Január 25-én tisztelgünk a 13. apostol előtt
Miért teszünk „pálfordulatot”?
Általánosan elterjedt vélekedés szerint pálfordulatot tesz, aki valamilyen erőteljesebb hatás következtében hirtelen az ellenkezőjére változtatja korábbi álláspontját. A világtörténelem talán legismertebb, egyben vallás-, és kultúrtörténeti jelentőségű pálfordulata egy sátorkészítő mester nevéhez fűződik, aki mintegy kétezer évvel ezelőtt Jézus tanítványainak kegyetlen üldözőjéből lett a Megváltó híve, majd a pogányok keresztény hittérítője, egyben a 13. apostol.
Saul, a Tarzuszban (Törökország) jómódú családban született, szigorú vallási elveket valló farizeusok között nevelkedett rabbi és sátorkészítő mester, kérlelhetetlen kereszténygyűlöletéről volt híres.
Élete azonban egyik-pillanatról a másikra megváltozott, amikor kísérőivel együtt Damaszkuszba indult, hogy a Jeruzsálemből odamenekült keresztény menekülteket összegyűjtse, és kíméletlenül törvény elé állítsa. „Útközben azonban amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte” (Apostolok Cselekedetei 9:3). A csodálatos látomás révén Saul előtt Jézus jelent meg. A találkozás hatására a rabbi átértékelte egész előző életét, szembefordult korábban hangoztatott elveivel, megtért és Jézus követőjévé vált.
Nevét Saulusról római polgári nevére Paulusra, vagyis Pálra változtatta és az eljövendő esztendőkben az új vallás egyik legfőbb védelmezőjeként lépett fel a Római birodalomban tett hosszú misszionáriusi útjain, ahol lényegében vándortanítóként hirdette az evangéliumot, saját személyes példáján keresztül bizonyítva, hogy bárki bűnbánatot nyerhet.
Híres „pálfordulata” tágabb értelemben abban állt, hogy elsősorban nem a zsidók, hanem a „körülmetéletlenek” között hirdette a kereszténység tanait. A konzervatívabb apostolokkal szembeszállva kiharcolta a megtérő pogányok számára a mózesi törvények betartása alóli mentességet, ezért a pogányok apostolaként emlegették. Hívei tömegesen csatlakoztak hozzá. Múltja miatt azonban nem tartotta magát méltónak az apostoli szerepre, ezért úgy hivatkozott magára, mint „a legkisebb az apostolok között”.
Tevékenysége miatt a rómaiak többször is letartóztatták és Néró császár uralkodása alatt valószínűleg Kr.u. 64 és 67 között Róma közelében lefejezték. A legenda szerint a feje a hóhér pallosa alól elgurult és hármat pattant, földet érésének helyein pedig gyógyító források fakadtak…
Legfontosabb kultuszhelye a Rómában található San Paolo fuori le Mura-templom, amelyet egyes vélemények szerint a sírja fölé emeltek.
Az Újszövetség számos könyvét neki tulajdonítják. Az utókor szerint nemcsak missziós tevékenysége, hanem a Bibliából ismert vallási tárgyú levelei is kulcsfontosságúnak bizonyultak a kereszténység globális elterjedésében.
Az elmúlt évszázadokban Pál napját a néphagyomány is jelentős napnak tartotta. Január 25-én az aktuális időjárásból a várható termés minőségére, illetve a gazdasági kilátásokra vonatkozó fontos következtetéseket vontak le…
