December 13. – Bilincstörő hit
December 1-je és 24-e között minden reggel megosztjuk honlapunkon az aznapi ajándékunkat olvasóinkkal.
A kommunista rémuralom idején Magyarország a keserű gyűlölet és a fullasztó reménytelenség között hánykódott, a rettegésben élő magyar hazára a véget nem érőnek tűnő terror fenyegető árnyéka borult, a nemzet legjobbjai kegyetlen börtönök mélyén sínylődtek. Ebben a környezetben írta az összeesküvés és hazaárulás címén koncepciós perben 1949-ben börtönbe zárt válogatott öttusázó, a váci fegyházban költővé érett Gérecz Attila (Dunakeszi, 1929. november 20. – Budapest, 1956. november 7.) 1954-es szökése utáni márianosztrai szigorított fegyházbüntetése során, 1955 decemberében alábbi versét. A költeményen végigvonuló feszültség szinte szikrázik, áthatóan láttatva-érzékeltetve a sátáni bolsevizmus által fojtogatott magyar kereszténység rendíthetetlenségét, az Istenbe vetett sziklaszilárd hit minden poklot legyőző erejét. Ez a törhetetlen, bilincstörő hit ma is példa számunkra.
Karácsonyi ének a börtönben
Szürke falakon túl, messze, gyertyák gyúlnak.
Ünnepi harangok imára kondulnak.
Komor szájunk szélén keserű vonások.
– Hallod, Názáreti?
Súlyosak a láncok.
Lüktető városok élete csendesül.
Millió gyűlölet könnyekké szelidül.
Kiégett szívünkön már nem csordul bánat.
– Hallod, Názáreti?
Megtörték a vágyak.
Kacagó kicsinyek ámuló szemekkel,
Derűs emberpárok zsolozsmás lélekkel.
Hajlott hátunk bűnös alázatra görnyed.
– Hallod, Názáreti?
Vedd el életünket!
Fia képe előtt leboruló asszony,
Drága vonásain torzul a fájdalom.
Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak.
– Hallod, Názáreti?
Segítsd az anyánkat!
Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak.
Fásult, néma vággyal szent csodára várnak.
Vasrácsokon átal halvány fényre néznek.
– Hallod, Názáreti?
Peregnek az évek…
Tágult pupillákon tébolyult kín lángja.
Négy zokogva készül a mártírhalálra.
Torkához kap, s felsír álmában a gyermek:
– Hallod, Názáreti?
„Apámat ne engedd!”
Megtiport országon dühöng szilaj átok.
Neved rohadt dühvel ócsárló pofájuk
Káromolva töri csendjét a szent éjnek.
– Hallod, Názáreti?
Megbocsátunk… – Érted!
Túl a szitok zaján felcsendül az ének.
Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a lélek.
Megrendül a börtön, recsegnek a zárak,
Rab torkok harsogják szerte a világnak:
Dicsőség Istennek, békesség a népnek.
– Hallod, Názáreti? Hozzád száll az ének.
A kalendárium korábbi tartalmai ITT érhetők el.
