Élelmiszer-gazdaságban gondolkodunk

Az egyszerű alapanyag-termelés helyett gyorsan nő a mezőgazdaság hozzáadott értéke, ami részben a kézművestermékeket gyártó kistermelőknek is köszönhető – mondta a Demokratának a tavalyi, az ágazat 18 százalékos növekedését hozó rekordévéről Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter. A politikus megtarthatónak véli a jelenlegi uniós agrártámogatási szintet, a Nemzeti Vidékstratégiától egyedi fejlődési pályát remél, utóbbi sikeréhez azonban fontosnak tartja a gazdatársulások terjeszkedését.

– Milyen évet zártunk?

– Magyarország e téren is erősödik. A mezőgazdaság továbbra is a nemzetgazdaság növekedésének motorja. Ezt bizonyítja, hogy a bruttó hozzáadott érték volumene 18 százalékkal nőtt, mintegy 17 ezer új munkahely jött létre, és így az agrárium a 2,1 százalékos GDP-növekedéshez 0,6 százalékkal járult hozzá. Ez a növekedési ütem felülmúlta az autógyártásét, a gyógyszeriparét vagy az elektronikai iparét. Pedig 2016 nem volt könnyű év: a sertés- és a tejpiacon is válság alakult ki, tavasszal súlyos fagy­károk érték a gyümölcsösöket, az év végén pedig a baromfi-influenza okozott nehézségeket. Eközben továbbra is fennáll az orosz piacot sújtó uniós embargó, és a közel-keleti háborúk is hátrányosan befolyásolják a kivitelünket. Ilyen körülmények között különösen megsüvegelendő a magyar gazdák helytállása és kiváló teljesítménye.

– Miben nyilvánult meg a hozzáadott érték növekedése?

– A néhány évvel ezelőtti 50-55 százalékról 65 százalékra emelkedett például a termékek feldolgozottsági szintje. Egyszerű példát hozok: ma már nemcsak kukoricát adunk el, hanem bioetanolt készítünk, amit magasabb áron lehet értékesíteni. Emellett több ezer kézműves-élelmiszert gyártó kistermelő jelent meg a piacon, akik jó minőségű helyi termékeket állítanak elő. Magyarul a puszta alapanyag-termelés helyett egyre erősödik a késztermék-előállítás.

– Ez egybevág a Nemzeti Élelmiszergazdasági Stratégia célkitűzéseivel. Miként összegezhetők a program nemrég lezárult társadalmi vitájának tapasztalatai?

– Magyarország célja, hogy génmanipuláció-mentes, természetes, jó minőségű, egészséges élelmiszert állítson elő. Itt minden szónak jelentősége van, ezek a magyar minőséget foglalják össze. Ebben teljes egyetértés van a gazdatársadalomban: nem kérünk a GMO-ból, az ipari parkokban termesztett élelmiszer-alapanyagokból, a hormonkezelt, mesterségesen növesztett húsból, a klórral mosott csirkéből és mindenféle természetellenes eljárással létrehozott termékből. Számunkra a hagyományos termelési módok jelentik a távlatot, hiszen a magas minőségű élelmiszerre mindig volt és mindig lesz igény. Egyre több a tudatos vásárló idehaza és külföldön egyaránt. Ez világszerte százmilliós nagyságrendű piacot jelent. Hogy ezt ki is tudjuk aknázni, mielőbb meg kell hoznunk azokat a fejlesztési döntéseket, amelyekkel felépíthetjük, illetve visszaépíthetjük az egyes termékpályákat. Ilyen például a tejporgyártás, ami ma viszonylag szerény kapacitással van jelen, pedig számos élelmiszer alapanyaga. Nem mellékesen a porítás és az ily módon lehetségessé váló tárolás kiválóan alkalmas a tejpiaci túltermelés okozta esetleges válságok levezetésére. Ugyancsak a tejágazatot érinti, hogy ma jelentős arányban vannak a piacon külföldi ízesített joghurtok, túróféleségek, prémium sajtok és hasonló termékek. Ilyeneket mi is elő tudunk állítani, de ehhez technológiai fejlesztésekre, beruházásokra van szükség. Mindezt a 2013-tól 2020-ig terjedő Nemzeti Vidékstratégia alapozza meg, ennek eredményeire építve tudunk tovább lépni.

– Ez már több mint mezőgazdaság.

– Élelmiszer-gazdaságban gondolkodunk. Ez azt jelenti, hogy egységbe kell szervezni az alapanyag termelését, a feldolgozást és az értékesítést a raktározástól a szállításon át a vendéglátásig, de ide tartozik a melléktermékek hasznosítása is, legyen szó a faiparról vagy a csomagolóanyag-gyártásról. Ez további munkahelyeket is teremt. A Nemzeti Élelmiszergazdasági Stratégia hosszú távra, 2020-tól 2050-ig szól. Némely baloldali kritikusunktól éles támadásokat kapunk, noha nekik semmilyen stratégiájuk nem volt.

– Ami látszott is az országon.

– Ma viszont egyre erőteljesebb gazdasági fellendülést tapasztalhatunk, egyre több a munkahely, sőt érzékelhető már a munkaerőhiány. Fontos célunk, hogy a növekedés eredményeiből a gazdatársadalom is részesüljön. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre többen látnak pers­pektívát a gazdálkodásban, ezt bizonyítja az állami földek sikeres értékesítése is.

