Gróf Tisza István nyomdokain

1874-ben alakult meg a magyar királyi 2. honvéd lovasezred, amelyből 1880-ban magyar királyi 2. honvéd huszárezred lett, majd 1892-től a magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred nevet viselte egészen megszűntéig, az I. világháború végéig. A valamikori leghíresebb katonája borosjenői és szegedi gróf Tisza István (1861 – 1918) néhai miniszterelnök volt. Ám nemcsak az ezred változtatott nevet, hanem ennek a katonai egységnek az emlékét és a hagyományait őrző, az 1988-ban megszerveződő Hajdú Bihar Megyei Huszárbandérium is, amely ma Hajdú-Bihar Vármegyei Huszárhagyomány-őrző Egyesület néven ismert.

Az Osztrák–Magyar Monarchia 1867 és 1918 között fennálló kettős (dualista) állam volt. A Magyar Királyság és az Osztrák Császárság alkotta. Közös volt uralkodójuk, valamint a külügy, a hadügy és az ezekhez kapcsolódó pénzügyekről is közösen döntöttek. Ferenc Józsefnek tulajdonítják a kijelentést, miszerint az egész dualista monarchia három ember egyezkedése által jött létre 1867. július 28-án. Ez a három ember, írja a császár: „Deák, Andrássy és jómagam”

Az Osztrák-Magyar Állam közös hadsereget hozott létre, ez volt a Császári és Királyi Hadsereg – kaiserlich und königliche (k und k) Armee -, a szárazföldi haderő 1867-től 1918-ig. A hadsereg az Osztrák–Magyar Fegyveres Erők része volt a haditengerészettel együtt.

Három hadseregből állt: 1. A Közös Hadsereg (Gemeinsame Armee); 2. Az osztrák Császári-Királyi Honvédség (k.k. Landwehr); 3. Magyar Királyi Honvédség (k.u. Landwehr)

A Monarchia korának első katonai hagyományőrző alakulata

A hetvenes években megalakul a Zrínyi Miklós Haditorna Klub Szacsky Mihály vezetésével, felidézve a lovagkort és 1848-49 huszárságát, mintegy magot vetve, de mégis csak egyedüliként. A ’80-as évek közepén már szárnyait bontogatja Kassai Lajos révén, leginkább a X. század előtti korszakainkra jellemző lovasíjászat – ami évek múltával világhírnévre tesz szert. Ugyancsak ekkor indul útjára a lovagkori hagyományőrzés id. Cseke László és ifj. Cseke László, majd a Szent György Lovagrend révén, aminek csúcsrendezvényévé a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok válik, de elindult 1985-ben történelmi küldetését beteljesítendő, a Történelmi Lovas Egyesület által lendületbe terelt ’48-as katonai hagyományőrző mozgalom is, ami hamarosan a Tavaszi Emlékhadjáratok örvén teljesedik ki a Kárpát-medencében. A Familia Gladiátoria Pannonica szintén ekkor alapozza megalakulásával a magyarországi római kori hagyományőrzést. Eltelik egy kis idő és máris 1988-at írunk, amikor Budapesten Nemzetközi Huszártalálkozót tartanak. Azok az emberek rendezik, akik a következő évben megalakítják a Magyar Huszár- és Lovashagyomány-őrző Társaságot. Ám maradjunk még csak 1988-nál, hiszen ekkor szerveződik meg a magyar katonai hagyományőrzés első Monarchia kori egyesülete, amelyet ma Hajdú-Bihar Vármegyei Huszárhagyomány-őrző Egyesület néven tisztelünk. Megszervezőjeként, alapítójaként az egyesület tagjai Hetey Sándor Györgyöt nevezték meg.

Egy, csak egy legény van

Adorján Csaba h. ő. huszárőrnagy, tiszteletbeli elnök (szül.:1957). Egy időben testnevelés és biológia szakos tanárként és lovasoktatóként dolgozott. Felesége Kurczina Rita pedagógus, fia, Tamás, környezetbiológus, lánya, Rita, aki számítógépes szakember. Az egyetlen olyan tagja a csapatnak, aki az 1988-as indulástól ebben az egységben szolgálja a magyar hazát.

„Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, Meddig a szem ellát puszta földön, égen” – rémlik fel Arany János ismert verssora, amit Toldiról írt. Nem azért, mert Adorján Csabát, aki 1988 óta megszakítás nélkül szolgál a hajdú-bihari huszárhagyomány-őrzőknél, Toldi Miklóshoz mérhető roppant erővel áldotta meg a Teremtő, hanem mert időegységet tekintve mégis csak ő a legstabilabb tagja ennek a nagyszerű csapatnak. Csaba lovaspályafutása még kisgyerek korában a szomszéd bácsi lovának gondozásával kezdődött, amiért cserében fel is ülhetett a ló hátára. Iskolás korában lovastornázott is, de minden szereplés közül számára a legemlékezetesebb élményt a Hortobágyi Lovasnapokon való fellépés jelentette, és ma sincs ez másként. Ami a huszáréletet jelenti, úgy meséli, hogy Létavértesen lovagoltattak annak idején gyerekeket, s egyúttal lovastornára is tanították őket. Itt szerveződött 1988-ban a Hajdú – Bihari Huszár Bandérium létavértesi egysége, Hetey S. György vezetésével. Még ebben az évben Pestre utazott a fiatal huszáregység, és részt vett az I. Nemzetközi Huszártalálkozón. Nagy ugrás volt ez akkor az egyesületi nemlétből az addig hazánkban nem létező nemzetközi katonai hagyományőrzés világába. Bár az egyesület ma már híres a Partiumba és Erdélybe irányuló nagy történelmi lovastúrák megvalósításáról – ilyen például a Csontos János által szervezett Szent Imre millenniumi történelmi lovastúra a Csíkszentimre- Csíkszereda-Hegyközszentimre-Nagyvárad útvonalon, vagy például az ugyancsak Csontos által szervezett M. kir. 9-es honvéd huszárezred avató emléktúra a Marosvásárhely-Magyardécse-Bethlen útvonalon – de ez nem jelenti azt, hogy otthon, Debrecenben fellépéseik ne volnának számosnak nevezhetők. Ezek közül is kiemelkedő a Debreceni Virágkarneválon való rendszeres fellépés. De visszatérve Csabához, el kell mondani róla, hogy 2004-től két cikluson át ő volt az egyesület elnöke. Ez év március 15-én szerepelt a csapat először a határon túl, nevezetesen a Partiumban, Nagyváradon. Ráadásul ez az év volt annak a nyolcéves időszaknak a kezdete, amikor a Bocskai István vezette szabadságharc első csatájának emlékére (1604. okt.15. Álmosd – Bihardiószeg) rendeztek bemutatókat, több huszárcsapat és más hagyományőrzők részvételével.

„S ki az igazságért harcol mindhalálig – Holta után tüstént egy csillaggá válik”

vitéz Szoboszlai Endre (szül.:1957) újságíró, csillagász-ismeretterjesztő, huszárhagyomány-őrző, az E.ON nyugdíjas marketing, reklám és PR-munkatársa. A Hajdú-Bihar Vármegyei Huszárhagyomány-őrző Egyesület sajtófelelőse, a Honvédelemért kitüntető cím tulajdonosa. Felesége Kovács Erika kormánytisztviselő. Fia, Soma, gazdasági informatikus, amúgy pedig az egyesület alelnöke, lánya, Sára, kormánytisztviselő.

Ha már Adorján Csaba esetében egy versidézettel kezdtem a bemutatást, nem teszek másként a csapat egy másik meghatározó tagja esetében sem. Sárosi Gyula Huszár című verséből való a fenti idézet, és a jó hír az, hogy Szoboszlai Endre – mert itt most róla van szó – csillaggal, csillagokkal való kapcsolata, hála a jó Istennek, még nem a metamorfózis keretein belül értelmezendő. Arról van szó ugyanis, hogy Endre, amellett, hogy hagyományőrző huszár, és mint ilyen, a szabadságért harcolók seregébe sorolt mindörökre, csillagász-ismeretterjesztő is. Az ELTE hároméves csillagász-ismeretterjesztő képzésén 1989-ben végzett. Az idők folyamán sok száz ismeretterjesztő előadást tartott, több ezer népszerűsítő cikket írt. Feldolgozta a klasszikus iszlám világ VIII-XIV. századi csillagászati tudományát. Behatóan foglalkozott a jezsuita rend csillagászati munkáival, a Biblia csillagászati titkainak feltárásával, a kozmikus babonák (ufóhisztéria, csillagjóslás, világvége) elleni küzdelemmel is. Írt tíz kiskönyvet csillagászati és vallástörténeti, valamint csillagászati-kronológiai témákról. Szóval a csillagászat és a huszárság összefüggései Endrénél nyilvánvalók. Ő szokta mondani, hogy míg az egyikből megélt, a másikért élt. A huszárcsapat tagjaként nem csak az ünnepi rendezvényeken, felvonulásokon és nagy történelmi túrákon vett részt, de „Élő történelemóra” keretében előadásokat tartott iskolásoknak a honvédelmi nevelés fontosságáról, valamint a katonai- és huszárhagyományról.

Az erdélyi misszió elkötelezettje

Csontos János népművelő (szül.: 1954), országgyűlési képviselő (2002-2010), korábban a Bocskai Emlékbizottság tagja, a Magyar Lótenyésztő és Lovas Szervezetek Országos Szövetsége Ellenőrző Bizottságának elnöke, valamint a Marosszéki Lófuttatás szervezője és szakkommentátora. Felesége Balázs Judit tanár, Bianka lánya kormányhivatalnok és Izabella lánya bírónő, lovastanár.

