A szavazótábor és Vona Gábor pártelnök között egyre mélyebb szakadék húzódik, ráadásul épp a törzsszavazói körben okozhatott lelki törést a Jobbik lélek nélküli „nem kampányolása” a kényszerbetelepítés ellen. Nem látszik, hogy a 2014-es szavazótáborhoz további támogatókat tudna találni a párt – nyilatkozta lapunknak Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet ügyvezetője.

– A magyar politikai élet szereplőihez hasonlóan a Jobbik is győztesnek tekinti magát a népszavazás után. Helytálló ez az értékelésük?

– Magyarországon nyolcmillió választópolgárból nagyjából hárommillióan még egy parlamenti választásra sem mennek el. Az ötmilliós, politikailag aktív népesség több mint háromötöde, hárommilliónál is többen vetették el október 2-án a kényszerbetelepítést. Az egy irányba leadott szavazok száma majdnem beéri a 2008-as szociális népszavazáson átlagosan egy irányba leadott szavazatokat, a 2003-ban hazánk uniós csatlakozását támogató hárommilliónál pedig valamivel még több is. Ha az arányokat nézzük, egyetlen korábbi népszavazáson sem adták még le az emberek egy irányba a szavazatok 98 százalékát. Úgy vélem, ez nem önmagában a kormány vagy a Fidesz–KDNP-szövetség sikere, hanem közös, nemzeti siker. Bár a Jobbik kimondva szintén a kényszerbetelepítés ellen foglalt állást, a nem szavazatok győzelméhez semmit nem tettek hozzá. Több olyan térségben is elmaradt a népszavazási részvétel az országos átlagtól, ahol Vona Gábor pártja valamivel jobban beágyazott. A kampány tudatos elbliccelésével a Jobbik csak azt érte el, hogy szembekerült saját támogatói egy részével is, akik elmentek a népszavazásra és elutasították a brüsszeli kvótacsomagot. Különös pikantériát ad ennek az, hogy nemrég Vona Gábor arról beszélt: „elvette a párt lelkét”. Mindenesetre tény, hogy a Jobbik táborában komoly lelki törést okozott a párt kettős játéka, mellyel ráadásul Vona Gábor lényegében a vehemensen bojkottpárti Gyurcsány Ferenccel került egy platformra.

– Vona Gábor többször is elmondta, hogy a kormány megtakaríthatta volna a népszavazás költségeit, ha az ő támogatásukkal azonnal alkotmányt módosítanak. Miért nem került erre sor?

– A Jobbik által benyújtott alaptörvény-módosítás nem eléggé aprólékosan kidolgozott ahhoz, hogy alkalmas legyen a kvótacsomag ellehetetlenítésére. A kormány javaslata ezzel szemben több ponton igyekszik módosítani az alkotmányt, amely egyébiránt egy gondosan felépített, összefüggő jogi dokumentum. A Jobbik nem eléggé alapos módosítási javaslata épp azt nem venné figyelembe, hogy egyszerre kell módosítani például az uniós integrációról vagy épp a menedékjogra vonatkozó szabályokról szóló alaptörvényrészeket. Ráadásul félő, hogy egy politikai értelemben sikeres népszavazás nélkül Brüsszel azonnal megtámadta volna az alaptörvény-módosítást. Több mint hárommillió magyar ember véleményével ugyanakkor nem lesz egyszerű dacolni Brüsszelben, még ha minden bizonnyal lesz is jogi és politikai csörte a módosítás apropóján. A kormány számára ugyanakkor rendkívül széles politikai legitimációt biztosít a népszavazás. 2014-ben a Fidesz–KDNP nagyjából 2,2 millió listás voks mellett kétharmados többséget szerzett a parlamentben. Most további egymillió szavazat is ott áll a kormány bevándorlási politikája mögött.

– Nem okoz némi zavart a párt vezetésében, hogy amíg Vona Gábor a népszavazás kudarcáról beszélt, Toroczkai László alelnök üdvözölte a hárommilliónál is több nem szavazatot?

