Hirdetés

Annak ellenére, hogy a 2000-ben bemutatott Gladiátor egy kerek egész történetet mesél el, Ridley Scott már a premier után el akarta készíteni a folytatást, erre azonban az anyagi siker és az öt Oscar-díj ellenére is csaknem két és fél évtizedet kellett várnia. A második részből sajnos nem derül ki, miért ragaszkodott hozzá ennyire, ugyanis a sztori kifejezetten ihlettelen. Akárcsak az első etapban, itt is egy hadifogságba esett rabszolga bosszúhadjáratát követhetjük végig, majd mindezt teljesen valószerűtlen fordulatok követik. A főszerepet alakító Paul Mescal korrekt, de feleannyi karizmája sincs, mint annak idején Russell Crowe-nak, Pedro Pascal vagy Denzel Washington is sokszor tanácstalanul formálja meg halványan megírt karakterét. A rendezőt a történelmi hűség jól érezhetően ezúttal nem (pontosabban sem) izgatta, de ez a produkció előnyére válik, az arénában zajló összecsapások intenzívek és változatosak, a látványvilág egyébként is monumentális; az pedig sportteljesítmény, hogy Ridley Scott 86 évesen, tizenkét hónappal a Napóleon után ismét egy grandiózus kosztümös blockbusterrel jelentkezett. Így ha haragudni nem is lehet a Gladiátor 2-re, igencsak nehéz megindokolni, mi szükség volt az önismétlésre.

Korábban írtuk