydemokrata országgyűlési képviselő szerdai budapesti sajtótájékoztatóján utalva a most kezdődött büntetőperre kiemelte: Simon Gábor különösen nagy vagyoni hátrányt okozó csalás és más bűncselekmények miatt áll bíróság előtt. Az MSZP korábbi alelnökéről két éve derült ki, hogy több száz millió forintot rejteget titkos külföldi és hazai bankszámlákon. Az eltitkolt pénzek és ingatlanok összértéke meghaladja a 600 millió forintot – jegyezte meg a kormánypárti politikus, aki a Fidesz és a KDNP véleményét ismertette.
   
A lebukásig Simon Gábor az MSZP második legfontosabb embere volt, az akkori elnök helyettese, s a szocialisták jó néhány kérdésre még mindig nem adtak választ – hangzott el.
    
Hollik István kiemelte: az ellenzék tele van korrupciós ügyekkel, és ebben az ügyben a mai napig nem tudják valójában kié az eltitkolt rengeteg pénz, honnan és milyen bűncselekményből származik, s milyen célra őrizgették azt a párt elnökhelyettesénél.
    
A szocialista párt a mai napig hallgat arról, mit tudnak a rejtegetett százmilliókról, mennyi volt ebből az ellenzéki párté. Tudott-e, és ki, ezekről a titkos bankszámlákról? – sorolta kérdéseit.
    
Hollik István lehetségesnek nevezte, hogy ez a pénz az, amelyről Gyurcsány Ferenc korábban úgy nyilatkozott:  jobb, ha nem tudják, honnan származik.
    
Mint fogalmazott: ha Simon Gábor nem hajlandó emlékezni, vagy az MSZP-ben nem mondták el neki, honnan van a pénz, itt az alkalom az őszinte beszédre. A szocialista politikusok segítsenek Simon Gábornak emlékezni, és mondják el végre, honnak származnak ezek a pénzek, hogyan került számláira több mint 600 millió forint – szólított fel.
Eközben tagadta bűnösségét Simon Gábor volt szocialista politikus a költségvetési csalás és hamis okirattal visszaélés vádjával a Fővárosi Törvényszéken szerdán megkezdődött büntetőperben.

A vád szerint Simon Gábor 2008 és 2012 között jövedelemként vagyonnyilatkozataiban és adóbevallásaiban kizárólag az országgyűlési képviselői, valamint az államtitkári tisztségéért kapott bevételeket tüntette fel. Ezzel párhuzamosan azonban más országban nyitott bankszámláin több száz millió forintnak megfelelő, ismeretlen forrásból származó devizát helyezett el, és nem fizetett személyi jövedelemadót, sem egészségügyi hozzájárulást utána. Az így okozott vagyoni hátrány mintegy 120 millió forint, amelyet Simon Gábor az eljárás során megtérített.
    
A vádirat tartalmazza azt is, hogy később Simon Gábor és K. J. másodrendű vádlott különböző időpontokban hamis bissau-guineai útlevelet készíttetett Welsz Tamás vállalkozóval, majd azok felhasználásával újabb bankszámlákat nyitottak és jelentősebb pénzösszegeket helyeztek el rajtuk.
    
Simon Gábor ellen különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás és más bűncselekmények, a másodrendű vádlott ellen felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás miatt emelt vádat az ügyészség.
    
Simon Gábor szocialista országgyűlési képviselő volt 2002-től három cikluson át, 2014 februárjáig, amikor a büntetőeljárás miatt lemondott mandátumáról. Közben, 2008 és 2010 között a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkára volt, és betöltötte az MSZP elnökhelyettesi, illetve választmányi elnöki tisztségét is.
    
Sajtóhírek szerint 2014. március 10-ei őrizetbe vételét megelőzte a Welsz Tamásnál tartott házkutatás. Március 12-étől Simon Gábor két hónapra előzetes letartóztatásba került. Welsz Tamás március 20-án egy rendőrautóban meghalt, miközben kihallgatásra vitték.
    
A szerdai tárgyaláson Simon Gábor ártatlannak vallotta magát, kérdésekre nem válaszolt, felolvasott vallomása szerint az említett összegek külföldi, nem titkolt, legális forrásokból származtak és nem voltak adókötelesek.
    
