Harcban a gazdák jussáért

– Milyen helyet foglal el ma az agrárkamara a magyar mezőgazdaságban, illetve nemzetközi viszonylatban?

– A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar önigazgató szakmai érdekvédelmi, képviseleti szerve, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara az elmúlt évtizedben egységes, erős, országos hálózattal rendelkező, a szektorban meghatározó súlyú szervezetté vált. Hazánk nemzeti kormánya az elmúlt közel 15 évben egyértelműen bebizonyította, hogy bízik az agrárium erejében és támaszkodik rá, hiszen az ágazat nemzetgazdasági szerepe elvitathatatlan. A kamara stratégiai partnere a kormánynak, szoros az együttműködésünk, és a jövőben még tovább kívánjuk erősíteni. Ehhez hasonlóan számos stratégiai partnerrel hangoljuk össze a tevékenységünket, az alapanyag-előállítástól a késztermékig ívelő teljes termékpályákban gondolkodunk, többek között ebben rejlik a hatékonyságunk. Emellett nemzetközi téren is aktívak vagyunk, szorosan együttműködünk számos szakmai szervezettel.

– Melyek ezek közül a legfontosabbak?

– Egyrészt kiemelném, hogy kamaránk a kezdetektől koordinálja a több mint tíz éve létrejött Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumának munkáját, szorosan összehangoljuk a trianoni határon inneni és túli magyar gazdaszervezetek tevékenységét. Másrészt aktív tagjai vagyunk a COPA-Cogecának, az európai mezőgazdasági termelők és termelői szövetkezetek érdekképviseleti szervezetének, amely több mint 23 millió termelőt és 22 ezer szövetkezetet tömörít. A NAK nemzetközi súlyát mutatja, hogy szeptemberben nagyszabású konferenciát szerveztünk Budapesten, amin az Európai Unió agráriumának legjelentősebb érdek-képviseleti szervei vettek részt, 26 országból mintegy 50 szervezet részéről. Élő és aktív kapcsolataink működnek tehát az európai gazdaszíntéren is. Az EU agráriumának hatékonysága, a termelők, élelmiszer-feldolgozók megmaradása, tevékenységük jövedelmezősége minden uniós polgár érdeke, ezért is kell közösen fellépnünk, összefognunk.

– Melyek jelenleg a legkiélezettebb küzdelmek?

– Egyik kiemelt feladatunk tagjaink érdekeinek képviselete, erre, ahogy eddig, a jövőben is nagy súlyt fogunk fektetni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy összefogjuk a mezőgazdasági, élelmiszeripari és vidékfejlesztési területen tevékenykedőket, mindannyiuk javaslatait, észrevételeit meghallgatjuk és figyelembe vesszük. Ezek alapján teszünk ajánlásokat a kormánynak, illetve egyeztetünk a társszervezetekkel annak érdekében, hogy az agrárium szereplői egyre jobb helyzetbe kerüljenek. Továbbá nagyon fontos feladatunk, hogy tagjainkat segítsük a támogatások eredményes lehívásában és hatékony felhasználásában. Ennek érdekében, de általánosságban is számos adminisztrációs terhet le fogunk venni a vállukról a jövőben is. Ebben, ahogy más szakmai kérdésekben is, bátran támaszkodhatnak a termelők a falugazdász-tanácsadói hálózatunkra. Ez azért is fontos, mert történelmi lehetőség nyílt meg a magyar agrárium, sőt, általánosságban a vidéken élők számára a 2023–2027-es időszakra vonatkozó Közös Agrárpolitika Stratégiai Tervvel, hiszen a magyar kormány az uniós források mellé a lehető legnagyobb, 80 százalékos nemzeti költségvetési hozzájárulást biztosítja. Ez az összességében mintegy 5400 milliárd forintos forrás lehetővé teszi a magyar agrárium és élelmiszeripar megújítását.

– Ám itt van a kanyarban az új közös agrárpolitika (KAP) számos zöldnek nevezett nehezítéssel, a területalapú támogatások megvágásának szándékával. Hogyan tovább?

– Komoly vita folyik a 2027-ben kezdődő uniós pénzügyi ciklus költségvetéséről, a közös agrárpolitika összes forrása ennek nagyjából a harmada, 387 milliárd euró. Felhasználásáról az Európai Bizottság kezdeményezésére készült egy stratégiai párbeszéd névre keresztelt jelentés, aminek megalkotásából azonban a közép- és kelet-európai országok gazdáit, illetve az ő érdekképviseleti szervezeteiket úgy, ahogy vannak, kihagyták.

– Vagyis nem volt párbeszéd?

– Nem volt. Így a tervezetből kimaradtak az érintett országok, többek között Magyarország és a többi V4-es ország gazdáinak érdekei. A bizottság kérésére megalkotott tervezet a területalapú támogatások megszüntetését is előirányozza, helyette afféle jövedelempótló támogatást vezetne be. De például a húsfogyasztást is különféle adókkal szorítanák vissza.

– Egyes vélemények szerint a területalapú támogatás a nagyüzemeknek jó, a kisebb családi gazdaságoknak nem segít.

