A cikk emailben történő elküldéséhez
kattintson ide,
vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/magyarorszag/nalunk-meg-bun-a-vagyon-92068/
A balliberális médiát elárasztják a kommunista nosztalgiára építő demagóg támadások a vagyonos politikusok ellen. Ennek következtében Magyarországon könnyen céltáblává válhat, aki alapvető létfenntartási szükségletein túl is költ magára, ezért hazánkban a vagyonosodás a kommunizmus évtizedei óta máig rejtőzködőbb, mint más országokban.
Minden ellenkező híreszteléssel szemben a magyar felső és alsó-középosztály gyarapodik, amint a prémiumautók, jachtok eladásai, vagy akár a bevallott fizetési és vagyonosodási adatok mutatják. Jelenleg a magyar társadalom 5 százaléka már a felső osztályhoz, vagyis a 70 millió forintnál nagyobb vagyonnal rendelkezőkhöz tartozik.
Kína után talán Magyarország az, ahol leginkább szokás a gazdagság elrejtése. A nyugati országokkal, de akár Lengyelországgal, Romániával összehasonlítva hazánkban megmaradt a szocializmus egyenlősdi szemlélete, ahol az átlagból kiemelkedőket irigykedve, előítéletekkel, gyanakodva szemléli a társadalom, ahol a „maszek” szinte még ma is szitokszónak számít. Ennek tükrében nem csoda, hogy például a leggazdagabb magyarokat felvonultató kiadványok szerkesztői rendre becslésekre és adatgyűjtésekre kénytelenek hagyatkozni, a gazdagabbak ugyanis titkolóznak, nem feltétlenül vagyonuk kétes eredete miatt, inkább azért, mert nem kis mértékben a posztkommunista média hatására, a vagyont sokan a becstelenséggel hajlamosak azonosítani.
A jólétet a tisztességtelenséggel összemosó szociális demagógiára látványos példát szolgáltattak az elmúlt évek kormányzati szereplői elleni sajtótámadások, ahol állami csúcsvezetőkön, sikeres vállalkozókon kérték számon, hogy miért engednek meg maguknak többet a tágabb értelemben vett létfenntartásnál. Pedig egyikük sem produkált nagyobb költekezést, mint mondjuk egy multinacionális cég közepes méretű magyar leányvállalatának marketingigazgatója, miközben például egy miniszter felelőssége összehasonlíthatatlanul nagyobb.
A magyar felső középosztály helyzetéről, egyáltalán a magyarországi vagyoni helyzet alakulásáról szemléletes képet nyújt a TÁRKI Társadalmi Riport 2016 kiadványa. Ebből kiderül, hogy a nemzetközi normákat tekintve, a magyar társadalom 45 százaléka a középrétegbe tartozik, vagyis azok közé, akiknek – beleértve ingatlantulajdonukat is – 7 és 70 millió forint közötti vagyona van. További 5 százalék a 70 millió forintnál gazdagabbak aránya, ez 200 ezer családot jelent.
A felmérés készítői az utóbbi kört még tovább bontották, amiből kiderült, hogy ezek négyötödének vagyona kisebb 150 millió forintnál, vagyis 40 ezerre tehető az igazán gazdag családok száma. Utóbbiban feltehetően szerepel néhány politikus is, ahogy például a szocialista Kapolyi László is sokáig megjelent A száz leggazdagabb magyar kiadványban – napjaink sajtója azonban már nem az ehhez mért, hanem jóval kisebb költekezések esetén is hajlamos pellengérre állítani a célszemélyt.
Pedig ahhoz, hogy valaki a középosztályhoz, akár a felső középosztályhoz tartozzon, jellemzően nem kellenek gyanús mesterkedések. A TÁRKI vizsgálata szerint például a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 75 százaléka a középosztályhoz tartozik, és 4 százaléka a gazdagokhoz – vagyis a „gazdag” kategória szinte teljes egészében diplomásokból áll. Az érettségivel rendelkezők esetében 65 százalék a középosztályhoz tartozók aránya, a vagyoni lista végén pedig a maximum 8 általánost végzettek állnak, akiknek 66 százaléka a vagyontalanokhoz tartozik. Vagyis a gyakorlatban mégis érvényesül az elkoptatott közhely: ki minél többet tanul, annál magasabbra jut.
