A szégyen napja – 20 éves a kettős állampolgárságról szóló népszavazás
20 évvel ezelőtt, 2004 december 5-én voksolhattunk arról, hogy a trianoni békeszerződés következtében határainkon kívül rekedt magyarok kérvényezhetik-e a magyar állampolgárságot egyszerűsített eljárással. A jogi bikkfanyelven feltett kérdés mögött azonban kimondatlanul is ott állt a nemzeti összetartozás kérdése, és bár a balliberális kormánypártok ellenkampánya dacára az igenek kerültek többségbe, túl kevesen járultak az urnákhoz, ami hosszú időre traumatizálta a határon túli magyarságot.
„Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy a magyar nemzethez tartozó, nem Magyarországon élő személyek kedvezményesen honosíthatók legyenek?” – így szólt a 2004. december 5-én tartott hírhedt népszavazás egyik kérdése, és bár a másik, az egészségügy privatizációjára vonatkozó is fontos volt, és akkor a közbeszéd tárgyát képezte, mára leginkább erre emlékezünk, ami mindennél jobban mutatja valódi súlyát.
A népszavazás kezdeményezésére a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) által indított aláírásgyűjtés adott lehetőséget, amely elérte a szükséges támogatottságot. A kérdés lényege az volt, hogy a határon túli magyarok kérvényezhetik-e a magyar állampolgárságot egyszerűsített eljárással. Az indítvány mögött ugyanakkor kimondatlanul is a nemzeti összetartozás gondolata állt, legalább is a külhoni magyarság ekként tekintett a voksolásra.
A kettős állampolgárságról szóló kérdés egyértelmű törésvonalat hozott a hazai politikai közéletben. A Fidesz és a jobboldali pártok határozottan támogatták az indítványt, hangsúlyozva a nemzeti összetartozást. Ezzel szemben a baloldali pártok nem csak ellenezték azt, hanem hazug kampányt is folytattak ellene. Azt sugallták, hogy a kettős állampolgárság gazdasági és társadalmi katasztrófát okozhat Magyarország számára, mivel az új állampolgárok eláraszthatják az országot, és igényt tarthatnak a magyar szociális juttatásokra.
A népszavazás eredménye – vagy annak hiánya – mély sebet ejtett a határon túli magyarság és az anyaországi magyarok kapcsolatában, hiszen, dacára annak, hogy bár fájdalmasan szűkösen, 51,57 százalékkal az igen szavazatok kerültek többségbe, de a választásra jogosultak mindössze 37,49 százaléka járult az urnákhoz, ami nem érte el az érvényességhez szükséges 50 százalékos küszöböt.
A kudarc nyomán ugyanakkor felerősödött az a felismerés, hogy a magyar államnak kötelessége határozottabb lépéseket tenni a nemzeti összetartozás érdekében, végül a 2010-ben hatalomra kerülő Orbán-kormányt cselekvésre ösztönözte. Az új alaptörvény rögzítette, hogy a magyar állam felelősséggel tartozik a határon túl élő magyarokért, és megteremtette az egyszerűsített honosítás jogi alapjait. Azóta több mint 1,1 millió határon túli magyar kapott magyar állampolgárságot, amely a nemzeti összetartozás újabb jelképe lett.
A 2004-es népszavazás megmutatta, hogy a magyarság sorsa és nemzetpolitikája nem pusztán jogi vagy gazdasági kérdés, hanem a nemzeti identitás alapja. A kudarc emlékeztetett arra, hogy a megosztottság gyengíti a nemzetet, és csak az összefogás vezethet valódi eredményekhez. Gyurcsány Ferenc több ízben is kísérletezett a külhoni magyarság elleni uszítással, de ezzel később már nem tudott érdemi eredményt felmutatni.