A volt politikus elmondta, hogy már 2002 előtt is tehetősnek számított, külföldön jövedelmező vagyonkezelői tevékenységet folytatott. A 2000-es években svájci bankban volt másfél millió dollárja, amelyet egy idő múlva osztrák pénzintézetekhez vitt át. A vádlott hangsúlyozta, hogy a bankok minden esetben ragaszkodtak a befizetett összegek forrásának igazolásához, és ezt ő meg is tette.
    
Hangsúlyozta: szó sincs ismeretlen forrásokról, ezek korábbi megtakarítások, amelyek után az adótanácsadók szerint nem kellett adót és egészségügyi hozzájárulást fizetnie.
    
A másik, hamis útlevelekkel, számlanyitással kapcsolatos vádpontra reagálva úgy fogalmazott: Welsz Tamásról „máig se tudom, hogy megbízást teljesítő fedett ügynök vagy kalandor volt, de jól kibabrált velem”.
    
Simon Gábor kiemelte, hogy a vádirattal ellentétben Welsz Tamás kereste meg őt 2014 februárjának elején, miután a médiában hadjárat indult ellene. A vállalkozó azt mondta neki, hogy bajban van, nyomozás indul ellene és le fogják tartóztatni, csak ő segíthet rajta. Ezután Simon Gábor – a tárgyaláson felolvasott vallomása szerint – megijedt és jóhiszeműen megbízást adott Welsz Tamásnak, aki elkérte tőle minden, az üggyel kapcsolatos dokumentációját. Azokat ő – miután a „színjáték, díszlet hiteles volt” – át is adta. Majd a vállalkozó arra próbálta rávenni, hogy legalizálja – szavai szerint amúgy is legális – jövedelmeit.

Állítása szerint ekkor fogott gyanút, és miután mások is figyelmeztették arra, hogy vigyázzon vele, visszavonta Welsz Tamástól a megbízást és visszakérte az iratait, amelyeket azonban nem kapott meg.
 
A volt politikus úgy fogalmazott: a vállalkozó a hatóságok előtt tett „lejárató vallomása (…) gyakorlatilag elintézte előzetes letartóztatásomat”. Amikor pedig tisztázatlan körülmények között, „a rendőrök karjaiban meghalt”, az előzetes letartóztatásban lévő Simon Gábornak elmondása szerint már halálfélelme volt.
    
Simon Gábor leszögezte, nem igaz, hogy évek óta ismerték egymást, nem kért a vállalkozótól hamis útlevelet, és azt sem, hogy azzal nyisson neki bankszámlát.
    
A vádlott szóvá tette, már hónapokkal azelőtt nyomoztak ellene, hogy a mentelmi jogáról lemondott volna.
    
Az egyik tárgyaláson ismertetett irat szerint a svájci hatóságok korábban egy jogsegélykérelemre úgy reagáltak, hogy az adókikerülés az ottani törvények szerint nem bűncselekmény, de a kérelem teljesíthető, ha a gyanúsított hozzájárul. Erre akkor Simon Gábor úgy reagált: „jelenleg nem nyilatkozom”.
    
Egy másik ismertetett irat szerint a volt politikusnak közép-európai befektetési lehetőségek felkutatásával, vagyonkezeléssel kapcsolatban kétmillió dolláros szerződése volt uruguayi partnerekkel. A szerződésben kikötötték, hogy a tartalmát a felek harmadik személyek előtt csak a másik belegyezésével tárhatják fel.
    
A tárgyaláson elhangzott, hogy Welsz Tamás egyik kihallgatásán arról beszélt: az 1990-es években lett bissau-guineai állampolgár, az erről szóló iratokat egyenesen a fekete-afrikai ország belügyminiszterétől vehette át.
    
A másodrendű vádlott, aki hamis bissau-guineai útlevél felhasználása miatt került bíróság elé, egyáltalán nem kívánt vallomást tenni a bíróságon. Korábbi vallomása szerint meg nem fizetett közterhek miatt nem akart a saját nevén bankszámlát nyitni, ezért szerzett Welsz Tamástól hamis útlevelet.
    
Simon Gábor a tárgyaláson kérte a bíróságtól a lakhelyelhagyási tilalom megszüntetését, ám ezt elutasították azzal az indokkal, hogy a rendelkezésére álló pénz továbbra is lehetővé teszi szökését, akár a családjával együtt is.
    
A büntetőper decemberben tanúk meghallgatásával folytatódik.

MTI