Ha képletesen is, de ha azt lehet állítani, hogy a Hajdú-Bihar Vármegyei Huszárhagyomány-őrző Egyesület gróf Tisza István nyomdokain menetel, akkor ezt nem csak azért mondhatjuk, mert az egykori miniszterelnök huszárezredesi rendfokozatban kétszer is volt a magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred ezred parancsnoka – és a csapat ennek az ezrednek a hagyományait őrzi –, hanem mert a gróf Tisza István nevét viselő lovas emléktúra is szerepel az egyesület repertoárjában. Csontos Jánost fentebb már említettem mint lovastúra szervezőt. Ő szervezte ezt az emléktúrát is, több más anyaországi, de különösen erdélyi „kilovagláshoz” hasonlóan. Így például nevéhez kötődik a Kossuth emléktúra megrendezése a Sárréten, a Nádudvar-Kaba-Földes-Nagyrábé-Biharnagybajom-Sárrétudvari-Szerep-Püspökladány útvonalon, vagy a Bem tábornok emléktúra Kolozsvár és Kézdivásárhely között. Szintén ő szervezte meg a Lenkey tábornok emléktúrát Nagybánya-Koltó-Világos és Pankota mentén, valamint a gróf Teleki Sándor nevét viselő emléktúrát Máramarosszigetről indulva, Hosszúmezőn és Nagybányán keresztül Koltóig. Amúgy pedig János ott volt már az egyesület alapításánál is, jelenleg pedig, e könyv írásakor, elnöke ennek a nagymúltú szervezetnek. Amikor országgyűlési képviselő volt, ő volt a nemzeti lovasprogramot előkészítő eseti bizottság elnöke, mint ahogyan ötletgazdája volt a „Bocskai Napok az Érmelléken” rendezvénysorozatnak is. Csontos János, aki a létavértesi Álomzug Lovastanya tulajdonosa és az Érmelléki Huszárokosító házigazdája, állítja, hogy „nem a túra végig lovaglása a nehéz, hanem annak megfelelő előkészítése, szervezése.” De minden bizonnyal azok miatt az élmények miatt, amelyeket ilyenkor a lovasok átélnek, és azok miatt a visszajelzések miatt, amiket az erdélyi magyaroktól kapnak, válik gyümölcsözővé és örömtelivé az ő erőfeszítése. Még Szoboszlai Endre mesélte egyszer, hogy Szalárdon, egy ünnepi eseményen kijött a házából egy idős bácsi, aki meglátta a huszárokat. Hozta boldogan a kínáló pálinkáját és közben megjegyezte: „No, most már meghalhatok, hogy ezt megéltem!” Mi tagadás, megható volt.

Fráter Lóránd emléktúra Létavértes-Álmosd-Érsemjén ösvényein, Szilágysági találkozások Szilágynagyfalu-Kraszna-Szilágysámson csapásain és Görgey tábornok emléktúra Létavértes-Álmosd-Bagamér- Vámospércs gyalogútjain. Felsorolni is hosszú Csontos János szervezőnek és a Hajdú-Bihar Vármegyei Huszárhagyomány-őrző Egyesületnek, a határmenti kapcsolatok erősítése, de egyúttal a magyar nemzet egysége érdekében végzett igyekezetét. Ám ezen a fényképen, a debreceni Virágkarneválon lovagol a csapat 2001. augusztus 20-án, hiszen „hivatalból” a debreceni rendezvényeken ott kellett lenni. Az élen Németi Imre őrnagy halad, aki 1990-2003 között volt parancsnoka a bandériumnak. Az idők folyamán az elnöki címet Szőllősi László, Adorján Csaba, Csontos János. Juhász Imre, majd ismét Csontos János érdemelték ki.

A szentjobbi (Partium, Bihar megye) huszárok találták ki a téli túrákat ember-, ha tetszik huszárpróbálóként. Ha az egykori huszárok mindenkor szolgáltak és kibírták, akkor a mai hagyományőrző huszároknak is ki kell bírni – mondták!

Az első ilyen túrát Szentjobb és Érköbölkút között lovagolták végig 2009 januárjában. Az élen az akkor 17 éves Szoboszlai Soma lovagol.

A Hajdú-Bihar Vármegyei Huszárhagyomány-őrző Egyesületről, az egyesület tagjaiként, a huszárhagyomány-őrzés úttörőiként megnevezett férfiakról szóló írást ezzel a fényképpel zárom. A kép a Hortobágyi Lovas Napokon készült 2022 nyarán. Jól látható, hogy a vágtázó huszárhagyomány-őrzők nem az „úttörők” közül valók, hiszen fiatalok. Ebben a felvételben azt hiszem ez a legfontosabb üzenet.