Az Európai Uniónak semmilyen egységes stratégiája nincs a migráció okozta problémák kezelésére – figyelmeztet Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója, a Migrációkutató Intézet vezetője, akit az október 2-i népszavazás jelentőségéről, a migráció veszélyeiről és a megoldási lehetőségekről kérdeztünk.

– Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa a nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését? – teszik fel nekünk a kérdést néhány hét múlva. Tényleg szükséges a népszavazás?

– Nemcsak a migráció miatt fontos, hanem az Európai Unió és azon belül Magyarország jövője szempontjából is. Messzebbről kell indulnunk, hogy tisztán lássunk. Leegyszerűsítve, jelenleg két homlokegyenest eltérő stratégiai gondolkodás között zajlanak a viták az unióban. Az egyik elképzelés egyfajta szupranacionális, nemzetek feletti berendezkedést szeretne látni, így erősítve a kontinens versenyképességét. A másik elmélet képviselői az „egység a sokféleségben” elvét követik, vagyis a különbözőség megtartása szerintük Európa versenyelőnyét jelenti. Az ezen törésvonal mentén egymással hadban álló felekkel kapcsolatban fontos látni, hogy mindkettőnek más a fegyverzete. A nemzetek feletti szintet segítők komoly haderővel rendelkeznek. Az allegória kedvéért Brüsszelt komoly lovassági hadtestként ábrázolhatjuk, de a gazdasági kényszerítő eszközök is masszív gyalogsági erőnek tekinthetők. A másik oldal nem ilyen erős, leginkább könnyűfegyverzettel rendelkezik, ezért sok ügyességre és ravaszságra van szüksége. A népszavazást pedig leginkább egy íjászszázad csapásaként tudnám érzékeltetni. Várnak, hogy kilőjék a nyilakat, tudják, hogy hova kell célozni, és azt remélik, hogy az megtizedeli a túloldali seregeket. Ha egy erős legitimációt adó eredmény születik, az íjászsereg sikerrel jár. Ezért van jelentősége az október 2-i népszavazásnak.


– Csakhogy a tervezett és ránk erőltetni kívánt kvótarendszer alapján nekünk mindössze másfél ezer menekültet kellene befogadnunk, mondják a kormány kritikusai. Az ellenzék azt sem érti, mire fel lesz itt népszavazás, amikor szinte egyetlen menekült sem tartózkodik az országban.

– A kvóta lényege, hogy a beáramló menedékkérelmezők arányosan kerüljenek szétosztásra az Európai Unió országaiban. Ilyen mechanizmusról, összesen 160 ezer ember vonatkozásában, már többször döntött az unió. Magyarország ezt több szempontból vitatja. Az Európai Bizottság terve pedig olyan mechanizmust hozna létre, amely valamennyi most és a jövőben érkező esetén automatikussá tenné ezt a szétosztást. Ezek tények, ezt nem érdemes vitatni. Természetesen elvben lehetséges lenne, hogy a szétosztott menedékkérelmezők közül senki nem kap státuszt, de ez a gyakorlatban kivitelezhetetlen és a visszaszállítások sem nagyon működnek. Ezért joggal állíthatjuk, hogy a kvótás tervek értelmében a jövőben nagyszámú kérelmezőt kellene Magyarországnak átvennie és ellátnia, illetve a hosszabb távon itt maradók száma is jelentősen növekedne. Európába folyamatosan, nagy számban érkeznek, az Európát körbevevő területekről pedig a jelenlegi évszázadban akár több tíz millió ember is útra kelhet a kontinens felé. Akik a kvótát erőltetik, hosszú távon olyan mechanizmusokat akarnak kiépíteni, hogy ezek az emberek ne csupán néhány célországban koncentrálódjanak, hanem az Európai Unió teljes területén legyenek szétosztva, akár az ő akaratuk és a mi akaratunk ellenére is. Ez a terv pedig az egész mostani EU-s világunkat érinti, a szabad mozgáshoz való jogtól kezdve a szabad munkavállalásig. Erről szól a kvóta, és nem csak pár befogadandó emberről. A kvótarendszer tágabb összefüggésben egy olyan stratégián alapul, amely más civilizációkból érkező tömeges bevándorlással kívánja építeni Európa jövőjét.


– De miért veszélyes ez Európára nézve?

– Rengeteg leegyszerűsítéssel lehet találkozni ezzel kapcsolatban. A közvélemény-kutatásaink szerencsére azt mutatják, hogy az állampolgárok többsége cizelláltan látja a dolgokat. Fontos azonban, hogy migráció és migráció között is óriási a különbség. Nem állíthatjuk általánosságban a migrációról, hogy az kedvező vagy hátrányos, viszont egyes migrációs mozgásokat egyértelműen értékelhetünk pozitívnak vagy negatívnak. Fel kell tennünk a kérdést tehát, hogy előnyös-e a mostani népvándorlás? Ami történik, jó-e például a kibocsátó országnak, a cél-, illetve a tranzitországnak, vagy például mennyire hasznos ez maguknak a migránsoknak? Olyan is akad, hogy vegyes a kép: lehet, hogy a kibocsátó országnak jó, de a célországnak nem. Az a típusú irreguláris migráció, amelyről ma beszélünk, egyik szereplőnek sem válik hasznára.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata


– Merthogy?

