A XX. század közepére kiéleződő, világméreteket öltő űrverseny egyik legfőbb tétje az volt, hogy az USA vagy a Szovjetunió asztronautái hódítják-e meg először a Holdat. Az amerikai „holdversenyprogramot” John F. Kennedy, az USA 35. elnöke hirdette meg 1961 tavaszán tartott kongresszusi beszédében.

Hirdetés

A munka jól haladt, a 60-as évek végére az USA Apollo holdprogramjának űrkutatással foglalkozó szakemberei egyre több olyan eredményt tudtak felmutatni, amelynek köszönhetően közvetlen közelségbe került az emberi holdutazás. A program egyik legfontosabb mérföldköve az Apollo–8 űrhajó fellövése volt a Földtől több százezer kilométerre keringő Hold felé, még leszállás nélkül.

Az Apollo–8-at hordozó Saturn V űrrakéta 1968. december 21-én, a déli órákban hagyta el a floridai Kennedy Űrközpontot a fedélzetén tartózkodó három asztronautával. Frank F. Borman parancsnok, James A. Lovell, a parancsnoki modul pilótája és William A. Anders másodpilóta december 24-én tért át a Föld körüli pályáról a Hold gravitációs mezejébe. Feladatuk az volt, hogy a világtörténelem során először végrehajtott Hold körüli pályára állás, majd az égitest vonzáskörzetének elhagyása alkalmával végzett manőverek segítségével minél több tapasztalatot szerezzenek, és előkészítsék az ember későbbi Holdra lépését. A repülés során az űrhajó tízszer is körberepülte a Holdat, miközben egy-egy fordulatot két óra alatt tett meg.

A három űrhajós Hold körüli útját a televízió élőben közvetítette. A több száz millió ember érdeklődését kiváltó, valamennyi addigi nézettségi rekordot megdöntő műsort később Emmy-díjjal jutalmazták. A tévéképernyők előtt ülőket elkápráztatták a Hold távolságából a kék bolygóról készített páratlan felvételek, ám az űrhajósok nem csak a vizuális élményről gondoskodtak. Mivel szerették volna méltó módon köszönteni szenteste ünnepét, egymást váltva olvasták fel a Teremtés könyvének első sorait.

Korábban írtuk

„Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: »Legyen világosság«, és lett világosság. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől” – szálltak az éterbe az Ószövetség sorai William Anders másodpilóta hangján. A felolvasást James Lovell folytatta, a Biblia által megidézve a nappal, az éjszaka és az ég teremtésnek isteni akaratát. A megható műsort Frank Borman parancsnok zárta, aki az Apollo–8 legénysége nevében jó éjszakát, sok szerencsét és boldog karácsonyt kívánt. Utolsó szavai ezek voltak. „Isten áldjon mindnyájatokat – mindnyájatokat ezen a drága Földön!”

Az Apollo–8 sikeresen teljesítette küldetését, a legénység hatnapos űrutazás után december 27-én délután érkezett vissza a Földre. A Holdat először megkerülő űrhajósokat 1968-ban a Time magazin az év embereinek választotta, nevüket holdkráterek őrzik. Küldetésüknek is köszönhető, hogy fél év elteltével, 1969. július 20-án a Hold felszínére léphetett az első földi ember, Neil A. Armstrong… A 70-es évek elején számos sikeres holdra szállást követően főként az űrutazások grandiózus költségei miatt az amerikai Apollo-programot leállították. Azóta nem járt ember a Holdon. Kísérőnk meghódításának soron következő állomását 2026-ra tervezik az amerikaiak.

Több mint fél évszázad elteltével, napjainkban már nem csupán az újabb holdséta lehetősége foglalkoztatja a Kína csatlakozásával kiegészülő nagyhatalmi verseny résztvevőit. A jelenlegi tervek szerint a nem is olyan távoli jövőben akár kezdetleges holdbázis, egy későbbi bányakolónia otthona is felépülhet a nyersanyagokkal bőségesen ellátott égitesten. Csak reménykedhetünk abban, hogy a most még utópiának tűnő elképzelés a megvalósítást követően békés célokat szolgál majd…