– Toroczkai László mellett Morvai Krisztina, a párt európai parlamenti képviselője is kiállt a népszavazás sikere mellett. Mi régóta mondjuk, hogy a Jobbik tele van törésvonalakkal és belső ellentmondásokkal, így egyáltalán nem meglepő, hogy a népszavazás eredményét is eltérően értelmezik. Mint utaltam rá, a szavazótábor és Vona Gábor pártelnök között egyre mélyebb szakadék húzódik, ráadásul épp a törzsszavazói körben okozhatott lelki törést a Jobbik lélek nélküli „nem kampányolása” a kényszerbetelepítés ellen.

– A népszavazással egy időben tizenegy helyi választást is rendeztek, a Jobbik egyetlen helyen sem győzött. Eddigi bázistelepülésükön, Érpatakon pedig feloszlatták a képviselő-testületet. Megtorpant volna a vidéki terjeszkedés?

– Azzal, hogy több kisebb településen vezető pozíciót szereztek a párt helyi emberei, önmagában is ellentmondásossá válhatott az elnyert pozícióknál fogva bizonyítási kényszerbe került helyiek, valamint az erőltetett középre húzást szorgalmazó pártelit viszonya. Mindemellett a párt helyi emberei a nagyobb településeken és a megyékben eddig sem nagyon rúgtak labdába, a beígért lokális eredmények esetleges elmaradása pedig a kistelepüléseken is magyarázkodásra késztetheti a párt politikusait.

– Összességében hol áll a néppártosodás folyamata? A Jobbik megtalálta új helyét a magyarországi pártpalettán?

– A Nézőpont Intézet szeptemberi közvélemény-kutatása alapján a Jobbik támogatottsága 11 százalékos a teljes felnőtt népesség körében, ha pedig a legvalószínűbb listás eredményeket nézzük, 20 százalékot kapnának egy most vasárnapi választáson. Mindez nagyon messze van attól, hogy a Jobbik valódi kormányváltó tényező legyen, jó esetben is csak megismételhetnék a 2014-es eredményüket. Ma még úgy tűnik, a 2018-as választáson is a második hely megszerzéséért szállhat harcba Vona Gábor pártja az egyre gyengülő baloldallal szemben. Ami pedig a néppártosodást illeti: nem látszódik, hogy a 2014-es szavazótáborhoz további támogatókat tudna találni a párt. A Jobbik ráadásul egyelőre nem a néppártosodástól, hanem a különböző botrányoktól hangos, lásd Kovács Béla EP-képviselő vagy Volner János frakció­vezető ügyeit. Az is egyre beszédesebb, hogy a párt nem reagál érdemben arra, milyen befolyásszerzésre törekvő üzleti csoportok állnak mögötte. A párt radikális önbesorolású támogatóit taszíthatja továbbá a népszavazás kapcsán képviselt kettős magatartás is.

– Orbán Viktor metsző gúnnyal emlékeztetett arra a parlamentben, hogy megszaporodtak Vona Gábor bulvármegjelenései. A kutyasimogatás után most itt az edzőtermi gyúrás. Jó ez a Jobbiknak?

– Konkrét kérdésekben egyre kevésbé lehet meghatározni a párt álláspontját, például hazánk uniós tagságáról vagy a NATO-tagságról több ellentmondó álláspont is elhangzott. Ellenben a bulvár már korábban is rendre előtérbe került a megelőző választási kampányokban. Itt elsősorban a kontextus az érdekes: miért épp az ATV-ben érezte szükségét Vona Gábor annak, hogy a kutyasimogatás után edzőtermi és kozmetikai szokásait is bemutassa a választóknak? Talán nem rosszhiszeműség azt gondolni, hogy mindez csak arról szól, miként lehetne a baloldaliakkal megszerettetni Vonát, ezzel megágyazva a hallgatólagos ellenzéki választási koalíciónak. Persze ez egyelőre csak fikció, de mégis sokan ábrándoznak az ellenzék körében ilyesmiről. Ha ez igaz, az egész csak arról szól, hogy Vona a „legkisebb rossz” képét tudja magára ölteni, ezzel igyekezve magához édesgetni újabb szimpatizánsokat. A probléma viszont nem más, mint hogy a Jobbik még mindig elsősorban protesztpárt. Márpedig amíg nincs egyértelmű kormányváltó hangulat az országban, bármilyen hasonló, tartalom nélküli próbálkozás csak arra lehet jó, hogy nevetségessé és komolytalanná tegye a láthatóan belső démonokkal, ellentmondásokkal viaskodó pártelnököt.

Szentesi Zöldi László