– Vegyük például Szíriát. Ha a szírek többsége végleg elköltözik, ki építi majd újjá az országot? A mostani helyzet a célországoknak sem kedvez. Az ideérkezettek munkaerőpiaci integrációja gyakorlatilag nem lehetséges, a kulturális különbségek komoly társadalmi feszültségeket okoznak, ennek jeleit mindennap láthatjuk, nem beszélve a köz- és nemzetbiztonsági kérdésekről. Szomorú, de igaz, hogy a mostani népvándorlás végeredményben nem jó maguknak az érkezőknek sem: hamar kiderült, illúziókat kergettek, amikor vállalták az életveszélyes és rendkívül drága utat. Kutatások szerint azt gondolták, hogy Európa kapuja nyitott, és azonnal lakhatás, képzettség nélküli munkalehetőség, magas szociális juttatások várják őket. A valóság ezért rendkívüli, tömeges frusztrációt okoz.


– Lehetetlen vállalkozás ezeket az embereket integrálni?

– A nyugat-európai országok integrációs stratégiái különbözőek. Mások az adottságok és mások a kihívások. Franciaország és Nagy-Britannia például a gyarmati múltjából fakadóan jelentős tapasztalattal bír a más civilizációból jövő bevándorlókról. Ennek számtalan pozitív hozadéka akad, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a bevándorlók egy része mégsem tudott a társadalom integráns részévé válni. Leginkább azért, mert sokuknak kevés esélye van a társadalmi mobilitási csatornákon való előrelépésre. Ezekben az országokban a bevándorlás kérdésköre szorosan kapcsolódik a szegénységhez. A bevándorló hátterű külvárosi fiatalok a munkalehetőség, az előrelépési lehetőségek hiánya miatt radikalizálódnak oly sokszor a francia nagyvárosokban. Németországban és Skandináviában más a helyzet. Itt a legfőbb gondot az évszázados társadalmi tapasztalat hiánya okozza. A csupán néhány évtizede érkezett török vendégmunkásokat például a németek eredetileg nem is akarták integrálni, ezért ott sokáig a kettős állampolgárság intézménye sem működött. Alapvető különbség, hogy ezekben az országokban a bevándorlás kevésbé függ össze a szegénységgel, mert erős a szociális ellátórendszer. A bevándorlóknak nincsenek a szó klasszikus értelmében vett szegénynegyedeik, ehelyett kulturális, etnikai zárványok alakultak ki. Puskaporos hordó ez is, csakhogy ebben más típusú anyag van.


– Ha már robbanás. Az elmúlt egy év alatt terrortámadások sorozata történt Nyugat-Európában. Ön szerint igazuk van azoknak az elemzőknek, akik a mostani bevándorlás és a terrorizmus közötti szoros kapcsolatról beszélnek?

– Szükségszerűen igen. Három ponton is ki lehet mutatni a kapcsolatot. Egyrészt a migrációs útvonalakat terroristák is használják, ráadásul ezeknek az útvonalaknak egy részét ők tartják fenn. Másodsorban, az elmúlt években a jó szándékkal Európába érkező migránsok vagyonukat, társadalmi, szociális kapcsolataikat, reményüket vesztett része kiváló táptalaja a radikalizálódásnak. Manapság egyre több ilyen esetet látunk. Harmadrészt, folyamatosan megfigyelhető a már több generáció óta Európában élő bevándorlók közötti radikalizálódás is. Ez az egyik legnehezebb ügy. Az ilyen fiataloknak a száma például Franciaországban a kormány szerint már eléri a 15 ezret.


– Mi lehet a megoldás a tömeges migráció megállítására?

– Brüsszel láthatóan nem akarja megoldani ezt a kérdést. Az általuk használt angol kifejezés is ezt mondja: „menedzselni a válságot”. Aki menedzselésről beszél, az nem a folyamat megállítására, hanem a zökkenőmentes lebonyolítására utal. A kettő egyáltalán nem ugyanaz. Szerintem a migránshullám megállítható, de ehhez teljes paradigmaváltásra lenne szükség. Az uniós jogrendszert át kell gondolni, Európa határán tartva az érkezőket a menekülteljárásuk lefolytatásának végéig. Ez elkerülhetetlen, máshogy nem fog működni. Másrészt Európának egyértelműen kell fogalmaznia, közvetítendő az üzeneteket a potenciális útra kelők felé. Ehhez persze ki kell építeni azokat a kommunikációs csatornákat, amelyek az üzenetek célba érkezését szolgálják. Az előbbiek szükségességét kulcsfontosságú megértetni a brüsszeli vezetőkkel. Ennek pedig szintén az egyik nagyon fontos kifejezőeszköze lehet az október 2-i népszavazás.

Takó Szabolcs