A vagyoni helyzetet befolyásolják olyan tényezők is, hogy ki hol él: a fővárosban és környékén élők között jóval magasabb a felsőbb osztályokba tartozók aránya, mint az ország más részein. Míg Budapesten az országos átlag 132 százalékát fogyasztják el havonta a háztartások, addig a vidéki városokban élők csupán 94 százalékot, a községekben élők pedig mindössze 83 százalékot. Egy borsodi vagy szabolcsi kistelepülésről nézve tehát már egy pesti polgár is „pofátlanul gazdagnak” látszik. Nem beszélve a nemzetközi kitekintésről: míg az osztrákok közel 40 százaléka százezer dollár (28 millió forint) fölötti háztartási vagyonnal rendelkezik, s a portugálok vagy szlovének között ez az arány 15 százalék körül mozog, Magyarországon a társadalom 5, Lengyelországban 3, Szlovákiában 2, Romániában 1,5 százaléka tartozik ebbe a körbe. Egymillió dollár fölötti vagyonnal 200 ezer osztrák, de mindössze tízezer magyar háztartás rendelkezik.
Egy 2014-es tanulmányban a TÁRKI a felső középosztály méretét is megkísérli meghatározni. Becslésük szerint a társadalom 11 százaléka tartozik ide: azok a családok, amelyek tagjai a magyar átlag harmadával-felével költhettek többet fogyasztásra. Az úgynevezett „felső osztálynál” ugyanez az arány két és félszeres – összességében tehát a társadalom 16 százaléka engedhet meg magának számottevően többet, mint a bruttó 258 (nettó 172) ezres havi fizetés keretétől függő átlag.
A középosztály tagjait úgy is meg lehet közelíteni, hogy ide tartozik az, akinek havi jövedelme magasabb, mint az átlag. Mivel a NAV legfrissebb közlése szerint (Demokrata, 43. szám, 5. oldal) az átlagos bérjövedelem 193 ezer forint, a középosztály tagjai közé az is besorolható, aki legalább átlag 200 ezer forintot vagy annál többet, azaz évente legalább két és fél millió forintot keres.
E réteg lehetőségeinek szélesedését látványosan mutatják a nagyobb értékű cikkek tekintetében fellendült vásárlások. Az ingatlanpiac szárnyal, az árak másfél év alatt 50 százalékkal emelkedtek, és a fővárosi új lakások iránt annak ellenére óriási a kereslet, hogy négyzetméterenként immár 600 ezer forintért cserélnek gazdát. Nőnek a lakossági megtakarítások is, a teljes állomány az MNB összegzése szerint tavaly 14 százalékkal emelkedett. Így a lakosság pénzügyi vagyona 33 ezer milliárd forintra nőtt, ami felnőttenként számolva átlagosan 4 millió forintos megtakarítást jelent – mivel azonban a magyarok 58 százaléka nem tesz félre, a többiek átlagos megtakarítása értelemszerűen magasabb. S a válság rendkívüli zuhanása után immár harmadik éve bővül az autópiac is, az eladások tizedét pedig az úgynevezett luxusmárkák adják.
A magyar közép- és felső osztály összesített vagyonát 100 ezer milliárd forintra teszik. Ennek közel fele ingatlanban, harmada pénzügyi megtakarításban van. Ötezermilliárd forintra becsülik a földvagyon, s mindössze kétezermilliárd forintra a magyar autópark értékét. A vagyon a magyar bruttó nemzeti termék háromszorosára rúg, amivel térségünk elmarad a nyugati államoktól, ahol jellemzően az éves GDP öt-hétszeresét éri el a lakossági vagyon összessége. A TÁRKI-tanulmány megállapítja: Magyarország lényegesen sikeresebben tudta volna kezelni a világgazdasági válságot, ha már a kilencvenes évektől kezdve törekedett volna a polgárság által meghatározott középosztály létrehozására.