A magyar viking

Nem túl gyakori látvány világunkban, amikor közel ezer, máskor meg több mint másfél ezer egyszerre kilőtt nyílvessző sötétíti el az eget. Márpedig Ópusztaszeren 2007 és 2019 között, évről évre ez megtörtént. Magyar Attila Tyrker rendezőnek és a mintegy 800 – 1600 történelmi íjásznak köszönhetően a világon is egyedülálló NYÍLZÁPOR elnevezésű rendezvénysorozat, a pozsonyi csata emlékére egyesítette a hazai történelmi íjfeszítők népes seregét. Ám Magyar Attila nem ezért a teljesítményért kapta a Tyrker becenevet.

A történet kezdete a viking és magyar történelem kapcsolódásaira vezethető vissza. Ha sorrendbe akarjuk venni az okokat, akkor kezdjük talán a vikingekkel. Amikor Amerika felfedezése kerül szóba, kapásból Kolumbusz neve ugrik be, pedig viszonylag közismert, hogy földrajzilag Grönland is Amerikához tartozik, s felfedezőjeként Géza fejedelmünk kortársát, a 950 környékén született viking Vörös Eriket jelöli meg sok historikus irat. Annak ellenére így van ez, hogy amikor ő Izlandon lakott, és viselt dolgai miatt e szigetet elhagyni kényszerült, az izlandiak tájékoztatták őt, hogy tőlük nyugatra van még szárazföld. Ennek ismeretében hajózott hát oda Vörös Erik. Ebből viszont az következik, hogy Vörös Erik előtt is jártak ott európaiak.

Tyrker a magyar viking

Ugyanakkor Vörös Erik egy Tyrker nevű emberre bízta négy fiának, köztük Leif Eriksonnak is a nevelését. Erikson évekkel később Grönlandtól még nyugatabbra hajózott, és magával vitte nevelő apját, Tyrkert is. Ily módon nem csupán egy ó-skandináv tengeri kalandozó egység tagjai léphettek Amerika földjére, Kolumbusz előtt fél évezreddel a mai Kanada keleti partjainál, hanem egy magyar ember is. Azért állítható ez, mert az ó-skandináv történelmi gyűjtemények, az Eiríks saga rauðaa és a Grœnlendinga saga vonatkozó írásai alapján, Tyrker származására nézve, nagy valószínűséggel magyar volt.

Az István királyt védelmező Varég Gárda életre keltése

A fent leírtakból kiderül, hogy Erikson nevelőjét Tyrkernek hívták, de az még nem világos eddig, hogy Magyar Attila miért kapta a Tyrker becenevet. Ha valaki tovább olvassa e sorokat, ez hamarosan ki fog számára derülni.

– Miért pont a vikingek történelmét részesítetted előnyben, Attila?

– Ilyen előtérbe helyezésről szó sincs. Mindenek előtti cél a saját történelmünk és néprajzunk értékeinek megismerése és továbbadása. Viszont az ezzel való munka kapcsán a ’90-es évek második felében azt érzékeltük, hogy a X–XI. századi magyarjaink bemutatását nagyban segítené, ha a korszak más népei is megjelennének. Így kezdtünk a bizánci, bajor, frank és északi ügyekkel is foglalkozni. Leginkább Szent István testőrségének, a „Varég Gárdának” megjelenítése foglalkoztatott akkoriban. Ebben a bizánci mintára szerveződő testőri egységben a Kijevi Ruszból származó vikingek szolgáltak. A testőrség parancsnoka Imre herceg volt, mivel a hagyományok alapján a trónörökös parancsolt a segédnépeknek.

– Vannak-e még kapcsolódásai a magyar és a viking történelemnek, s ha igen, mondanál néhány példát erre vonatkozóan?