– Ez teljesen téves gondolat, valójában épp fordítva van. Ma Magyarországon több mint 160 ezer gazdálkodó részesül nagyságrendileg összesen ötmillió hektár után évente 500 milliárd forintot meghaladó összegű területalapú támogatásban. Őstermelők, családi gazdálkodók, mezőgazdasági vállalkozások egyaránt. Az 50 hektárig terjedő kisgazdaságok lényegesen magasabb összegű támogatásra jogosultak hektáronként, mint a több száz hektáros nagyüzemek. A gazdák a kérelmeiket, javarészt falugazdászaink segítségével, április és június eleje között nyújtják be, a kifizetés október közepétől kezdődik. Idén is november első feléig a gazdák 80 százaléka már előleghez jutott ezekből a támogatásokból. Fontos tisztában lenni azzal, hogy ez nem ajándék, számos feltételnek kell megfelelni, komoly vállalásokat kell teljesíteni azért, hogy a gazdák ezeket a támogatásokat megkapják. A területalapú támogatás nagyban hozzájárul a gazdálkodás hatékonyságához, az őszi munkák befejezéséhez. Az sem ritka, hogy egy-egy gyengébb évben ez teszi ki a teljes jövedelmet vagy fedezi a bérleti díjakat. Egyszóval a hazai agrártámogatásoknak fontos, megkerülhetetlen eleme. A tervezetben ezzel szemben egy sokkal összetettebb és bonyolultabb jövedelemalapú rendszer kiépítése szerepel, amely jelentősen csökkentené a tagállamok beleszólását abba, hogy ki mikor milyen támogatásra legyen jogosult. Ráadásul a nyilvánosságra került szöveg a klímaváltozás egyik legfőbb okozójának láttatja a mezőgazdaságot anélkül, hogy tényekkel, adatokkal, számokkal alátámasztaná ezt az állítást.

– Képzelgések alapján osztanák a pénzt?

– Elfogadhatatlan, hogy pusztán hasra ütve megfogalmazott vélemények alapján alkossanak szakpolitikát. Annál is inkább, mert például a világ szarvasmarha-állományának, amely állatot a klímaváltozás egyik fő bűnösének állítják be, 90, sertésállományának 80 százaléka az Európai Unión kívül található. Ezért akármilyen szigorító intézkedésekkel akarnak fellépni a klíma védelmében, azok nem fogják elérni a kívánt hatást. Az egyetlen borítékolható hatás az, hogy Európa-szerte súlyos gazdasági kárt okoz a hagyományaink és a gasztronómiánk részét képező állattartás megfenyítése.

– Tulajdonképpen ki készítette ezt a jelentést, és kikel folytatott párbeszédet?

– Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen volt a megrendelő, eredetileg azt a célt láttatva, hogy vita kerekedjen a következő KAP-ról. De hát épp a vita maradt ki, hiszen az érintetteket nem hívták meg egyetlen egyeztetésre sem. Ahelyett, hogy a jó tapasztalatokat, sikeres recepteket, a megélt, kipróbált tudást közösen beledolgoznánk a 2027-től induló KAP-ba, olyan javaslat készült, ami teljesen más célokat szolgál.

– A KAP egykor az unió költségvetésének felét tette ki, mára ez harmadára, negyedére zsugorodott. Mintha le akarnák építeni az európai mezőgazdaságot, piacot nyitva az EU-n kívüli szereplőknek, például a négy dél-amerikai országot tömörítő Mercosurral kötött szabadkereskedelmi egyezménnyel. Mi értelme ennek?

– Ez valóban egy meglehetősen erőszakos piacnyitásnak tűnik. Nekünk minden eszközzel azt kell képviselnünk, hogy csak olyan zöldintézkedéseknek van helyük, amik nem mennek a hatékonyság és a normális működés rovására. Amikor egy előkészítés alatt álló javaslat már a fogyasztói igényekbe akar beavatkozni, a hústermékek helyett növényi alapú készítmények fogyasztását követelve, amikor az óvodás korú gyermekeink étkezését akarja ily módon szabályozni, akkor a dolog össztársadalmi kérdéssé válik.

– Hogy áll most ez a harc?

– El akarjuk vinni a bizottság elé a gondolatainkat, az érveinket, bemutatva, hogy mi történt 2010 óta, milyen hatékonyságot mutat a magyar mezőgazdaság, hogyan alakult a kibocsátás forintértékben, miként javult az exportképességünk. Azt is el akarjuk mondani, hogy az adottságaink biztosítják a kiváló minőséget és az élelmiszer-ellátó képességet. A Covid-időszak rávilágított, hogy az agrárium és az élelmiszeripar kiemelt, stratégiai jelentőségű, nemzetgazdasági ágazat. Az új KAP tervezetében foglaltak nemcsak a gazdálkodók, de a 450 millió uniós fogyasztó érdekeivel is szöges ellentétben állnak. A NAK és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége ezért a javaslat ellen október 29-én petíciót indított Megvédjük a magyar gazdákat! El a kezekkel az agrártámogatásoktól! címmel, amit a magyar kormány is támogat. A tiltakozást, erősítendő a hangunkat, az agrarpeticio.hu oldalon lehet könnyen, gyorsan aláírni.