Népszavazásra általában sorsfordító történelmi pillanatokban kerül sor, mivel a képviseleti demokráciában ez a népakarat érvényesítésének közvetlen eszköze. Az érvényes és eredményes referendum eredménye semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül.

Fotó: MTI (archív)

Az október másodikai népszavazás, amelyet a magyar kormány az európai migrációs válság miatt kezdeményezett, a rendszerváltozás utáni hetedik országos népszavazás lesz.

Magyarország Alaptörvénye szerint akkor érvényes a népszavazás, ha az összes választópolgár legalább fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazók több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. Ez nem volt mindig így: 1997 és 2012 között az érvényességi küszöb csak 25 százalék volt. A magyarországi népszavazások története azt mutatja, sorsfordító pillanatokban a nép mindig helyesen döntött, ugyanakkor a pártpolitikai motivációtól vezérelt népszavazások érdektelenségbe fulladtak.


A soproni népszavazás

Az első magyarországi népszavazás az 1921-es soproni volt, ám ezt nem a magyar állam szervezte, és nem is volt országos. Mégis óriási jelentőségű volt: a velencei jegyzőkönyv értelmében 1921. december 14-e és 16-a között Sopron és környékének lakossága népszavazáson döntötte el, hogy összesen 257 négyzetkilométernyi terület Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon-e. Ez volt a trianoni szerződés egyetlen komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak tartósan elfogadtak. Bár a kisebb községekben inkább Ausztria felé billent a mérleg, Sopron magyarpárti többsége döntött. Az Országgyűlés A soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvényben a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront.


A négyigenes népszavazás

Az 1989-es őszi népszavazás volt a rendszerváltozás küszöbén az újjászülető demokrácia első erőpróbája. A népszavazást az ellenzéki kerekasztal négy pártja (Fidesz, FKGP, MSZDP és SZDSZ) kezdeményezte. Az első kérdés stratégiai jelentőségű volt, és a rendszerváltás utáni demokrácia legnagyobb válságát okozta, majd a már lebomlófélben lévő pártállami diktatúra lebontására vonatkozó, tulajdonképpen már fölösleges, de népszerű három kérdés következett:

– Egyetért-e azzal, hogy ne közvetlenül válasszanak köztársasági elnököt, hanem a parlament válassza meg?

– Kivonuljanak-e a pártok a munkahelyekről?

– Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonról?

– Feloszlassák-e a Munkásőrséget?

Az utóbbi három kérdést az Ország­gyűlés 1989 őszén már rendezte, így azok a népszavazásra elveszítették jelentőségüket. A köztársasági elnök megválasztására vonatkozó kérdéssel az indítványozók szerették volna elkerülni, hogy a lakosság az akkor kiemelkedően népszerű Pozsgay Imrét válassza elnöknek, aki a békés átmenetet az erő pozíciójából felügyelhette volna, ahogy az megtörtént Csehországban, Szlovákiában és Horvátországban is. A gyenge elnök intézménye viszont később az első jobboldali kormány bukását és a balliberális restauráció lehetőségét hozta el. A népszavazás mind a négy kérdésben eredményes volt és az igenlő válaszok győzelmét hozta.

A magyar demokrácia második népszavazását Király Zoltán képviselő kezdeményezte, de mögé állt az 1990-es országgyűlési választásokon súlyos vereséget szenvedő MSZP is. A feltett kérdés a következő volt: „Kívánja-e Ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlenül válasszák meg?” A voksolás érdektelenségbe fulladt. Az urnáknál csak a szavazópolgárok 14 százaléka jelent meg, így a szavazás érvénytelenül ért véget. A sikertelen népszavazás után az MDF és az SZDSZ korábban megkötött megállapodásának megfelelően az Országgyűlés választotta elnökké Göncz Árpádot.


A NATO-ról és az EU-ról

Magyarországot 1997 júliusában, a NATO madridi csúcstalálkozója után hívták meg a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Az Országgyűlés ez ügyben országos ügydöntő népszavazást írt ki, amelyen a következő kérdésre kellett válaszolni: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?”

Az esemény előtt a kétharmados balliberális többségű parlament ügyesen megváltoztatta a szavazás szabályait, eszerint csak a jegyzékben szereplők 25 százalékának egybehangzó válasza kellett az érvényességhez. Enélkül ugyanis a népszavazás érvénytelen lett volna, mivel az urnák előtt a jogosultaknak kevesebb mint a fele jelent meg. A szavazás a NATO-csatlakozást támogatók győzelmét hozta, a szavazók 85 százaléka a belépésre voksolt.