– Hány hektár kelt el a „Földet a gazdáknak!” program keretében?

– A múlt évben lezajlott értékesítések során 195 ezer hektár terület talált vevőre. Összesen 30 ezer gazda tudott földet vásárolni, ez azt jelenti, hogy minden negyedik földműves területhez jutott, vagy bővíthette már meglévő birtokát. Mindez nyilvános árveréseken, átláthatóan történt, ahol nem az ismeretségek vagy politikai szimpátiák, hanem a megajánlott összegek döntöttek. Senki sem vásárolhatott 300 hektárnál többet, illetve a gazdaságok összes területe az újonnan vett földdel együtt sem haladhatja meg ezt a méretet. Igaz, a családtagok által vásárolt területeket az Alaptörvényből fakadóan nem lehet összeszámítani.

– Hogyan értékeli a program sikerét?

– Az értékesítések tapasztalata az, hogy különösen a síkvidéki területeken jelentős területek maradtak állami tulajdonban, voltak olyan parcellák, amelyeket háromszor is meghirdettünk, mégsem keltek el. Összességében a felkínált földek 70 százalékát tudtuk eladni. A három hektárnál nagyobb, árverésre bocsátott területek értékesítését lezártuk, a három hektár alatti, licit nélkül, egyszerűsített ajánlattétellel kínált földek eladása folyamatosan zajlik. A program során 1,4 millió forint volt a hektáronkénti átlagár, ez az elmúlt évek átlagárának kétszerese. A földek több mint negyedét, 50 ezer hektárt 1219 fiatal gazda vásárolta meg. A vásárlók 65 százaléka 50 hektárnál, 50 százalékuk 20 hektárnál kisebb területet vett, mindössze 9 százalékuk licitált 100 hektárnál több földre. A programban részt vevők fejenként átlagosan két meghirdetett területre tettek szert. Az értékesítésekből várható bevétel összesen 270 milliárd forint, ez folyamatosan érkezik be az államkincstárba. Fontos leszögezni, hogy csak magánszemélyek vásárolhattak.

– Lett is ebből komoly vita Brüsszellel; hogy áll most a csörte?

– Elküldtük a választ a kifogásokra, várjuk a reakciót. Elképzelhető, hogy bizonyos kitételek ügyében az Európai Bíróságon folytatódik a csata. Eltökéltek vagyunk abban, hogy megvédjük a magyar gazdák érdekeit, nem fogjuk megengedni, hogy jogi személyek, cégek is földet vásárolhassanak Magyarországon, hiszen akkor bankok, biztosítótársaságok, befektetők jelennének meg a földpiacon, és a gazdáknak velük kellene versenyezni. Azé legyen a föld, aki megműveli – ehhez ragaszkodunk kezdettől.

– Csakhogy ez célzott uniós források nélkül nehéz lesz, márpedig úgy hírlik, hogy idővel megszűnik a Közös Agrárpolitika, és a támogatási rendszer általában is összeszűkül 2020-tól. Fel van erre készülve Magyarország?

– Ezekért a forrásokért meg kell küzdenünk továbbra is. Mi pont azért csökkentettük bizonyos termékek, szolgáltatások általános forgalmi adóját, hogy az árak ne emelkedjenek, sőt lehetőleg mérséklődjenek. A támogatások elvonása vagy szűkítése drámai áremelkedést hozna. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tagállamok többsége épp ezért nem akarja csökkenteni az agrártámogatásokat. Nyugat-Európa jól szervezett, meghatározó szavazói rétegét jelentik a gazdaközösségek, amelyek folyamatosan nyomást gyakorolnak a kormányaikra annak érdekében, hogy az agrártámogatásokat ne lehessen átcsoportosítani például a migránsok befogadására, vagy multinacionális óriásvállalatok természetidegen élelmiszeripari kutatásaira. Nem vagyunk egyedül ebben a harcban, így bízunk benne, hogy megőrizhetők a jelenlegi támogatási szintek.

– A jól szervezett gazdaközösségekre itthon is nagy szükség lenne, a szövetkezeti rendszerre azonban a rossz emlékű kolhozosítás miatt még mindig sokan gyanakodva tekintenek. Meg lehet változtatni ezt a beidegződést?

– Érdemes másképp fogalmazni: én inkább gazdatársulásokról beszélnék. A lényeg, hogy a termelők csak összefogással tudják képviselni és megvédeni gazdasági érdekeiket. A társulásoknak számtalan formája lehet. Van rá példa, hogy közepes és kistermelők egyesületi keretek között közösen szerzik be az eszközöket és közösen értékesítenek hízómarhákat, így válnak megkerülhetetlenné a piacon. Mindenütt az adott helyzethez kell igazodni, de mindenképp integrációra van szükség, máskülönben a konkurensek leszorítanak minket a pályáról.

– Mik a kilátások az új évre?

– Elsősorban arra számítunk, hogy a további élelmiszer-áfacsökkentések, valamint a vendéglátás áfájának mérséklése jelentősen föllendíti a forgalmat, és tovább fehéríti az egyes ágazatokat. Ha az időjárás kiegyensúlyozott lesz, és a Jóisten is megsegít minket, ismét kitűnő év elé nézhetünk. A magyar gazdák már bizonyítottak, a szorgalmuk, tehetségük, szaktudásuk megvan ahhoz, hogy kihasználják az adottságokat.

Ágoston Balázs