– Igen, vannak. A magyar lovas hadak és a viking harcosok néha szövetségesként, máskor pedig egymás ellen hadakozva, jelentősen befolyásolták a korszak politikai mozgásait, hadtörténetét. Ismeretes például, hogy a IX. század közepén Etelközben tartózkodó elődeink számos támadást intéztek a Kijev környéki szlávok és a skandináv/balti eredettel is bíró ruszok ellen. A harcok mentén szerzett foglyokat pedig eladták Bizáncnak. Ezen kívül a viking kalandozások vagy hadjáratok, amelyek az Európát övező tengereken, valamint az északi és déli tengereket összekötő nagyobb folyókon zajlottak a VIII. és a XI. század között, a IX. és X. században Európa szárazföldi részein zajló magyar hadjáratokkal időbeni átfedést mutatnak. Így aztán volt idő, hogy Európa népei a tenger felől érkező vikingektől, a szárazföldön pedig a keletről betörő magyaroktól szorongtak egyszerre. Bár nyugaton nem alakult ki szövetség magyarok és vikingek között, azt tudni lehet, hogy a 970-es években a magyarok a viking ruszok szövetségeseként vettek részt a Bizánc elleni harcokban. De nemcsak a hadi cselekedetekben és a Varég Gárda mintegy 6-800 fős magyarországi jelenlétében testesült meg a kapcsolat, hanem például a kereskedelemben is. A korabeli krónikák és a fennmaradt tárgyi leletek, a két nép közötti élénk kereskedelmi, hadi és diplomáciai kapcsolatokról adnak hírt. A IX–XI. századi magyar sírok bővelkednek viking tárgyakban, leginkább fegyverekben. Ugyanakkor a világszerte feltárt viking leletek között gyakorta találkozhatunk a magyar kézműves mesterek alkotásaival, főleg ékszerekkel és veretekkel. A két nép díszítőművészete jól felismerhetően hatással volt egymásra.

Útjára indul a magyarországi viking hadi hagyományőrzés

A kétezres évek elején Magyar Attila megépítette egy viking hajó 12 m hosszú, működőképes formai rekonstrukcióját. Ezzel párhuzamosan elindult egy fantasztikusan izgalmas, itthon egészen új mozgalom, a viking hadi hagyományőrzés. Innen és a történelmi párhuzamból eredeztethető Attila beceneve, a „Tyrker”. Attila már a ’90-es években úgy vélte, hogy a korabeli Kárpát-medencei régészeti leletanyag, a korszak történeti kutatásai és a külhoni ún. reenactment rendezvények bőséges példatárat kínáltak ahhoz, hogy a kora-Árpádkori magyarok hadtörténeti és életmód rekonstrukciós megjelenítését, ezen kortárs és egyben idegen nációkkal együtt szerepeltetve, velük összehasonlításban lehetne gazdagítani.

– Mátyás király építtette az egykori királyi vadaskertet, amelynek határai a mai hármashatár-hegyi repülőtéren húzódtak. Mátyás halála után jó félévezreddel, 1994-ben, Mátyás korát félévezreddel megelőző idők katonái, pontosabban ezen időszakot felidéző hagyományőrző harcosok gyülekeztek itt. Miért?

– A történelmi hagyományőrző műfaj szempontjából nagyon mozgalmas évek kezdődtek 1993-ban. Az a maréknyi ember, aki komolyan foglalkozott akkortájt a X. századi magyarsággal, teljes mellszélességgel készült a ’96-os millecentenáriumra. Tudtunk egymásról, figyeltük egymás munkáját. Én úgy gondoltam, hogy egy akkoriban teljesen új rendezvénytípus, egy korismereti találkozó keretében összehívom ezt a kört. A hármashatár-hegyi reptéri katlanba, egy hétvégére kitelepült mind a három hazai jurta, mind a tíz akkori lovasíjász, és az a további 30-40 ember, akik kézművesként, íjászként, népzenészként, vagy más tematika mentén ezt a korszakot igyekeztek feleleveníteni. Ez az 1994-ben történt találkozó később mérföldkőnek bizonyult, az akkoriban kibontakozó új műfajnak, a honfoglaló hagyományőrzésnek a hazai indulásában. A következő években országos kézműves pályázatok szervezésével, iskolai élő történelemórák százainak és történelmi rendezvények színrevitelének keretében formálgattuk az ismeretátadás új útjait. Országszerte robbanásszerűen nőtt azon érdeklődők köre, akik maguk is aktívan bekapcsolódtak a munkákba. Mire elértünk a 2000-es esztendőhöz, az Állalmalapítási Emlékév programjaiban már sok száz, történelmi viselet-kísérletben íjászó, kézműveskedő, jurtázó és lovagló hagyományőrző tudott részt venni.

Emese Park, a középkori település Szigethalmon

Nagyszerű, tehetséges munkatársak és barátok gyűltek Magyar Attila Tyrker köré, és létrehoztak egy háttérbázist Budapest XVI. kerületében. Állandó kísérleti régészeti kiállítással, műhelyekkel, íjász- és vívóedzésekkel, előadásokkal, önképző programokkal igyekeztek megfelelő hátteret teremteni a témakör egyre igényesebb megjelenítéséhez.

Nem esik messze az alma a fájától, tartja a mondás. Ezt igazolják ezek a fényképek is, amelyeken Magyar Attila Tyrker és fiai Magyar Márton vívóbajnok, valamint a másik képen Magyar Bálint, mint első evezős is láthatóak

– Ha jól gondolom, akkor a XVI. kerületben építettétek ki a híres EMESE Parkot?

