Varga Mihály: napról napra kell jóvátennünk a kommunizmus bűneit

Napról napra kell jóvátennünk azokat a bűnöket, amelyeket a kommunizmus követett el a magyarság ellen – mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, fideszes országgyűlési képviselő a KDNP megemlékezésén, amelyet a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartottak csütörtökön Budapesten.

Varga Mihály kiemelte: a kommunizmus időszakára visszatekintve „mindennél jobban tudjuk, hogy csak olyan elvek mentén élhetünk, csak olyan döntéseket hozhatunk, amelyek nem csorbítják nemzeti függetlenségünket, segítik Magyarország előrejutását és az itt élők szabad és biztonságos életét”.

A miniszter szerint a diktatúra által kivégzett, tönkretett és meghurcolt emberek sorsának felidézése „teremtő emlékezet”, mert az emlékezéssel „ellentmondunk annak a rendszernek, amely el akarta venni tőlünk történelmi tradícióinkat és nemzeti identitásunk érzését”.

 Varga Mihály felidézte: Magyarországon 1946-tól 1956-ig több mint 42 ezer embert ítéltek el „pártutasításra, egyértelműen koncepciós eljárás keretében”, a kivégzettek száma pedig megközelítette az ötszázat, az elindított eljárások száma pedig meghaladta a 800 ezret.

Az 1956-os forradalom leverését a kommunizmus logikájában ismét a megtorlás követte. Ennek során 229 embert végeztek ki, több mint 20 ezer emberre szabtak ki börtönbüntetést, és tízezreket internáltak – mondta.

Úgy fogalmazott: „Emlékeznünk kell tehát arra, hogy a kommunizmus kormányzati módszerré avatta a gyilkosságot, az ártatlanok bebörtönzését, internálását, a megfélemlítést.”

A kiszolgáltatottság mindent elsöprő érzése, a reménytelen kétségbeesés és a mindennapi megaláztatás olyan, a lelkekbe ívódott félelmet hagyott maga után, amelyet szinte még mindig tapintani lehet – tette hozzá Varga Mihály.

Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, a KDNP fővárosi elnöke arról beszélt, hogy a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak száma Kelet-Közép-Európában megközelítőleg egymillió, világviszonylatban körülbelül százmillió.

Ennél sokkal többen voltak azonban, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított, tönkretett. A rendszer áldozata volt az is, akit megbélyegeztek, kirekesztettek vagy életének nagy részét börtönbe zárva töltötte – mondta.

Hozzátette: a rendszer ráadásul nem csupán a fizikai megfélemlítésre épült, hanem belopta magát az emberek magánéletébe, megmérgezte a családi életet és a munkát is.

Az elnyomó hatalom mindenütt jelen volt, az emberek életét áthatotta a zsarnokság legfőbb eszköze, a félelem – mondta.

A kereszténydemokrata politikus rámutatott: a kommunista rendszer különösen veszélyes ellenségként tekintettett az egyházakra, ezért módszeresen, minden eszközzel igyekezett felszámolni intézményeiket.

Láng Zsolt (Fidesz-KDNP), a II. kerület polgármestere azt mondta: a levéltári feljegyzésekből ma már tudható, hogy a legtöbb családot Budáról, a XI., a XII., és a II., kerületből telepítették ki. Budapestről – 1953-as adatok alapján – csaknem 14 000 embert vittek el, a II. kerületből mintegy 1700-at. Ez azt jelenti, hogy alig volt olyan utca, ahonnan ne deportáltak volna egy családot valamelyik alföldi megyébe.

A kitelepített budaiak elhagyott házaiba, lakásaiba pedig gyakran pártvezetők, államvédelmi funkcionáriusok költöztek – tette hozzá.

A polgármester szerint a történelem része az is, hogy „sokuk családjukkal a mai napig az ellopott ingatlanokban élnek, és most onnan féltik hangosan a demokráciát”.

A kisebbik kormánypárt budapesti és II. kerületi szervezetének közös megemlékezésének végén a résztvevők megkoszorúzták a kommunizmus áldozatainak emléktábláját.

MTI