Hazánk 2002-ben sikeresen zárta le az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokat. Az Országgyűlés 2003. április 12-re ügydöntő népszavazás kiírását kezdeményezte. Valamennyi parlamenti párt és számos társadalmi szervezet a belépés támogatására szólította fel a szavazókat. A kérdés így hangzott: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?”

A magyar választók ekkor már nem repestek az örömtől: a népszavazáson a szavazásra jogosultaknak csak 45,62 százaléka vett részt. A résztvevők többsége, 83,76 százaléka a csatlakozás mellett foglalt állást, így a népszavazás a korábban megváltoztatott törvénynek megfelelően érvényes és eredményes volt.


December ötödike

2004 nyarán a Magyarok Világszövetsége homályos hátterű aláírásgyűjtést indított a határon túl élő magyarok számára kedvezményesen megadandó magyar állampolgárságért. Fél évvel korábban a Munkáspárt aláírásgyűjtést indított a kórházak magánosításának leállítása érdekében. A köztársasági elnök 2004. december 5-re írta ki az alábbi két kérdésben az ügydöntő népszavazást:

– Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?

– Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti „Magyarigazolvánnyal” vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?

A második kérdésben heves kampány bontakozott ki. A hatalmon lévő szocialisták 23 millió románnal fenyegették a magyar lakosságot. Az alacsony részvétel miatt végül egyik kérdésre adott válaszok aránya sem haladta meg a 25 százalékos limitet, ezért a szavazás eredménytelen lett. Az igen szavazatok csak minimális többségben voltak (51,57%) a nem szavazatokkal szemben (48,43%). Ebben az is szerepet játszott, hogy a népszavazás első kérdésének jogi értelemben már nem volt tétje. Azt a törvényt ugyanis az Alkotmánybíróság még az aláírásgyűjtési időszakban megsemmisítette. A szavazáson tehát egy már nem létező törvény semmissé tételéről, illetve úgymond 23 millió románról kellett véleményt mondani.


A szociális népszavazás

A Fidesz és a KDNP 2007. őszi népszavazási kezdeményezése nyomán az Országgyűlés népszavazás kiírása mellett döntött az alábbi három kérdésben:

– Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felső fokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?

– Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és járóbeteg-szakellátásért továbbra se kelljen vizitdíjat fizetni?

– Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?

A népszavazás időpontját Sólyom László 2008. március 9-re tűzte ki. Ki akarna fizetni, ha nem muszáj? A népszavazás mindhárom kérdésben eredményes lett, 50,51 százalékos részvétel mellett. A tandíj eltörléséért az érvényes szavazatot leadók 82,49 százaléka, a járóbeteg-ellátásért, háziorvosi ellátásért és a fogászati ellátásért fizetett vizitdíj megszüntetéséért érvényesen szavazók 82,69 százaléka, a kórházi ágydíj megszüntetéséért érvényesen szavazók 84,33 százaléka voksolt igennel.

Magyarország 2012-ben elfogadott Alaptörvénye a népszavazások érvényességi küszöbét visszaállította az 1997-es törvénymódosítás előtti szintre: az érvényességhez ismét az összes szavazásra jogosult felének, plusz egy főnek a szavazata szükséges. A népszavazás intézménye ezzel visszanyerte azt a súlyát, amit 1997-ben elveszített. Ha ugyanis a NATO-tagságunkról szóló népszavazás előtt nem szállították volna le a részvételi küszöböt 25 százalékra, akkor sem a NATO-csatlakozásról, sem az EU-tagságról szóló népszavazás nem lett volna érvényes, és vagy addig szavaztatják Magyarország népét, amíg elegendően nem mennek el szavazni, ahogy ez Írországban történt, vagy pedig ma nem volnánk sem a NATO-nak, sem, az EU-nak a tagja.

Most, október 2-án tehát újra 50 százalékos részvételi arány kell az érvényességhez. Ha ez teljesül, Magyarország elmondhatja, ez most valóban a többség akaratának kinyilvánítása, amit mindenkinek tisztelnie kell, mert ebben már nincs semmi trükk.

Hernádi Zsuzsa