– Az a második ütemben történt. Budapestről 2005-ben elköltöztünk Szigethalomra. Egy 12 hektáros területet béreltünk, az egykori laktanya, légvédelmi bázis területén. Itt lehetőségünk nyílt az Árpád-kor elejét megidéző kísérleti régészeti tevékenység művelésére. Ezen belül pedig a kézművesség és a hadi hagyományőrzés mellett, a kora középkori állattartással, a korabeli falusi gazdálkodással, valamint egy kis tó kialakítása után, a történelmi hajók építésével való foglalkozásra is. Az EMESE parkban egyfajta történelmi életmód rekonstrukciós „várispánság” működött, s annak központja a Lovagterem volt, amelynek falán kárpitok és korabeli tárgyakat bemutató tárlók idézték meg a X–XI. század hangulatát. Ezt vette körbe a kézműves műhelyekkel benépesített várudvar és a néhány korabeli házból álló falucska.

– Miért EMESE lett a park neve?

– Az etnogenezis mondánk királyasszonya, Álmos fejedelem édesanyja előtt is tisztelegve, egy angol-magyar szójátékkal EMESE Park (Early MEdieval SEttlement – Koraközépkori Település) névre kereszteltük ezt az új bázist. Itt Árpád-kori házakat, egy rönkerődítéses földvárat, egy hatalmas kiállítótermet, korabeli kézműves műhelyeket, kemencesort, fűszerkertet alakítottunk ki, továbbá a korszakot idéző háziállatokat, így racka nyájat, hucul ménest, parlagi baromfikat és kecskéket is tartottunk. Létrehívtunk egy az érdeklődők számára is látogatható hagyományőrző szakmai háttérközpontot, ami a következő másfél évtizedben otthont adott a témakörrel foglalkozó csoportoknak és a megvalósítandó elképzeléseknek.

– Változik a helyszín, változik a korszak. Készülődés a mohácsi csatába!

– Sajnos időközben az EMESE Park felszámolására kényszerített minket a covid-időszak kétéves szünete. Szerencsére ki tudtunk alakítani Adonyban egy új műhely- és raktárbázist, ahol egy középkori falu, egy sátortábor és egy jurtatelepülés minden kellékével, fegyvereivel, szekereivel és többszáz történelmi viselettel rendelkezünk. Itt tároljuk a hajóinkat is, amelyek közül egy törökkori folyami gályánk, egy naszádunk és két dereglyénk segítségével a Mohácsi csatába vonuló magyar sereg hadiflottájának megjelenítésére készülünk. A keresztény sereg utánpótlása ugyanis, köztük a felszerelés, az ágyúk és más hadiszerek jó része, Buda felől a Dunán érkezett a csata előtt a mohácsi táborba. A 2026-ig tartó időszak a mi számunkra javarészt ennek a rendkívüli feladatnak a jegyében telik.

Történelmi fesztiválok, történelmi filmek közegében

Egyesületünk (Salina Alapítvány) hagyományőrző társaságával, a Salina Companiával járjuk a hazai történelmi fesztiválokat. Több mint egy évtizede állandó résztvevői vagyunk a Kolozsvári Magyar Napoknak, ahol egy Mátyás király által alapított templom kertjében elevenítünk meg egy középkori vásári forgatagot. Itt az egykori környezetét hűen felidézve nyílik lehetőség az íjászat/számszeríjászat bemutatására, és a vívás gyakorlásra, a kézműves mesterségek kipróbálhatóvá tételére, vagy akár népi hangszerek megszólaltatására is. A csapat tagjai a történelmi filmsorozatok (Jamestown, Last Kingdom, Marco Polo, Asterix, A Sas, az 1242, a Hunyadi) kellékeinek készítői is. Százával csináltak pajzsokat, tucatszám sátrakat, fegyvereket, korhű viseleteket, sisakokat, szekereket és hajókat is.

Magyar Attila Tyrker hitvallása

„Vannak olyan örökérvényű, fontos dolgok, amelyekkel ha találkozni kívánunk, ahhoz tökéletes közeg a régmúlt korok világával való foglalkozás. A történelmi hagyomány megjelenítéséhez az igazán lényeges ismereteket nem lehet a múlt kutatásának csupán egy-egy szűk szeletéből kinyerni. Kizárólag a tradíciók egészének vizsgálata, az összefüggések és egymásra épülések megismerésére és megtapasztalására való törekvés vezet kellően árnyalt, hiteles képhez.”